A válasz egyszerű. Ezek a lányok a koronavírus miatt ahelyett, hogy éveken keresztül letarolhatták volna a korosztályos világversenyeket, egyetlen esélyt kaptak, hogy szokják, ízlelgessék az érzést: „világbajnokok lehetünk (és suttogva, minél több zárójelben: ha nem rontom el)”.
2019-ben Battai Sugár négy, Pusztai Liza pedig két évvel a korosztálynál fiatalabban csapatvilágbajnok lett az U20-asok, azaz a juniorok között. Majd jött két, akár pályafutásokat is kettétörni képes év, mialatt Pusztai kiment a korosztályos versenyek védőburkából, Szűcs pedig hiába ért bele a magyar csapatba, egészen idén tavaszig nem vívhatott semmiféle világbajnoki csapatversenyt.
A történelem folyása, Putyin háborús agressziója képében, végül visszaadta ezeket az elmaradt esélyeket. Az alig-alig verhető oroszok nélkül – akik házidöntőt rendeztek Tokióban és Rióban egyéniben, megnyerték a legutóbbi vébét és olimpiát csapatban – az egész mezőnynek nyitott volt, hogy a következő évtizedben ne kelljen összesen nagyjából ötszáz órát sportpszichológusnál tölteni, hogy el tudja képzelni, megnyerhet egyet a legkomolyabb címek közül.
A lehetőséggel végül azok, a legfiatalabbak, éltek, akiket ez az emlék egy évtizednél is tovább éltethet.