A második félidőben – sajnos – hamar egyenlítettek a lengyelek, és az is döntően befolyásolta a mérkőzés alakulását, hogy a dán játékvezetők (talán kissé szigorúan) kiállították a magyar csapat szlovén beállósát, az emiatt könnyeivel küszködő Blaz Blagotinseket.
Innentől kezdve szárnyakat kapott Talant Dujsebajev együttese, nem véletlen, hogy a Veszprém egyre gyakrabban választotta a hét a hat elleni formulát, de három gólnál még így sem sikerült közelebb kerülni a Kielcéhez. Jelzésértékű volt, amikor Alex Dujsebajev hosszú idő után ismét négygólosra növelte együttese előnyét,
valósággal felrobbant a lengyel B-közép hangorkánjától a Lanxess Aréna, és egyben érezni lehetett, a hátralévő hat percben már nem engedi ki a kezéből a győzelmet a lengyel bajnok.
Így is történt, a Telekom Veszprém tehát újra nem tudta átlépni a saját árnyékát, vagy inkább helyesebb úgy fogalmazni, továbbra is átok ül az Építőkön, amely ezúttal 37-35-re bukta el a Bajnokok Ligája-elődöntőt.