Ezúttal egy válogatott akarja elcsaklizni Marco Rossit – oda a legendás barátság?
Már csak az a kérdés, hogy az olaszoknak, vagy a lengyeleknek higgyünk?
Az olaszok egyelőre sokkal jobb vendéglátók, mint a franciák voltak a BL-döntőn.
A kétezer magyar szurkoló zöme napközben a közeli tengerparton, többnyire Riminiben használta ki a strandidőt, majd koraeste egy cesenai közparkban, a jegyátvételi ponton gyülekeztek. Sokan még a kígyózó sorban várakoztak, mikor a hivatalos, előre meghirdetett vonulás megindult másfél órával a 20:45-ös kezdés előtt.
Az ég rövid időre beborult, az eső eleredt, de a kifejezetten békés, nyugodt, ám annál hangosabb tábort ez sem zaklatta fel különösebben. A vonulók éljenezték az ablakból integetőket, és az a drapi sem okozott feszültséget, amin az állt olaszul:
„A mi mamáink jobban főznek.”
Sokan eredetileg a mérkőzésnek otthont adó Dino Manuzzi Stadion vendégparkolójába érkeztek, ott a helyi szervezők a legfontosabb információkat tartalmazó A4-es lapot osztogattak, tűrhető angolsággal elhadarták a legfőbb tudnivalókat, de még különbuszt is intéztek a gyülekekezőponthoz –
a vendéglátók egyelőre jelesre vizsgáztak.
Azt pedig szintén a helyiek érdemeként kell feltüntetni, hogy a jegyátvételhez legközelebbi bárban nagyvonalúan, decinként mérték a gyomorkeserűt.
Nyitókép: Cesena utcáin békésen vonulnak a magyar szurkolók. Fotó: Czövek Oszkár.