Nagyjából az ilyesmik azok, amik az országúti versenykerékpárt bizsergetően izgalmassá teszik:
a mezőny teljes taktikai egymásrautaltsága,
ahogy a verseny lefolyása kiforr a száznál is több egyéni érdekből és akaratból, sehogy ki nem számíthatóan.
A főmezőny profin, 13 kilométerrel a vége előtt fogta meg a szökevényeket. Semmi kockázat, hogy esetleg hazaérhetnek, de nincs már idő, hogy valaki más is megpróbáljon ellógni.
Hogy innen mi történt, pontosan nem tudom. A visegárdi fellegvár mellett, a célzónában leírhatatlan volt a hangulat. Több tízezer ember várta, hogy Valter Attila jelenjen meg először a kaptató tetején a még mindig emelkedő célegyeneshez. Józan észnek és számolgatásnak semmi helye nem volt az elszabadult torkok perceiben.