Ez a harc lett a végső!

Hétfőn délután fél hatkor a fehérvári Béke téren gyönyörű tavaszban labdáznak a gyerekek, sétáltatják kutyáikat a gazdik. Kicsit ugyan hűvös van, de a napsütötte padokon egy pulóver is elég. Erről a régóta hokimeccsekre járónak a mélyhűtött téli esték jutnak eszébe a Kisstadionban. „Repkedő mínuszok”, didergő rajongók, akik a szünetekben melegebb helyre menekültek. Majd a következő harmad elején visszatértek. Aztán a következő meccsre is jöttek, majd az azt követőre  is, és mindegyikre február végéig, amíg tartott a szezon...

 Az első csoda akkor érkezett el, amikor Fehérváron tető került a jégpálya fölé. Ezzel megtette itthon a sportág az első lépését a felnőttkor felé. Ez a történelmi tett nagyban köszönhető idősebb Ocskay Gábornak, aki elkezdett egy olyan építkezést, melynek a következő lépcsőfokán

Az első hetek nem hoztak sikert. Kellett egy kis idő, hogy a csapat „belenőjjön” abba a ligába…

Most meg döntőt játszik ugyanitt. A bajnokság (ma már ICEHL-nek hívják) évről évre erősebb, és ez igaz a fehérvári alakulatra is. Különösen értékes siker ez. Még akkor is, ha az első három találkozón az egyenlő erők küzdelmét a Salzburg nyerte.

Reméljük nem a hétfői lesz az utolsó mérkőzés!

Az első vérszegény hangpróbát hétkor, háromnegyed órával a pakkejtés előtt produkálják a leglelkesebbek. Aztán 10 perccel később már több torokból, és hangosabban szól a „hajrá Volán”. Ám a büfé még televan, az előtér is, de már érkeznek érdeklődők az ülőhelyekre is.

Aztán negyed nyolc előtt két perccel felgyulladnak a fények, majd

Rögtön utána jön a Salzburg is, de kit érdekel ez itt! A zene őrült hangerőre vált, és a szélvészgyors hokisok birtokba veszik a jeget.

Megérkeznek a salzburgi szurkolók is, vannak 70-80-an. Valószínűleg két busz. Hoztak egy dobot, hat zászlót, és sok sört. A legnagyobb zászlón a gyönyörű salzburgi vár, alatta a felirat nagy betűkkel: Red White Wings. A hangszórókból a Scorpions örökzöldje üvölt: Rock you like a Hurrican!

11 perccel a kezdés előtt míg a Rolba (aki egyébként Zamboni…) köröz, sötétségbe borul a csarnok, és a helyi műsorközlő csodásan előadott mondataitól minden magyar libabőrös lesz a helyszínen:

Itt vagyunk, most nem állhatunk meg! Készen állunk! Nézd az elszánt az arcokat, mert a csapat és te is a történelem része lettél.

, és ezt senki nem veheti el tőled!

Megszólal az AC/DC klasszikusa, a Thunder, vagyis a villámlás. Amint elkészül a jég a „beszélő ember” egyenként szólítja a pályára a magyar csapat játékosait, ezt követően felgyúlnak a fények és „ömlesztve” megérkeznek a vendégcsapat tagjai is. Himnuszok, majd óriási óváció közben megtörténik az első korongejtés.

Elkezdődik a pokoli színjáték, fehérvári koreográfia szerint. Őrült rohamokkal nyitnak a hazaiak, egymás után 3-4 nagy helyzet is kialakul az osztrákok kapuja előtt. Kevés ilyen hat percet láttunk eddig magyar pályán! Ahogy a megrogyott ökölvívót néha megmenti a gong a kiütéstől, úgy menti meg a góltól a Salzburgot az első reklámszünet.

A csoda vinné el, aki kitalálta ezt!

Ám a Volánt ez nem érdekli, tovább támad, és a 8. percben

Ahogy a zsenge tavaszi virágokat repíti a hurrikán, úgy táncoltatja a Volán ezekben a percekben az alapszakasz győztesét, mely még nem veszített mérkőzést a rájátszásban.

11 győzelemnél tart, a 12. a bajnokság végét jelentené!

Ezt követően egy szenzációs Magosi-szóló, mely a saját harmadból indul, és a bal oldali vason végződik – mármint a korong kerül oda.

A 16. percben viszont a fehérvári kapuba. Ki tudja, hogy jutott oda? Ahogy azt sem tudtuk a második találkozón a hajrában, hogy ment be, de bement. Most még messze a hajrá, de ez egy nagy rohanás szomorú lezárását jelentette. Leng a salzburgiak hat zászlója, a szünetben 1-1. Vagyis szoros, mint az előző három meccs. Eddig az osztrákoknak jött ki végül jól a lépés, egyszer már változhatnának a dolgok.

A második harmad elején erre nincs esély, ugyanis egy rossz csere miatt több Volán-hokis kerül a pályára, és ennek a büntetése, hogy két percig kevesebb lesz. Kivédekezi a csapat az emberhátrányt, de tova száll az elején tapasztalt fölény. A 33. percben már a döntetlen is.

Leng a vendégek Red White Wings feliratú zászlója!

Mielőtt kétségbe esnénk, 10 másodperccel az eset után a gólszerző gáncsolásért a büntetőpadra kerül. Esély az egyenlítésre. Ám nem pörög a Volán úgy, ahogy várható lenne. Pedig a játék késleltetése miatt Pallestrang is odaül Raffl mellé. 25 másodpercig kettős emberelőnyben játszik a Volán, ennyi időt szerencsével ki tud húzni egy csapat. Az osztrákoknak szerencséjük van.

Nem sikerül.

A létszámfölényben eltöltött majdnem négy perc nem túl biztató, ekkor érezhető először, hogy ez a Salzburg nem verhető. Félő, hogy ez a játékosokban is tudatosul. Mikor ismét 5 és 5 mezőnyjátékos van a jégen, a Mozart városából jöttek nagyon magabiztossá válnak. Jókor jön a második szünet.

A harmadik harmad úgy folytatódik, ahogy a második befejeződött. Enerváltnak tűnik a Volán, ám a korongnyomozás közben Campbell egyszer csak megugrik, de a büntetőértékű szólót Tolvanen bravúrral védi. A 47. percben bottal ütésért emberelőnybe kerül a jobban pörgő vendégcsapat, és félő, hogy eldől a párharc. Ám kivédekezi a Volán, és 9 perccel a vége előtt ő kerül előnybe.

Az első perc ígéretes, a második nem, de 5 az 5 ellen még utoljára előszedi a csapat a vésztartalék maradékát. Ettől (is) szerethető a fehérvári alakulat. A meccset keretbe foglalva előadja a pokoli színjáték második részét. Ekkor jut eszébe a rockrajongó nézőnek a Pokolgép 1987-ből származó klasszikusa:

Örökké nem, de ebben a párharcban igen, mert a beszorított csapat a saját harmadából beveszi a hazaiak üresen hagyott kapuját.

„Ez a harc lesz a végső.”

„Aki ugrál fehérvári” – zengi 3000 ember az utolsó másodpercekben, majd zúg a „szép volt fiúk!”

Nem egyszerűen szép volt, de felvillanyozó, lenyűgöző, felejthetetlen!

Köszönet érte, fiúk! Az ezüst ezúttal tényleg szépen csillog.

Hogyan nyerhetett volna hétfőn az AV19?

Ha az első harmadban legalább kétgólos előnyt szerez.

És a párharcot hogyan nyerhette volna meg?

Ezzel a Salzburggal szemben valószínűleg sehogy. Ez egy tökéletes csapat.

(ne számoljuk az itthon kapott két olyan hajrábeli találatot, mikor a kapus helyett csatárt szerepeltetett) , ennél kisebb különbséggel nem lehet kikapni.

A csapat „rájátszás-rutint” szerzett, ezt bőven fogja kamatoztatni a jövőben. Talán ez már a következő szezonban bajnoki címet ér...

A nyitóképen: Az EC Red Bull Salzburg Magyarországon ünnepelhette bajnoki győzelmét.

Soós Attila/ Hydro Fehérvár AV19