A 79. percben ugyanis góllá érett a Fradi fölénye, de egy Laidouni – Zachariassen összjáték után hiába talált be Zalaegerszeg után a Hungária körúton is a norvég, a VAR-szoba éles szemű dolgozói kisasolták: a tunéziai a lesen álló Tokmactól kapta a labdát…
A lényeg maradt a 0-0, nem csoda, hogy a mérkőzés közben Csercseszov nagyon gyakran csak a fejét vakarta és csóválta, tény, hogy nem lehet könnyű menet közben összerakni egy bajnokesélyes csapatot, de azért az is
látszik, hogy még finoman fogalmazva sincs egy hullámhosszon a társasággal: amikor tanácsot kellene adni, csak mutogat, amikor pedig gólt lőnek a zöld-fehérek, mindezt olyan egykedvűen veszi tudomásul, mintha nem is ő lenne ennek a csapatnak a vezetőedzője.
A Hidegkuti Nándor Stadionból hazafelé jövet nem véletlenül jegyezte meg indulatosan az egyik Fradi-drukker:
„Majd akkor hiszem el, hogy újra jó csapatunk lesz, ha Tokmac nem csak ímmel-ámmal játszik, ha a vérlázítóan gyenge teljesítményt nyújtó Boli a lecserélésekor nem kezd el hisztizni, mint egy kisgyerek, ha nem Botka Endre lesz a legveszélyesebb csatárunk, és ha egy gólunk után végre egyszer azt látom, hogy Csercseszov mester a fiúkkal együtt, önfeledten örül a sikernek, a gólszerző pedig a nyakába ugorva ünnepel. Amíg ez nem történik meg, addig csak reménykedni tudok abban, hogy összhang van az öltözőben, és zsinórban negyedszer is meglesz az aranyérem. Mindenesetre az biztos, kegyetlen napok, hetek elé nézünk...”
Tény, hogy a lefújás után sokat mondó volt Márton Gábor nyilatkozata, az MTK vezetőedzője korrekt módon elismerte, hogy a Ferencváros abszolút fölényben játszott, és „bár volt egy-két lehetőségünk, túlságosan tiszteltük az ellenfelet, másrészt a pontszerzéshez a szerencsére is szükségünk volt…”
Sztanyiszlav Csercseszovtól – a sablonokon túl – nem sok mindent tudtunk meg:
„Már az első pillanattól kezdve szerettünk volna nyomást gyakorolni az ellenfélre, ehhez nem elég csak a második félidőben fölényben játszani, megjegyzem, az MTK nagyon jól védekezett. Ha a gólhelyzeteinket nem értékesítjük, legközelebb is hasonló végeredmény születik majd…”