Egyedül edz Frankfurtban Lisztes Krisztián – rossz döntés volt 18 évesen a Bundesligába igazolnia?
A magyar labdarúgó eddig alig kapott játéklehetőséget, kérdéses a jövője.
Az MTK elleni örökrangadó előtt a bajnokcsapat háza táján azért is bíztak sokan a sikerben, mert a Zalaegerszegen aratott győzelem után a többség úgy gondolta: az orosz mester és a ferencvárosi labdarúgók kezdenek egymásra találni. Egyelőre közel sem idilli a helyzet...
Azért is várta a közvélemény nagy érdeklődéssel a mérkőzést, hiszen a zöld-fehérek az átigazolási szezonban igen aktívak voltak, ráadásul az új szerzemények közül a kezdőcsapatban kapott helyet a mértékadó Transfermarkt adatai szerint az NB I legdrágább játékosa, a brazil Marquinhos; a bolgár Botev Plovdivtól érkezett középpályás (ahol csak kölcsönben szerepelt az ifjú tehetség) értéke 3,6 millió euró, de
a Fradi a hírek szerint 1,5 millió euró körüli összegért vásárolta meg úgy, hogy a játékos fizetésének nagyobb hányadát a futballista eredeti klubja, a brazil Atlético Mineiro állja.
A dél-amerikai játékos már a 4. percben nagy helyzetbe került, egy csel után ügyesen fordult a kapu felé, de lövését blokkolta a hazai védelem. Ahogy az várható volt, a Ferencváros birtokolta többet a labdát, de a bajnok nagyon tompán kezdett, kívülállóként az volt az ember érzése, hogy a zöldek mintha magától értetődőnek vették volna, hogy – egyszer úgyis csak betalálnak.
Nos, az a fránya gól csak nem akart megszületni, sőt, az ex-fradista Sztefan Szpirovszki (aki 2017 és 2019 között 46 találkozón hat gólt szerzett a Fradiban) egy éles lökettel majdnem vezetést szerzett az MTK-nak, ami már csak azért sem lett volna meglepetés, mert Sztanyiszlav Csercseszov csapata az első félidőt látványosan átaludta, például Nguen Tokmac pulzusa vélhetően csak akkor szökött az átlag fölé, amikor – véletlenül ugyan, de – állcsúcson rúgta az újonc Kovács Mátyást, és ezért jogosan kapott sárga lapot (a vétlen szabálytalanság is lehet testi épséget veszélyeztető, vagy éppen szaknyelven szólva felelőtlen) a játékvezetőtől, még ha ezen annyira fel is húzta magát a kenyai-norvég, hogy hosszú másodpercekig perlekedett Karakóval.
A második játékrészre már egy aktívabb Ferencváros érkezett a pályára, ám a mérkőzés utolsó fél órájában hiába dolgoztak ki rengeteg helyzetet Vécseiék az MTK kapusa, a montenegrói válogatott Milan Mijatovics szenzációs formában védett, másrészt a szerencse sem kerülte el az MTK-t vagy éppen a VAR mentette meg a góltól a hazaiakat.
A 79. percben ugyanis góllá érett a Fradi fölénye, de egy Laidouni – Zachariassen összjáték után hiába talált be Zalaegerszeg után a Hungária körúton is a norvég, a VAR-szoba éles szemű dolgozói kisasolták: a tunéziai a lesen álló Tokmactól kapta a labdát…
A lényeg maradt a 0-0, nem csoda, hogy a mérkőzés közben Csercseszov nagyon gyakran csak a fejét vakarta és csóválta, tény, hogy nem lehet könnyű menet közben összerakni egy bajnokesélyes csapatot, de azért az is
látszik, hogy még finoman fogalmazva sincs egy hullámhosszon a társasággal: amikor tanácsot kellene adni, csak mutogat, amikor pedig gólt lőnek a zöld-fehérek, mindezt olyan egykedvűen veszi tudomásul, mintha nem is ő lenne ennek a csapatnak a vezetőedzője.
A Hidegkuti Nándor Stadionból hazafelé jövet nem véletlenül jegyezte meg indulatosan az egyik Fradi-drukker:
„Majd akkor hiszem el, hogy újra jó csapatunk lesz, ha Tokmac nem csak ímmel-ámmal játszik, ha a vérlázítóan gyenge teljesítményt nyújtó Boli a lecserélésekor nem kezd el hisztizni, mint egy kisgyerek, ha nem Botka Endre lesz a legveszélyesebb csatárunk, és ha egy gólunk után végre egyszer azt látom, hogy Csercseszov mester a fiúkkal együtt, önfeledten örül a sikernek, a gólszerző pedig a nyakába ugorva ünnepel. Amíg ez nem történik meg, addig csak reménykedni tudok abban, hogy összhang van az öltözőben, és zsinórban negyedszer is meglesz az aranyérem. Mindenesetre az biztos, kegyetlen napok, hetek elé nézünk...”
Tény, hogy a lefújás után sokat mondó volt Márton Gábor nyilatkozata, az MTK vezetőedzője korrekt módon elismerte, hogy a Ferencváros abszolút fölényben játszott, és „bár volt egy-két lehetőségünk, túlságosan tiszteltük az ellenfelet, másrészt a pontszerzéshez a szerencsére is szükségünk volt…”
Sztanyiszlav Csercseszovtól – a sablonokon túl – nem sok mindent tudtunk meg:
„Már az első pillanattól kezdve szerettünk volna nyomást gyakorolni az ellenfélre, ehhez nem elég csak a második félidőben fölényben játszani, megjegyzem, az MTK nagyon jól védekezett. Ha a gólhelyzeteinket nem értékesítjük, legközelebb is hasonló végeredmény születik majd…”
Egyelőre tehát marad a fejcsóválás és -vakarás az Üllői út környékén, ám nemcsak a kispad mellől, Csercseszovtól, hanem a lelátón helyet foglaló, ferencvárosi érzelmű szurkolók részéről is…
Nyitókép Csercseszov - egyelőre - tanácstalan... Fotó: fradi.hu