Mégis létezik pártok felett álló elismerés? A 80 éves dr. Baráth Eteléről kajak-kenu székházat neveztek el

1995-ben lett a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöke. Bizonyára nem sokan emlékeznek rá: bár régebben ön is űzte a sportágat, miként lett az egyik legsikeresebb magyar sportág első számú vezetője?

Aránylag egyszerű a történet: 1992-ben - államtitkári beosztásban – az Expóért felelős államtitkár voltam, és a legkisebb fiam ekkor (akárcsak korábban én, majd András testvére is) az Építőkben kajakozott, Szilády Katalin irányítása mellett. Ő kért fel rá, hogy legyek a budapesti szövetség vezetőségi tagja. Egy év múlva már elnök lettem, s így automatikusan bekerültem az országos szövetség elnökségébe. Majd 1995-ben Füleky András főtitkár, és a ma már dán válogatott szövetségi kapitányaként dolgozó Bakó Zoltán felkért, induljak a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnöki pozíciójáért. 1995-ben választottak meg, s egészen 2016-ig irányíthattam a sportágat.

Ekkoriban már aktívan politizált, ám a kilencvenes évek közepén még nem volt divat, hogy a sportszövetségek élén politikusok álljanak. Ezzel kapcsolatban nem volt önnel szemben semmifajta ellenérzés?

Ne feledjük, évekig kajakoztam, és mint említettem, a gyerekeim is hosszú évekig űzték a sportágat, tehát elég közel voltam ehhez a közeghez. Lényeges az is, hogy soha nem voltam pártpolitikus, és mivel akkoriban a parlament környezetvédelmi bizottságában dolgoztam, nem volt idegen, hogy egy vizes sportág vezetőjeként is kipróbáljam magam.  

Elnöki ténykedése 21 éve alatt páratlanul eredményessé vált a sportág: a különböző világversenyeken 367 elsőséget szerzek sportolóink: 17 olimpiai, 102 világbajnoki és 111 Eb-aranyérmet lapátoltak össze. Nyilván nem könnyű a választás, de melyik sikerek vésődtek leginkább az emlékezetébe?

A magyar kajak-kenu sport a megválasztásom előtti évtizedekben is nagyon eredményes volt. Megválasztásom után az volt a cél, hogy a sportág eredményességéhez méltó környezet és szervezettség jöjjön létre. Talán az atlantai olimpia sikerei hatottak rám legmélyebben, hiszen elnökként az első ötkarikás eseményem volt, másrészt Kolonics Gyuri Sydneyben, egyesben aratott győzelme, hiszen ő nagyon közel került hozzám, a mai napig előttem van csibészes mosolya, és a tragédiája ugyan még mélyebbé tette a kapcsolatunkat, de a mai napig nem tettem túl magam az elvesztésén! A temetésén nekem kellett elmondani a búcsúbeszédet, s mint akkor, a szerdai, névadó ünnepségen is összeszorult a torkom, amikor felidézték a szervezők az elnökségem alatt elért sikereket.

Örök kérdés: egy sportági elnöknek mennyi köze van a sikerekhez? Ön miben tudta leginkább segíteni a sportágat?

Talán abban, hogy még nagyobb megbecsülés övezze a sportágat, és a politikai szerepvállalásom révén, a frakción belül még jobban fogékonyak legyenek nem csak a kajak-kenu, hanem a teljes magyar sportmozgalom iránt. Az volt a cél, hogy egy nagyon jól működő és szervezett szövetség irányítsa a sportágat. Nőtt az egyesületek és a szakosztályok száma, de arra mindig figyeltünk, hogy mindez ne menjen az eredményesség rovására. A feleségem fogalmazta meg tökéletesen:

 Remek példa, hogy az elnökségben mindenkinek jelentős sportágbeli múltja van, akár edzőként, akár versenyzőként. Tehát egyértelműen kijelenthető: a szövetség vezető testülete a sportágat nagyon mélyről ismerő és szerető emberekből áll.

A sikerek mellett sajnos történt jó pár szomorú esemény is a bő két évtized alatt: Kolonics György tragédiájáról már beszéltünk, de miként élte meg a gyakori doppingeseteket, eltiltásokat, amelyek időről időre alapjaiban rázták meg a sportágat?

Alapvető életszemléletem a konszenzuskeresés, de a doppingkérdésben nagyon keménynek kellett lenni! Például a riói olimpia előtt történt események orvosilag és jogilag sem voltak ugyan egyértelműek, mégis bele kellett állni; baromi nehéz döntés volt az eltiltásokat meghozni, akadt, aki kétszer is hibázott, de akik tiszták maradtak (például Tótka Sándor), azok később be is bizonyították, hogy érdemes volt megadni nekik a lehetőséget. Tanulság:

Nem véletlen, hogy a Magyar Kajak-kenu Szövetség áldozta a legtöbb pénzt - saját forrásaiból is - a doppingellenes küzdelemre, mint ahogy az sem, hogy mi vezettük be először a vérvizsgálatot. Szintén lényeges dolog, hogy az első pillanattól kezdve – amennyire a jog engedte - fölvállaltuk a nyilvánosságot, és olyan belső szabályzatot hoztunk létre, amely révén a legkisebb vétséget is komoly szankciókkal büntettük.

Zárjuk kellemesebb témákkal: miként értesült arról, hogy önről nevezik el a sportág székházát és hogyan fogadta ezt?

A jelenlegi elnök, Schmidt Gábor keresett meg, átadott egy levelet, és megkérdezte, beleegyezzem-e abba – amit már az elnökség megszavazott – hogy rólam nevezzék el a sportág székházát. Kicsit összeszorult a torkom, hiszen – és ez nem duma – ez egy hatalmas megtiszteltetés, másrészt elgondolkoztam: lehet-e élő emberről elnevezni egy ilyen létesítményt? De éppen a mi sportágunkban természetes dolog, hogy számos akadémia viseli köztünk élő klasszisaink nevét, másrészt így én sem távolodom el a sportágtól, hiszen még nagyon sokat szeretnék hozzátenni a magyar kajak-kenu jövőjéhez.

Mi az, amit a kajak-kenunak köszönhet?

Nagyon egyszerű: ez a sportág számomra folyamatos örömforrást jelent! Hiszen mi olyanok vagyunk, mint egy nagy család, és az állandó jelenlétnek köszönhetően egy fizikailag és szellemileg is fiatalon tartó folyamat részese lehetek. Bejárhattam a világot, rengeteg emberrel ismerkedhettem meg, bővült a kapcsolatrendszerem, melynek köszönhetően az egész életszemléletem is gyarapodott, megváltozott. S bár lassan távolodom a sportágból, még hosszú évtizedekig szeretném élvezni a sikereket!

Nyitókép: a korábbi elnök, Baráth Etele (balra), a szövetség jelenlegi vezetőjével, Schmidt Gáborral leplezi le a névadó táblát Fotó: kajakkenusport.hu