Befejezi a vívást az olimpia bajnok Szász-Kovács Emese!

Világklasszis vívók ritkán mosolyognak versenyen. Őszintén, Szász Emesén kívül: semelyikük. Az a sportág, amit az idegvégződések hegyességén kívül a másik homloka mögötti vájkálás dönt el, egyszerűen homlokegyenest mást követel, mint a mosoly egyenességét.

Egy valaki persze vigyorog. A győztes. Csakhogy Szász Emese egy bő évtizedig keresztül épp, hogy nem győztes volt – sokkal inkább épphogynem-győztes. A riói olimpiáig négy világbajnoki és hét Európa-bajnoki érmet gyűjtött, aranyat egyet sem.

A riói olimpia női párbajtőr egyéni napján Szász Emese, miután a nyitókörben visszavágott az budapesti világbajnokság elődöntőéjért a későbbi világbajnoknak, ismét egy hatalmas, a leghatalmasabb eredmény kapujába került. Ahogy olimpián gyakran megesik, a világklasszisok sora izgulta el a versenyt az ő ágán. Az ezzel egyre nagyobbra növő esélyt Szász azonban nem; simán jutott döntőbe. Ám ott az elképzelhető legkeményebb ellenfél várt rá: Rosella Fiamingo, aki Nagy Tímea ősellenfele, Laura Flessel-Colovic és a döntőt kommentáló Horváth Mariann után a harmadik női párbajtőröző tudott lenni, aki megvédte világbajnoki címét. És közülük is az első, aki a legyőzhetetlenség érzetével utána egy olimpiára érkezhetett.

Fiamingo 11-7-es vezetésétől Szász egyetlen tust kapott, míg ő maga hetet adott: két emlékezetes csuklószúrása minden bizonnyal azóta is viszket halványan. A második után rögtön egy együttessel már olimpiai bajnok lett. 

Rió után megházasodott, Szász-Kovács Emese néven folytatta pályafutását a várt gyermekáldásig. Ez az időszak végül közel három évre húzódott. Rajongott mesterének, Kulcsár Győzőnek halála után röviddel tudta meg, ikreket vár – ami még a legcinikusabb materialistákból is szapora pislogást váltott ki.

A tokiói olimpia halasztásával esélye nyílt a címvédésre, még ha csak elvi is. Egy nála hat évvel fiatalabb edzővel, a korábban szintén Kulcsár-tanítvány Peterdi Andrássak kezdett edzeni, fellángolásokig – hazai versenygyőzelem – jutottak együtt. Az olimpiai pótkvalifikációért azonban egyedüli magyarként nem őt, hanem a 25 éves Kun Annát küldték, aki megverte Szászt a tavalyi országos bajnokság döntőjében, és nyolc közé került a szezon egyetlen Világkupáján. Ennek ellenére az olimpiai bajnok teljes odaadással – természetesen mosolyogva – segítette a címvédés esélyétől őt végérvényesen elütő Kunt a tavasz során végig.

Ősszel Szász-Kovács komolyabb sérülést szenvedett, maga rakta vissza a kifordult bokáját. Mai bejelentése szerint a jövő hétvégi országos bajnokságon fog utoljára pengét versenyen.

A kétgyermekes édesanya a jövőben a Vasas vívószakosztályát társelnökli majd Szilágyi Áron mellett.  

Nyitókép: Szász Emese a riói olimpián. MTI/Czeglédi Zsolt
részben via