„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Zsinórban a negyedik olimpián nem talált legyőzőre a kubai birkózó, Mijaín López.
Ha birkózás, akkor egy átlag sportbarát – legyen az ugandai, cseh vagy thaiföldi – ugyanarra az egy emberre asszociál. Alekszandr Karelinre. Tökéletesen érthető!
Aztán viszont feltűnt a Karelin visszavonulásával elárvuló súlycsoportban a „Herradurai Óriás”, és Mijaín López immár minden számadatban felülmúlta az orosz csodasportolót. A kubai birkózó immár öt olimpián vett részt, és a legelsőn elért ötödik hely óta senki sem tudta legyőzni: 2008, 2012 és 2016 után 2020-ban is az övé lett a 120 kg (illetve immár a 130 kg) aranyérme.
Balázs Boldizsár kollégánk néhány hete azt elemezgette, hogy hol a helye a magyar sporttörténelemben Szilágyi Áronnak, azok után, hogy zsinórban három olimpián megnyerte ugyanazt a számot. Most igazából azt a kérdést kell feltennünk, hogy hol a helye az egyetemes sporttörténelemben a kubai Mijaín Lópeznek, akinek meg zsinórban négy olimpián sikerült megnyernie ugyanazt a számot.
Rajta kívül csupán öten voltak képesek arra, hogy ugyanabban az egyéni számban egymást követő négy olimpián diadalmaskodjanak. A vitorlázó Paul Elvström, az atléta Carl Lewis, a női birkózás állócsillaga, Icso Kaori, az úszó Michael Phelps és a diszkoszvető Al Oerter.
Mijaín Lópeznek nemcsak az eredményei, de az ünneplései sem akármilyenek. 2016-ban, Rióban még egy kis tánccal ünnepelt, most meg (ahogy a nyitóképen is láthatják) szépen felkapta edzőjét, aki a kubai zászlóval rohamozta meg őt.
Na igen, López gyakorlatilag bárkit felemel, és eldob, mint egy krumpliszsákot. Gyerekként gyakorta cipelt nehéz gyümölcsösdobozokat, ezzel alapozta meg nem akármilyen erejét. Először az ökölvívással próbálkozott, aztán kiszúrta őt egy birkózóedző, és átcsábította a maga sportágába. Jól látta a szakember: López tényleg a birkózásra termett. Magasságához elképesztő karhossz társul, úgyhogy bárkit könnyedén „körbe fon”.
López annyira megszerette a birkózást, hogy a 2008-as dupla lábtörése sem tudta eltántorítani. És a vereségek sem. Hiszen egy ilyen hosszú pályafutáshoz szinte törvényszerűen hozzátartoznak a fájó és meglepő kudarcok. Ilyeneket szenvedett el a 2006-os, illetve a 2011-es világbajnokság döntőjében – hogy aztán 2008-ban és 2012-ben az olimpián javítson. Mert az igazán nagy bajnokok a legnagyobb kudarcokból merítik a legnagyobb erőt!
„Nagyon boldog és büszke vagyok, hogy a világ legjobbjának mondhatom magam, és történelmet írtam. Hosszú karrierem volt, nem keveset dolgoztam azért, hogy megdöntsem a rekordot”
– nyilatkozta López, akinek a kubai elnök, Miguel Díaz-Canel videohívásban gratulált.
Szóval meghalt a király, éljen a király! Amit korábban nem tudtunk elképzelni, bekövetkezett: valaki letaszította a trónról a háromszoros olimpiai bajnok birkózófenomént, Alekszandr Karelint. Aki egyébként szintén lehetett volna négyszeres aranyérmes, ám Sydney-ben egy Rulon Gardner nevű amerikai fiú a sporttörténelem egyik legnagyobb szenzációját szállította azzal, hogy jobbnak bizonyult az Orosz Medvénél.
De ez már történelem.
Ahogy az is, amit Mijaín López művelt a szőnyegen.
Nyitókép: Jack Guez / AFP