Elon Musk vállalatbirodalma egy minden eddiginél hatalmasabb, 20-25 milliárd dolláros hipermodern félvezetőgyártó üzemet hozna létre Texasban, amit az eddigi legnagyobb, nyárra várható részvénykibocsátása finanszírozhatja.
A Tesla, a SpaceX és az xAI vegyesvállalataként létrejövő texasi óriásberuházással a világ legnagyobb, teljes vertikális integrációt megvalósító, elképesztő méretű félvezetőgyártó üzeme jöhet létre Terafab néven. Természetesen a szálakat a háttérben ismét Elon Musk grandiózus álmai és ambiciózus ütemtervei mozgatják.
A létesítmény papírforma szerint a legmodernebb, 2 nanométeres technológiával működik majd, amivel képes lehet áthidalni a jelenlegi mesterségesintelligencia-beszállítói kapacitáshiányt.
A tervek szerint a komplexum évi egy terawatt áramigényű mesterségesintelligencia-számítási kapacitást állít majd elő, ami ötvenszerese a világ mai éves MI-chip-termelésének.
A tervezett kapacitás 80 százalékát, azaz 800 GW-ot űrbeli alkalmazásokra (Space Data Centers) szánják, mivel Musk úgy véli, hogy a világűrben ötször nagyobb a napsugárzás mértéke, illetve a hőleadás is hatékonyabban kezelhető. A földi felhasználásra „csupán” 100-200 GW kapacitást különítenének el, amit többek között a fejlesztés alatt álló Optimus robotok és a Tesla fejlett önvezető rendszereinek kiszolgálására fordítanák.
A koncepció az amerikai technológiai szuverenitás új korszakát vetíti előre, ugyanakkor az iparág és Elon Musk munkásságának az ismerői tisztában vannak azzal, hogy a hasonló léptékű, a technológiát és a pénzügyi hátteret próbára tevő ígéretek a határidők és a költségkeret terén jelentős csúszásokat szenvedhetnek el.
Musk texasi tervei és az ehhez kapcsolódó űrprojektek kivitelezését a világ eddigi legnagyobb részvénykibocsátása hivatott biztosítani. A februári SpaceX–xAI-fúzió után az egyesült vállalat értéke a becslések szerint eléri az 1,25–1,75 ezer milliárd dollárt. Ez a páratlan cégértékelés megalapozza a
várhatóan júniusra tervezett tőzsdei debütálást, amelynek során 50-75 milliárd dollár értékű friss tőkét vonnának be a piacról.
Ez a lépés nagyságrendekkel felülmúlná a korábbi csúcstartót, a Saudi Aramco szaúdi állami olajvállalatot, amely 2019 decemberében 25,6 milliárd dollár értékben bocsátott ki részvényeket.
Az egekbe szökő tőzsdei tőkebevonás közvetlen forrást biztosítana Elon Musk legmerészebb, a szó szoros értelmében is a „földtől elrugaszkodott” jövőképéhez. A marsi missziók, a Moonbase Alpha holdbázis megépítése a fentiekre már csak amolyan extraként rakódik, hiszen a Terafab chipjei a világűrbe telepített napelemes műholdakon alapuló gigantikus adatközpontokat szolgálnák ki. Ehhez képest az AI Sat Mini műholdas hálózat teljes kiépítése páratlanul grandiózus vállalkozás, már csak azért is, mert az AI Sat Minikből, amelyek napelemekkel együtt 150 méternél is nagyobbak lennének, ugyanúgy tízezer darabot tervez Musk, mint a mára jobbára kiépült Starlink netet sugárzó műholdakból.
A tízezer AI Sat Mini feljuttatásához pedig elképesztő mennyiségű rakétára, abból is a legújabb, még fejlesztés alatt álló Straship űrhajókra lenne szükség.
A teljes hálózat világűrbe juttatásához mintegy ezer sikeres Starship-indításra lenne szükség, és ez a nagyságrend jól szemlélteti, miért van szüksége Musknak a SpaceX és az xAI fúziójából eredő, akár 75 milliárd dolláros tőzsdei tőkebevonásra. A logisztikai költségek és az orbitális infrastruktúra kiépítése olyan mértékű finanszírozást igényel, amelyre korábban még nem volt példa az űrhajózás történetében.
A fentiekből is látható, hogy a Terafab megagyár és a kapcsolódó projektek olyan monumentális célkitűzések, amelyek kitágítják az emberiség technológiai horizontját. Befektetői szemmel nézve azonban a jövedelmezőségük és a fizikai kivitelezhetőségük egyelőre a sci-fi és a rendkívül magas kockázatú spekuláció határmezsgyéjén mozog.
Amíg az Egyesült Államokban a chipgyártás hazatelepítésével és a globális ellátási láncok űrbe költöztetésével kísérleteznek, addig Európa és Ázsia az energiabiztonság jelentős romlásával szembesül. A közel-keleti feszültségek kiéleződése, a Hormuzi-szoros háború miatti lezárása rámutatott a nyersanyagellátás sérülékenységére, hiszen a katari cseppfolyósított földgáz-infrastruktúrát, valamint a régiós adatközpontokat ért fizikai csapások a kockázati prémiumok azonnali és tartós növekedését hozták.
A földgázárak megugrása egyértelművé tette, hogy a technológiai innováció önmagában nem képes semlegesíteni a geopolitikai konfliktusokból fakadó fizikai ellátási sokkokat.
Az európai ipar versenyképessége egyetlen pillanat alatt óriási veszélybe kerülhet, amint az energiahordozók ára ismét a magasba szökik, például a szállítási útvonalak akadályozása miatt.
Ha egy kicsit távolabb lépünk, akkor láthatjuk, hogy a technológiai és energetikai szuverenitásért folytatott globális küzdelem egy rendkívül éles, új szakaszába lépett.
A jövőben ugyanis a ritkaföldfémek és a nyersanyagforrások birtoklásán kívül a gyártási kapacitások és a kritikus digitális infrastruktúrák fizikai védelme is a nemzeti túlélés alapvető zálogává válik.
Az amerikai chipipari koncentráció logikus válasz a washingtoni biztonsági kihívásokra, ez a folyamat ugyanakkor tovább növeli az öreg kontinens amúgy is magas stratégiai kiszolgáltatottságát. A protekcionizmus és a blokkosodás korában az ellátásbiztonság kérdése kikerült a tisztán kereskedelmi kategóriából, és a legmagasabb szintű nemzetbiztonsági prioritássá lépett elő, ami a fizikai valóság megerősítését követeli meg a gyakran virtuálisabbá váló grandiózus gazdasági ígéretekkel szemben.
Eközben Európában az emelkedő és kiszámíthatatlan gázárak terhelik a termelőszektort, ami arra figyelmeztet, hogy a hagyományos ipari pozíciók megőrzése ma már nem lehetséges a geopolitikai realitásokhoz való rugalmas alkalmazkodás nélkül. A konnektivitás fenntartása ezért kihívás: az energiabiztonság fizikai megerősítése és a kritikus infrastruktúra védelme mellett elengedhetetlen a nemzetközi technológiai vérkeringésbe való szerves beágyazódás.
Kapcsolódó:
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Nyitókép: Fabrice COFFRINI / AFP
A Rockefeller és a Ford dinasztia után egy évszázaddal új technofeudális elit került hatalomra. A fegyverük nem az olaj vagy az acél, inkább a mindent átható adathalom. Az MI-birodalmak térnyerése azonban a piacin túl nemzetbiztonsági kihívás is.
Úgy tűnik, igazi háború jöhet.
A világ leggazdagabb embere a SpaceX, a Starlink és az xAI egyesítésével a történelem legnagyobb tőzsdei bevezetésére készül, egy legalább 1500 milliárd dolláros céget hozva létre ezzel. A részben lakossági tőkére épülő, űrbéli adatközpontokat vizionáló terv ugyanakkor komoly piaci kockázatokat hordoz.
Értesülések szerint a Zelenszkijhez köthető NGO balhéra toboroz katonai tapasztalattal is rendelkező „önkénteseket” Magyarországon.
Ma ugyanis az MTI vélhetően politikai utasításra levágta Sulyok Tamás hivatalban levő államfőt a Magyar Péterrel és Bóna Szabolcs miniszterrel készült közös fotóról.
Sőt, egy helyi török szervezet vezetője arra figyelmeztetett, hogy az idegenellenes incidensek és a politikai feszültségek egyre inkább biztonsági kérdéssé válnak.
Nem akármilyen autóba ült be.
