A felfedezés híre azért jelentős, mert a Monash Egyetem Ausztrália egyik vezető kutatóegyeteme, Melbourne-ben található, Victoria államban; 1958-ban alapították, és ma már több mint 80 ezer hallgatója van világszerte, kampuszokkal Malajziában, Olaszországban és Indonéziában is. Erős a mérnöki és tudományos profilja, különösen a 2D anyagok (mint a grafén) kutatásában. A fejlesztést a Gépész és Légi Közlekedési Mérnöki Tanszéken végezték, az ARC Research Hub for Advanced Manufacturing with 2D Materials (AM2D) keretében, amit az Ausztrál Kutatási Tanács (ARC) és az Amerikai Légierő is támogatott.
Mit hozhat a jövő?
Ha ipari méretekben is beválik a fejlesztés, az Ausztráliának előnyt hozhat, hiszen bőséges ott a természetes grafit, ami olcsó alapanyag, ráadásul az ország amúgy is hagyományosan erős szereplő a megújuló energiában. És, mint tudjuk, jobb energiatárolók nélkül nem lehet a fosszilis tüzelőanyagok arányát csökkenteni.
Ez a kutatás része annak a globális erőfeszítésnek, amely arra irányul, hogy a szuperkondenzátorok kiegészítsék vagy akár felváltsák az akkumulátorokat olyan területeken, ahol gyors töltésre van szükség, például az elektromos autókban (gyors töltőállomások), hálózati energiatárolásban (napenergia stabilizálása éjszakára) vagy akár apróbb fogyasztói, ipari vagy védelmi eszközökben (pl. drónok, szenzorok, okosórák).
Ne feledjük azt sem, hogy a hagyományos akkumulátorok gyártása környezetszennyező és a töltésben máig sem elég gyorsak. Ez a fejlesztés azonban fenntartható alternatíva: természetes grafiton alapul, skálázható a gyártása, ráadásul