Hogyan biztosítja az ellátási láncát az Airbus a geopolitikai viharok közepette? 

Az Airbus szándékosan egymáshoz közel időzíti az alabamai Mobile-ban október közepén nyíló A320neo végösszeszerelő sor és a tiencsini gyárbővítés ünnepségét, ami nem csak ipari döntés, tudatos diplomáciai üzenet is:  

A lépés illeszkedik a vállalat 2027-re kitűzött céljához, hogy a legkelendőbb A320-as családból havi 75 gépet gyártson – egyszerre szolgálva ki a rendelést és a megbízhatóbb ellátási láncot. 

A döntés egyértelmű iparpolitikai hasznot kínál Washingtonnak, miközben az Airbus számára előbb biztosítja a termelési többletet: az alabamai üzem már most készül a teljes kapacitásra, és fokozatosan csatlakozik az ellátási lánchoz. Az USA-beli felfutás egyben „védőhálót” is jelent a kereskedelmi és exportkontroll-szigorodásokkal szemben, hiszen a létfontosságú, a beszállítóktól érkező alkatrészekhez, például a hajtóművekhez való hozzáférés és az amerikai partnerekkel való szabályozások összehangolása így jóval könnyebb. Bár a tavalyi év megmutatta, hogy a globális szűk kereskedelmi keresztmetszetek fékezik a gyártási kapacitásokat, az Airbus továbbra is piacvezető kiszállító maradt, és az idei év során is fokozatosan növekedett a cég havi gyártókapacitása. Vagyis a Mobile-ban végrehajtandó bővítés egyszerre szimbolikus és praktikus válasz arra a geopolitikai bizonytalanságra, amely a soron következő években a teljes hálózat hatékonyságát is javítja.  

A kínai irány ezzel párhuzamosan egyszerre kínál kiugró piaci lehetőséget és hordoz politikai kockázatot: a tiencsini kapacitásbővítés az ottani keresletre épít, ugyanakkor illeszkedik a Peking és Washington közötti hullámzó viszonyhoz. A Reuters szerint az Airbus egy többszázas – akár 500 darabos – megrendeléscsomagról tárgyal kínai partnerekkel –, ezt a felek várhatóan „adagolva” jelentik csak be, hogy illeszkedjenek az aktuális politikai klímához, miközben a bővítés formális alapja az a 2023 tavaszán aláírt megállapodás, amely növeli a tiencsini összeszerelő üzem szerepét és ösztönzi a fenntartható üzemanyagok használatát. A kínai jelenlét csökkenti a logisztikai kockázatokat egy óriási felvevőpiac szomszédságában, de felveti a technológiai lokalizáció és a tudás „elszivárgásának” dilemmáját – vagyis a kockázat nem tűnik el, csak más természetűvé válik. 

India mint harmadik pillér: védelmi lábnyom, civil ugródeszka 

A harmadik pillér India, ahol a hatalmas belföldi igény és az iparfejlesztési törekvések régóta szeretnének egy civil összeszerelő üzemet, ám a globális beszállítói korlátok miatt itt az Airbus egyelőre a védelmi és helikopteres programokra helyezi a hangsúlyt. A C295-ös szállítógéphez kapcsolódó ipari együttműködés mellett friss fejlemény, hogy a Tata Advanced Systemsszel (TASL) közösen Karnátaka államban a H125-ös helikopter végösszeszerelése indul – ami India első magánhelikopter-összeszerelő üzeme lesz, bár a leszállítások csak a következő évtized elejére várhatók. Ez a modell a védelmi iparban való jelenlétnek, majd a beszállítói lánc fokozatos mélyítésének köszönhetően idővel egy polgári gépeket előállító gyár felé is utat nyithat, ha a globális ellátási lánc tehermentesül. India tehát nem pusztán piac: a beszállítói bázis bővítése révén a hálózat kiegyensúlyozásának a kulcsterülete is. 

Európai tét 

Európai nézőpontból mindez nemcsak profitnövelés, hanem a stratégiai autonómia megteremtése is: a külső gyártási lábak erősítése akkor jelent előnyt, ha közben az EU-ban maradnak és fejlődnek a kulcsfontosságú kompetenciák (hajtómű-ökoszisztéma, kompozitgyártás, avionika) és a K+F-képességek. Az uniós Autonomous Europe keretrendszer és a szuverenitást erősítő programok – például a Eurodrone (az európai MALE RPAS, azaz közepes magasságú, nagy hatótávolságú pilóta nélküli rendszer) – abba az irányba tolják az iparpolitikát, hogy a polgári volumenből származó profitot európai technológiai bázisra lehessen költeni. Vagyis: globális gyártási lábnyom a rezilienciáért, európai tudás- és értékteremtés a szuverenitásért. A kettő együtt teremtheti meg az Airbus–Európa páros tartós versenyképességét a nagyhatalmi versenyben. 

Kapcsolódó: 

   
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.   

 Nyitókép: LOIC VENANCE / AFP