Az Airbus szándékosan egymáshoz közel időzíti az alabamai Mobile-ban október közepén nyíló A320neo végösszeszerelő sor és a tiencsini gyárbővítés ünnepségét, ami nem csak ipari döntés, tudatos diplomáciai üzenet is:
a cég ezzel a „kétpólusú” jelenléttel próbálja elkerülni, hogy e két nagyhatalom politikai vitájában állást kelljen foglalnia.
A lépés illeszkedik a vállalat 2027-re kitűzött céljához, hogy a legkelendőbb A320-as családból havi 75 gépet gyártson – egyszerre szolgálva ki a rendelést és a megbízhatóbb ellátási láncot.
A döntés egyértelmű iparpolitikai hasznot kínál Washingtonnak, miközben az Airbus számára előbb biztosítja a termelési többletet: az alabamai üzem már most készül a teljes kapacitásra, és fokozatosan csatlakozik az ellátási lánchoz. Az USA-beli felfutás egyben „védőhálót” is jelent a kereskedelmi és exportkontroll-szigorodásokkal szemben, hiszen a létfontosságú, a beszállítóktól érkező alkatrészekhez, például a hajtóművekhez való hozzáférés és az amerikai partnerekkel való szabályozások összehangolása így jóval könnyebb. Bár a tavalyi év megmutatta, hogy a globális szűk kereskedelmi keresztmetszetek fékezik a gyártási kapacitásokat, az Airbus továbbra is piacvezető kiszállító maradt, és az idei év során is fokozatosan növekedett a cég havi gyártókapacitása. Vagyis a Mobile-ban végrehajtandó bővítés egyszerre szimbolikus és praktikus válasz arra a geopolitikai bizonytalanságra, amely a soron következő években a teljes hálózat hatékonyságát is javítja.
A kínai irány ezzel párhuzamosan egyszerre kínál kiugró piaci lehetőséget és hordoz politikai kockázatot: a tiencsini kapacitásbővítés az ottani keresletre épít, ugyanakkor illeszkedik a Peking és Washington közötti hullámzó viszonyhoz. A Reuters szerint az Airbus egy többszázas – akár 500 darabos – megrendeléscsomagról tárgyal kínai partnerekkel –, ezt a felek várhatóan „adagolva” jelentik csak be, hogy illeszkedjenek az aktuális politikai klímához, miközben a bővítés formális alapja az a 2023 tavaszán aláírt megállapodás, amely növeli a tiencsini összeszerelő üzem szerepét és ösztönzi a fenntartható üzemanyagok használatát. A kínai jelenlét csökkenti a logisztikai kockázatokat egy óriási felvevőpiac szomszédságában, de felveti a technológiai lokalizáció és a tudás „elszivárgásának” dilemmáját – vagyis a kockázat nem tűnik el, csak más természetűvé válik.