Még a dollár is felnyögött a boldogságtól, amikor Trump kezet fogott Kínával

Máris hozott bizonyos eredményt az Egyesült Államok és Kína közötti, hétvégén tartott kétnapos tárgyalás. A két gazdasági szuperhatalom ideiglenes, 90 napos kölcsönös vámcsökkentést jelentette be: a legtöbb kínai importra kivetett (összesen 145 százalékos) amerikai vám 30 százalékra csökken, míg az amerikai árukra kivetett kínai tarifák 125-ről 10 százalékra mérséklődnek.  

Amerikai részről az egyre higgadtabban és logikusabban politizáló Scott Bessent pénzügyminiszter képviselte Trump elnököt – mint mondta, a felek enyhíteni akarták a globális hullámokat keltő kereskedelmi feszültséget, a 90 napos szünetet pedig a nézeteltérések rendezésére és a tárgyalások folytatására használják fel. Azt is hozzátette, hogy a csökkentés csak az újonnan kiszabott vámokat érinti, a Trump első ciklusa alatt (és Biden által nem bolygatott) tarifákat nem. A piac már a három hónapnyi haladékot is örömmel üdvözölte: mind az ázsiai, mind az európai tőzsdék fellélegeztek, az S&P határidős jegyzései azonnal 3 százalékot ugrottak. Az állampapírhozamok szintén emelkedni kezdtek, míg a dollár a jüannal együtt erősödött. 

A bejelentést jelentős lépésként értékelik a vámháború deeszkalációja felé. Van is miért: az elmúlt hetekben Trump ütést ütés után vitt be a kínai kereskedelemnek, amikor megindította ellene a kereskedelmi háborút. A tragikomikus licitté fajuló oda-vissza vámcsapások (145–125 százalék) akkor végzetesen lelassították a két ország közötti kereskedelmet. Az árak ugrása, a tőzsdei mélyrepülés és a piaci ingadozás figyelmeztető jelei miatt aztán Trump elnök hirtelen sokkal békülékenyebb hangnemet ütött meg, és kijelentette, hogy vámcsökkentésre készül, amennyiben a két ország megegyezésre jut. „Lényegesen csökkenni fog, de nem lesz nulla” – mondta, hozzátéve: nem látja szükségét annak, hogy Hszi Csin-pinggel túl kemény játékba kezdjen, és biztos benne, hogy megállapodás fog születni. Kína, amely azóta, hogy csapásra csapással válaszolt, újra és újra ugyanazt a közleményt adja ki (most is így tett): Peking ajtaja nyitva áll, amennyiben Washington konstruktív tárgyalásokra törekszik a kereskedelmi háborút illetően, amelynek kizárólag vesztesei lesznek. Ettől függetlenül a kínai vezetés tartja magát eredeti szándékához: széles körű diverzifikációval és az önellátási területek felpörgetésével arra készül, hogy a végsőkig küzd az Egyesült Államokkal kirobbant háborúban, hacsak az nem tesz olyan lépést, amely mindkét fél számára előnyösnek bizonyul. 

Úgy tűnik, ez a lépés most bekövetkezett. Bár mindkét fél saját sikereként értelmezi az ideiglenes, mégis drasztikus vámcsökkentést, valójában az Egyesült Államok volt az, amely (mint a háború kirobbantója) megtette az első lépést egy remélhetően teljes békekötéshez vezető úton.  

Egy korty levegő 

A jelenlegi tűzszünet a piaci zuhanások miatt tűzoltásnak jó, messzemenő következtetéseket azonban korai lenne levonni belőle. Továbbra sem tisztázott, hogy a két fél pontosan mit akar elérni, illetve mennyi ideig hajlandók fenntartani egymással a konfliktust. Az Egyesült Államok elméleti terve a kereskedelmi hiány megszüntetése, míg Kínáé az új Trump-vámok teljes eltörlése – önmagában azonban egyik sem tűnik kivitelezhetőnek.  

Bár a felek (és a piacok) előrelépésnek tekintik a tűzszünetet, a történelmi példák nem azt mutatják, hogy egy hosszú távú megállapodás létrehozására elég lesz 90 nap. Trump kereskedelmi káoszpolitikája esetében végképp nem. 2018-ban a két nagyhatalom kísértetiesen ugyanezt a forgatókönyvet követte: már-már végleges megállapodást kötöttek, amikor Washington hátraarcot csinált, és további 18 hónapnyi tárgyalás kellett ahhoz, hogy 2020 elején alá tudjanak írni egy használható egyezményt – amit aztán Kína olyan sajátosan értelmezett, hogy Trump szándékai ellenére az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya évről évre nagyobbá vált vele szemben. 

Természetesen lesz miről tárgyalni a 90 nap alatt. Mindkét fél tele van frusztrációval és panasszal a másik iránt, ám még egy megalapozott vámcsökkentési megállapodás is csak a kezdete lesz annak az útnak, amelyet a kereskedelmi problémák építettek tele akadályokkal a nagyhatalmak elé. Eleinte például azt pletykálták, hogy Washington végső rendezési terve 60 százalék alatt tartaná a vámokat, cserébe elvárná, hogy Kína oldja fel a ritkaföldfémekre hozott exportkorlátozó intézkedésit, és megnyugtatóan rendezze a fentanil exportjának a kérdését is. Azonban (túl azon, hogy Kína hajlandó követni Washington vámcsökkentő lépéseit) a 60 százalék még mindig veszélyesen magas – valójában minden 50 százalék feletti tarifa megoldhatatlan problémákat okozna a kereskedelemgyilkoló hatásaival. Ráadásul teljesen kizárt, hogy Trump teljesítené az új vámok eltörlésére vonatkozó kínai követeléseket. Az elnök valószínűleg már elégedett lenne az április 2-án bejelentett 34 százalékos új vámokkal is – ám egyes kínai termékek esetében (a halmozott tarifáknak köszönhetően) az is mintegy 80 százalékos vámot jelentene.  

Életmentő megegyezés 

A Bloomberg Economics szerint a jelenlegi vámok két-három év alatt 2,9 százalékkal csökkentenék az amerikai GDP-t és 1,7 százalékkal növelnék az alapvető árakat. A fele esetén a hatás is feleakkora lenne, de még mindig katasztrofális eredménnyel járna az amerikai, az idén egyébként is zsugorodó gazdaságra. Ezalatt Kínában az ipari termelés sínyli meg a legjobban a kialakult helyzetet: míg márciusban még csúcsra tudták pörgetni az exportot (kiugró kereskedelmi hiányt okozva az Egyesült Államoknak), az áprilisi adatok már a drasztikus csökkenésről árulkodtak.  

A jelenlegi tűzszünet úgy teremtett win-win szituációt, hogy közben mindkét fél meg van győződve a saját sikeréről: az amerikaiak szerint Kína gazdasága máris jobban szenved, mint az övék, míg Peking Trump hanyatló népszerűségi indexére mutat rá diadalmasan, amely szerinte egyértelműen az áprilisi vámok bejelentése után tapasztalható piaci káosznak köszönhető. A mostaninál nagyobb engedményeket nem is lehetne elvárni a két, saját népének és az ellenséges hangulatnak megfelelni kívánó vezetőtől. Bár Trump hajlamos menet közben igen keményen meghajlítani a valóságot és saját ígéreteit, nem várható el tőle, hogy az egész kereskedelmi politikáját egy mozdulattal a kukába dobja – ahogyan Hszi Csin-pingtől sem, hogy éppen a saját keményvonalas gazdasági alapelveivel menjen szembe. 

A türelmi idő lejártával tehát három fő forgatókönyv képzelhető el. A legjobb esetben a felek egy optimális kereskedelmi megállapodást kötnek, ami tartós vámcsökkentésekhez és piaci stabilitáshoz vezethet. Jelen pillanatban ennek – a tűzszünet ellenére – csekély a valószínűsége. A legesélyesebbnek egy köztes megoldás, a status quo fenntartása látszik: a nagyhatalmak meghosszabbítják a türelmi időt a tárgyalások folytatása érdekében, ideiglenesen (hosszan) fenntartva az alacsonyabb vámokat. És végül ott van az a végkimenetel, amely az egész globális gazdaságot súlyosan érintené: a megállapodás teljes meghiúsulása. Amennyiben a tárgyalások kudarcba fulladnak, és visszaállnak a 145–125 százalékos vámtarifák, a kereskedelmi háború újra pusztítóvá válik. Scott Bessent a hétvégén kiválóan végezte a munkáját, és haladékot nyert mindenki számára: a legnagyobb feladata most az lenne, hogy az ideiglenes békét a trumpi káoszpolitika közepette is legalább megpróbálja véglegesíteni. Ha nem sikerül neki, az újabb káoszspirált indít el, aminek nem csak az Egyesült Államok és Kína issza meg a keserű levét.  

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: Jamieson Greer, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője és Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter sajtóértekezletet tart az amerikai-kínai kereskedelmi tárgyalások eredményéről Genfben 2025. május 12-én. (MTI/EPA/Keystone/Jean-Christophe Bott) 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.