A kormányzati döntések határozzák meg az MI jövőjét

A technológia ígérete és veszélye 

Manapság sokan bíznak a mesterséges intelligenciában, hiszen képes iparágakat forradalmasítani, gazdaságokat átalakítani és az életszínvonalat is növelheti. A kérdés azonban az, hogy mindenkinek hasznára válik-e, vagy inkább tovább mélyíti a már meglévő társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket. Shamika Sirimanne és Hsziaolan Fu szerint ez attól függ, hogyan fejlesztjük, alkalmazzuk és szabályozzuk a technológiát. Szerintük 

Bár korábban egy olyan MI-modell kiképzése, mint az OpenAI GPT-4-é, 100 millió dollárba került, a hasonló teljesítményű kínai DeepSeek ennek töredékéből jött létre: 5,6 milliót költöttek a V3 modell fejlesztésére. 

Ez a radikális költségcsökkenés reménykeltő a fejlődő országok számára, amelyeknek eddig nem voltak meg a szükséges anyagi forrásaik. A fejlődési irány most azon múlik, hogy az MI a befogadás vagy a kizárás eszköze lesz-e. 

A jelenlegi ösztönzők veszélyei 

Shamika Sirimanne az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési főtitkárának vezető tanácsadója szerint a jelenlegi fejlesztési irányokat túlnyomórészt a piaci erők irányítják, a hangsúly pedig az automatizáláson és a személyes adatok pénzzé tételén van. A vezető országok milliárdokat fektetnek be olyan alkalmazásokba, amelyek munkahelyeket váltanak ki, ezáltal tovább mélyítik az egyenlőtlenségeket. Ráadásul az állami támogatások többnyire a technikai szempontokat értékelik, nem pedig a társadalmi hatásokat. 

Ez azért különösen problémás, mert a munkahelyek eltűnését gyakran gazdasági, társadalmi és politikai instabilitás követi. A közpénzek mégis továbbra is olyan fejlesztésekbe áramlanak, amelyek az emberek helyettesítésére törekednek. Sirimanne szerint  

Emellett kiemelte, hogy a lakosság elöregedése számos országban komoly kihívás. Bár a háztartási robotok megoldást jelenthetnek az idősebbeknek, a jelenlegi fejlesztések főként olyan az képességeikre koncentrálnak, mint a gyors futás, az ugrás vagy egy akadály megkerülése – ahelyett, hogy a mindennapi segítségnyújtásra, a biztonságra vagy a krónikus betegségek kezelésére fókuszálnának. 

Hozzátette, tavaly a kockázatitőke-alapok 131,5 milliárd dollárt fektettek startupokba, például az általános mesterséges intelligenciába. Eközben az olyan, célzottabb fejlesztések, amelyek segítenék az orvosi diagnosztikát, előre jeleznék a természeti katasztrófákat vagy támogatnák a radiológusokat, háttérbe szorulnak.  

Technológiai egyenlőtlenség és globális szakadék 

A fejlődő országokban az MI komoly változásokat előidéző potenciálja nagyrészt még kihasználatlan, ugyanis gyenge infrastruktúra, alacsony szintű digitális készségek és korlátozott erőforrások akadályozzák az elterjedését.  

– mondta. 

Pedig érdemes kiaknázni a lehetőségeket: az MI ugyanis forradalmasíthatja az egészségügyet, különösen a személyre szabott orvoslás révén, ezáltal hatékonyabb kezeléseket és kevesebb mellékhatást biztosíthat. Segíthet a korai és pontos diagnózisban, valamint az egészségügyi szakemberek képzésében, különösen a hátrányos helyzetű területeken. 

Az oktatásban az adaptív tanulórendszerek már most is személyre szabott tartalmakat kínálnak, csökkentve ezzel a tudáskülönbségeket. Az MI-alapú tutorok emellett javíthatják a tanulmányi eredményeket. A nyelvtanulás és az új készségek elsajátítása egyszerűbbé válik, ami különösen a háttérbe szoruló közösségek számára jelenthet új gazdasági lehetőségeket. 

Digitális esélyteremtés és globális együttműködés 

Az Oxfordi Egyetem Inclusive Digital Model projektje szerint, ha ezen marginalizált csoportok – különösen nők és fiatalok – digitális készségeit fejlesztjük, lehetővé tesszük számukra, hogy bekapcsolódjanak a globális digitális gazdaságba, ezáltal jelentősen csökkenthetnek a jövedelmi különbségek. 

Sirimanne szerint ehhez azonban elengedhetetlen egy olyan globális együttműködés, amelyen keresztül a fejlődő országok a saját igényeikre szabott megoldásokat dolgozhatnak ki.  

Etikai keretek és társadalmi nyomás 

A biztonságos és etikus MI-használat szintén globális kérdés. Etikai keretek nélkül a mesterséges intelligencia könnyen ártalmassá válhat, legyen szó megfigyelésről vagy dezinformáció terjesztéséről. Az ENSZ, különösen a Tudományos és Technológiai Fejlesztési Bizottság (CSTD) platformján keresztül, kulcsszerepet játszhat a közös szabályozási elvek kidolgozásában. 

A legfontosabb az átláthatóság, az adatszuverenitás, a károkozás megelőzése, valamint az igazságos hozzáférés biztosítása. Ennek érdekében multilaterális kezdeményezésekre van szükség a digitális infrastruktúra és a készségek fejlesztése terén, hogy egyetlen ország se maradjon le. 

Mindez azonban nem csak a politikusok és a vállalatok dolga. A történelem során a változások gyakran alulról indultak: ilyen volt a női választójogért folytatott küzdelem, a polgárjogi mozgalom vagy a klímaaktivizmus, így az MI fejlődésének az irányát is lehet társadalmi nyomással befolyásolni. Az aktivisták felhívhatják a figyelmet a szabályozatlan fejlesztések kockázataira, és nyomást gyakorolhatnak a döntéshozókra, hogy az „emberközpontú”, vagyis szociálisan érzékeny innováció kerüljön előtérbe. 

Döntés előtt állunk 

Az MI társadalmi, gazdasági és politikai hatásai tehát nem hozzák magukkal automatikusan az egyenlőséget és a befogadást. A kormányoknak olyan ösztönzőket kell kialakítaniuk, amelyek támogatják, hogy a mesterséges intelligencia-fejlesztések kiegészítsék az emberi képességeket. Sirimanne szerint a globális szervezeteknek etikai kereteket kell felállítaniuk az emberi jogok és az adatszuverenitás védelmére, a társadalomnak pedig mindezt számon kell kérnie a politikai és üzleti döntéshozókon. 

„A ma meghozott döntések határozzák meg, hogy az MI híd vagy szakadék lesz-e a világ szegényei és gazdagjai között” – zárta gondolatait. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Pexels

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.