Egy olyan hosszú ciklusú iparágban, mint a repülőgépipar, a Boeing hibái is régóta húzódnak.
„A műszaki kultúra és az ipari eszközök a kilencvenes évek közepétől, a 1995-ben üzembe helyezett 777-es fejlesztését követő időszakban kezdtek el romlani”
– mutatott rá Philippe Delmas, az Airbus korábbi alelnöke és a PHD Associates ipari stratégiai cég vezetője.
Arrogáns kultúra, költségnyomás, profitorientált vezetés: minden adott volt ahhoz, hogy az ipari szigor elszegényedjen. Ugyanakkor minden egyes válságra (a 2001-es terrortámadás, a 2008-as pénzügyi krízis, a Covid 2020-ban) válaszul a csoport valóságos kivéreztetésen ment keresztül, takarékossági célú elbocsátásokat hajtott végre.
Ezek a leépítések a legidősebb mérnököket és technikusokat érintették, akik bizonyára többe kerülnek, de ismerik a programokat, megvan a kellő tapasztalatuk és a know-how-juk. Húsz év alatt a Boeing, amely 1998-ban 238 ezer embert foglalkoztatott, mára 75 ezer munkahelyet szüntetett meg.
Egy másik stratégiai hiba a Wichita Division, a repülőgép-szerkezetek üzletág 2005-ös eladása volt az Onex alapnak, amely átnevezte Spiritre, és egy évvel később a tőzsdére vitte. „A Boeing a nyereségesség javítása érdekében elvesztette a repülőgyártó »műszaki testét« jelentő repülőgép-struktúrák irányítását” – mondta Philippe Delmas.
A 787-es óta, amelyet 2011-ben állítottak szolgálatba nem voltak új programok, a tervezőirodák elvesztették a megrendeléseiket – tette hozzá a szakértő. A Max-válság detonátorként hatott. „David Calhoun, aki a General Electric iskolájából érkezett, komoly ipari kultúrával büszkélkedhet. Helyes diagnózist állított fel, és meghozta a megfelelő döntéseket azzal, hogy a műszaki kultúrát visszahelyezte a termelés középpontjába. Tömeges létszámfelvételt hajtott végre, 2022 és 2023 között közel 35 ezer új alkalmazottat vett fel. De időbe telik a készségek kiépítése és a szakma kollektív ismeretének újjáépítése” – mondja a PHD Associates elnöke.