Az az elképesztő gyorsaság és hatékonyság, amellyel Moszkva el tudta és tudja hárítani a Nyugat folyamatos, immár egyre kimerültebb szankciós próbálkozásait, nem jöhetett volna létre, ha nincs Putyin körül az a technokrata vezetői elit, amely két dolgot tett 2022 februárja előtt: egyfelől minden képességét bevetette, hogy lebeszélje az elnököt a háborúról, másfelől mindent megtett azért, hogy felkészüljön arra. Amikor pedig elkezdődött, tervszerűen, lépésről lépésre végre is hajtották azt a stratégiát, amelyről remélték, hogy nem kell majd használniuk.
Ennek volt ékes példája az orosz jegybank vezetője, aki a háború kitörésekor két azonnali, már jól előkészített döntést hozott, amivel pár hét alatt túl is lendítette Oroszországot a legnehezebb időszakon: egyfelől limitálta a hitelintézeteknek a kifizethető készpénzek összegét, ezzel elkerülte a bankrendszer összeomlását, másfelől a pénzügyi szankciók és a rubel zuhanásának kivédésére egyetlen mozdulattal 9,5 százalékról 20-ra emelte az irányadó alapkamatot, megőrizve ezzel a nemzeti fizetőképességet.
Az időnyerést az orosz gazdaság maximálisan kihasználta, Nabiullinának pedig annyira jól sikerült zárva tartania az ajtót, hogy néhány hónappal később el is kezdhette annak fokozatos kinyitását: 2022 szeptemberében az alapkamatot már 7,5 százalékra húzta vissza, az pedig majd egy éven keresztül stagnált. A hatalmas kormányzati kiadások azonban az árak megugrásához vezetnek, és arra kényszerítik a központi bankot, hogy újra és újra kamatemelést hajtson végre az infláció letörése érdekében.