A Szentpétervári Gazdasági Fórum kiváló lehetőséget biztosított Oroszországnak, hogy megmutassa, mennyire gyorsan tudott alkalmazkodni a szankciós politikához.
Oroszország évente megrendezett gazdasági csúcseseménye már valóban nem az, ami régen volt. Az egykoron világszerte várt Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum – a tavalyihoz hasonlóan – idén is a globális nyugat állami és üzleti képviselőit nélkülözve volt kénytelen megnyitni kapuit – ám ez az oroszokat láthatóan cseppet sem zavarta. Igaz, idén sem köttettek zsíros üzletek, nem csaptak egymás tenyerébe a hosszú távú, rendkívüli profitot termelő szerződések körül bábáskodók, nem egyeztek meg újabb befektetésekről Moszkvától Washingtonig és vissza.
A malmok azonban halkabb üzemmódban, de így is őrölnek. A jelenlévők a tavalyihoz hasonlóan főleg a globális kelet és a globális dél országaiból jöttek, amelyek pragmatikus gazdaságpolitikájukkal képesek elkülöníteni a Nyugat egyre agresszívebb háborúpárti megközelítését a saját jól felfogott érdeküktől. Amikor tavaly a nyugati sajtó jelentéktelennek és nevetségesnek ábrázolta a „csonka” eseményt, a zárást követően már elfelejtette hozzátenni:
ez pedig felülmúlta az egy évvel korábbi teljesítményt, amelyen pedig még a nyugati vállalatok és lobbisták is részt vettek.
Az orosz házigazdák a tavalyi optimizmusra, ha lehet, még jobban ráerősítettek. A Fórum egyik legderűsebb és legszórakoztatóbb panelbeszélgetése kétségtelenül az lehetett, amelyen Elvira Nabiullina, az orosz jegybank elnöke, Anton Sziluanov pénzügyminiszter és Makszim Resetnyikov gazdaságfejlesztési miniszter osztották meg gondolataikat és derűlátásukat a hallgatósággal.
„A gazdaság szerkezeti átalakulása gyorsabban megy végbe, mint azt vártuk” – mondta Nabiullina, aki azzal írta be magát az orosz pénzügyi történelembe, hogy a háború kitörése után az infláció berobbanásának elkerülése érdekében villámgyorsan 20 százalékra emelte a jegybanki kamatlábat, majd viszonylag gyors ütemben csökkenteni kezdte azt. A központi bank vezetőjének idei évre vonatkozó elvárásai egyébként rímelnek a nyugati elemzők számításaira: Nabiullina
„A legrosszabb jóslatok nem váltak be” – mondta, utalva az orosz gazdaság ellenálló képességére, és a rendkívül gyorsan változó helyzetben a szankciós politika által kikényszerített megoldások működőképességére. Mint mondta, a magánszektor olyan páratlan alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot, amellyel oroszlánrészt vállalt az orosz gazdasági egyensúly fenntartásában, éppen ezért a Fórumon is óva intette az államot attól, hogy túl nagy befolyást szerezzen a gazdaságban, és visszatérjen egyfajta államosított tervgazdasági modellhez. Olyannyira, hogy további privatizációs folyamatok elindítását javasolta – ezzel az ötlettel egyébként a Kreml szintén jelenlévő gazdasági képviselője maximálisan egyetértett.
Resetnyikov miniszter arra mutatott rá, hogy a világ nagyobb része megőrizte józan gondolkodását, a világgazdasági szereplők zöme racionálisan gondolkodik, így a nyugati szankciók Oroszország előtt tulajdonképpen új kapukat nyitottak meg, erősítve kereskedelmét a globális kelet és dél felé. „Ezek a piacok rendkívül rugalmasak. A racionálisan gondolkodó országok elsősorban saját gazdaságukon akarnak lendíteni, ennek megfelelően pedig úgy döntenek, ahogyan az számukra a legelőnyösebb” – mondta a gazdaságfejlesztési miniszter.
A szankciók hatásainak sikeres csökkentése és a háborús gazdaság irányba állítása ellenére az orosz vezetés nagyon is tisztában van a realitásokkal. A költségvetés drasztikus átírása és a háború okozta munkaerőhiány nem ad okot elégedettségre Sziluanov pénzügyminiszter számára, aki szóvá is tette, hogy
Az átcsoportosítás tehát olyan helyzetet teremtett, amelyben minden más terület háttérbe szorul a két legnagyobb pénznyelő mellett. Sziluanov szerint ezért most elsődleges feladat a kiadási rendszer átfogó vizsgálata és racionalizálása lesz. Ahogy fogalmazott: háborúban „semmi sem érinthetetlen”.
A mozgósítási hullámok és az Oroszországból a háború kitörése óta elmenekültek relatíve nagy száma ugyanakkor komoly problémát okoz (és fog okozni a jövőben is) a munkaerőpiacnak. Ez nem csak a fogyasztás visszaesésében jelentkezik negatív mutatóval, de a vállalati termelékenységben is. A munkaerőhiány elsősorban a vidéki régiókat sújtja, ha az ágazatokat nézzük, akkor a mezőgazdaság és az építőipar kerülhet komolyabb slamasztikába.
A Kreml szerint a tavaly év vége felé hazájukat elhagyók mintegy fele önként hazatért, a lakosság bizalomindexe pedig az egekben van. A pénzügyminiszter erre reagálva dobta be a beszélgetés poénbombáját: Oroszországban „sokkal több az optimista, mivel a pesszimisták már elmentek”. Utána halkabban hozzátette: természetesen azon dolgoznak, hogy az eredményekkel mindenkit meggyőzzenek, érdemes hazatérnie.
Fotó: RIA Novosztyi
Négy nap múlva életbe lép az uniós migrációs paktum, amely Magyarország jövőjét is érinti. A kérdésben azonban továbbra sem ismert Magyar Péter egyértelmű álláspontja. Miközben a paktum minden magyar embert érinthet, a Tisza Párt elnöke továbbra sem ad konkrét választ a felmerülő kérdésekre.
Nagyon egyszerű a recept.
A valóság máris szembejött a TISZA Párttal.
Az agráriumot egyszerre fenyegeti az aszály, az ukrán gabona és a munkaerőhiány. Hogyan biztosítja a Tisza-kormány az ágazat érdekvédelmét? Mi lesz az Agrárkamarával, a vendégmunkásokkal? Milyen gazdasági és politikai érdekek mozognak a magyar agrárium körül?
A magát függetlennek és objektívnek tartó média kéjesen ünnepel – mármint azok, akik nem kaptak pozíciót a Tisza-kormányban.
Mire számíthatnak a munkavállalók az új kormánytól a tőkével szembeni küzdelemben?
Az Alkotmánybíróságnak így joga és kötelessége fellépni minden olyan jogalkotói döntéssel szemben – akár a parlamenti kétharmados többséggel szemben is –, amely sértené az alkotmányos mérce egységét és tartalmát.
