A Szentpétervári Gazdasági Fórum kiváló lehetőséget biztosított Oroszországnak, hogy megmutassa, mennyire gyorsan tudott alkalmazkodni a szankciós politikához.
Oroszország évente megrendezett gazdasági csúcseseménye már valóban nem az, ami régen volt. Az egykoron világszerte várt Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórum – a tavalyihoz hasonlóan – idén is a globális nyugat állami és üzleti képviselőit nélkülözve volt kénytelen megnyitni kapuit – ám ez az oroszokat láthatóan cseppet sem zavarta. Igaz, idén sem köttettek zsíros üzletek, nem csaptak egymás tenyerébe a hosszú távú, rendkívüli profitot termelő szerződések körül bábáskodók, nem egyeztek meg újabb befektetésekről Moszkvától Washingtonig és vissza.
A malmok azonban halkabb üzemmódban, de így is őrölnek. A jelenlévők a tavalyihoz hasonlóan főleg a globális kelet és a globális dél országaiból jöttek, amelyek pragmatikus gazdaságpolitikájukkal képesek elkülöníteni a Nyugat egyre agresszívebb háborúpárti megközelítését a saját jól felfogott érdeküktől. Amikor tavaly a nyugati sajtó jelentéktelennek és nevetségesnek ábrázolta a „csonka” eseményt, a zárást követően már elfelejtette hozzátenni:
ez pedig felülmúlta az egy évvel korábbi teljesítményt, amelyen pedig még a nyugati vállalatok és lobbisták is részt vettek.
Az orosz házigazdák a tavalyi optimizmusra, ha lehet, még jobban ráerősítettek. A Fórum egyik legderűsebb és legszórakoztatóbb panelbeszélgetése kétségtelenül az lehetett, amelyen Elvira Nabiullina, az orosz jegybank elnöke, Anton Sziluanov pénzügyminiszter és Makszim Resetnyikov gazdaságfejlesztési miniszter osztották meg gondolataikat és derűlátásukat a hallgatósággal.
„A gazdaság szerkezeti átalakulása gyorsabban megy végbe, mint azt vártuk” – mondta Nabiullina, aki azzal írta be magát az orosz pénzügyi történelembe, hogy a háború kitörése után az infláció berobbanásának elkerülése érdekében villámgyorsan 20 százalékra emelte a jegybanki kamatlábat, majd viszonylag gyors ütemben csökkenteni kezdte azt. A központi bank vezetőjének idei évre vonatkozó elvárásai egyébként rímelnek a nyugati elemzők számításaira: Nabiullina
„A legrosszabb jóslatok nem váltak be” – mondta, utalva az orosz gazdaság ellenálló képességére, és a rendkívül gyorsan változó helyzetben a szankciós politika által kikényszerített megoldások működőképességére. Mint mondta, a magánszektor olyan páratlan alkalmazkodóképességről tett tanúbizonyságot, amellyel oroszlánrészt vállalt az orosz gazdasági egyensúly fenntartásában, éppen ezért a Fórumon is óva intette az államot attól, hogy túl nagy befolyást szerezzen a gazdaságban, és visszatérjen egyfajta államosított tervgazdasági modellhez. Olyannyira, hogy további privatizációs folyamatok elindítását javasolta – ezzel az ötlettel egyébként a Kreml szintén jelenlévő gazdasági képviselője maximálisan egyetértett.
Resetnyikov miniszter arra mutatott rá, hogy a világ nagyobb része megőrizte józan gondolkodását, a világgazdasági szereplők zöme racionálisan gondolkodik, így a nyugati szankciók Oroszország előtt tulajdonképpen új kapukat nyitottak meg, erősítve kereskedelmét a globális kelet és dél felé. „Ezek a piacok rendkívül rugalmasak. A racionálisan gondolkodó országok elsősorban saját gazdaságukon akarnak lendíteni, ennek megfelelően pedig úgy döntenek, ahogyan az számukra a legelőnyösebb” – mondta a gazdaságfejlesztési miniszter.
A szankciók hatásainak sikeres csökkentése és a háborús gazdaság irányba állítása ellenére az orosz vezetés nagyon is tisztában van a realitásokkal. A költségvetés drasztikus átírása és a háború okozta munkaerőhiány nem ad okot elégedettségre Sziluanov pénzügyminiszter számára, aki szóvá is tette, hogy
Az átcsoportosítás tehát olyan helyzetet teremtett, amelyben minden más terület háttérbe szorul a két legnagyobb pénznyelő mellett. Sziluanov szerint ezért most elsődleges feladat a kiadási rendszer átfogó vizsgálata és racionalizálása lesz. Ahogy fogalmazott: háborúban „semmi sem érinthetetlen”.
A mozgósítási hullámok és az Oroszországból a háború kitörése óta elmenekültek relatíve nagy száma ugyanakkor komoly problémát okoz (és fog okozni a jövőben is) a munkaerőpiacnak. Ez nem csak a fogyasztás visszaesésében jelentkezik negatív mutatóval, de a vállalati termelékenységben is. A munkaerőhiány elsősorban a vidéki régiókat sújtja, ha az ágazatokat nézzük, akkor a mezőgazdaság és az építőipar kerülhet komolyabb slamasztikába.
A Kreml szerint a tavaly év vége felé hazájukat elhagyók mintegy fele önként hazatért, a lakosság bizalomindexe pedig az egekben van. A pénzügyminiszter erre reagálva dobta be a beszélgetés poénbombáját: Oroszországban „sokkal több az optimista, mivel a pesszimisták már elmentek”. Utána halkabban hozzátette: természetesen azon dolgoznak, hogy az eredményekkel mindenkit meggyőzzenek, érdemes hazatérnie.
Fotó: RIA Novosztyi
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Andrij Lunyin parádézott.
Nem járnak jó idők a Sparra: veszteséget termel, és a vezetés ezt azzal leplezné, hogy több fronton támadja a kormányt. A nemzetközi cég kulturálatlan magatartással vádolja a kabinetet a meghirdetett patrióta gazdaságpolitika miatt.
Home office, remote, hibrid munkarend, a covid előtt ezek sokaknak ismeretlen fogalmak voltak, mostanra a munkahelyek alapjait képezik.
Januárban 77 ezer forinttal emelkedett a bruttó átlagkereset, ami így már 605,1 ezer forintra rúg. Ennek nettó értéke 400 ezer forint felett van, miközben a reálkereset értéke ismét 10,4 százalékkal nőtt, derült ki a KSH friss kereseti adataiból.
A konferenciát az ukrajnai háború „igazságos és tartós” lezárása érdekében szervezik.
Egyre jobb hírek érkeznek.
