Leváltanák a haldokló világrendet – Tovább bővül a BRICS!

Nyitókép: MTI / EPA / Makszim Sipenkov

Először gyűlt össze csúcstalálkozóra a kibővített BRICS. Az addigi öt taghoz, Brazíliához, Oroszországhoz, Indiához, Kínához és Dél-Afrikához ez év elején csatlakozott Irán, Egyiptom, Etiópia és az Egyesült Arab Emírségek. A bővítés jelentős változást hozhat, pláne hogy immár szünet nélkül tombolnak a geopolitikai viharok, és átalakulóban van a Washington-központú világrend.

A házigazda Vlagyimir Putyin orosz elnök számára az idei csúcstalálkozó kiemelt jelentőséggel bírt: a meghívást elfogadó több mint harminc vezető a jelenlétével igazolta, hogy nemzetközi elszigetelését a Nyugat a mai napig nem tudta elérni. Sőt, a BRICS-hez csatlakozni kívánó több tucat ország érdeklődése arra utal, hogy az Oroszországgal szemben alkalmazott politika pont hogy alternatívák keresésére ösztönözte a globális Dél államait. A tagság különösen csábító azoknak az országoknak, amelyek saját utakat keresnek a Washington által dominált gazdasági és pénzügyi struktúrákkal szemben.

Már az öttagú BRICS is hatalmas erőt képviselt, a BRICS+ pedig a globális befolyás csúcsragadozója lett. A csoport már most „ellenfele” fölé tornyosul: a világ népességének közel 46 százalékát tömöríti, és (vásárlóerő-paritáson igazítva) a globális GDP 35 százalékáért felel, a G7 népessége ezzel szemben a 9 százalékot sem éri el, a világgazdasági súlya pedig 30 százalékot tesz ki.

A bővítés paradoxonja

A BRICS erősödését a nyugati fősodratú sajtó általában vagy elhallgatja, vagy degradáló jelzőkkel illeti. A kritikák egyik visszatérő eleme, hogy a tagállamok heterogén, politikailag, gazdaságilag és társadalmilag teljesen különböző mivolta miatt soha nem lesz képes egységesen működni és geo­politikai csúcsszervezetté válni. Ezek a vélemények azonban elhallgatják a lényeget. A BRICS egy bevált modellt követ a működésében: a V4-hez hasonlóan magas szinten gyakorolja az „egyet nem értés művészetét”, vagyis kizárólag azokkal a célkitűzésekkel és problémákkal foglalkozik, amelyekben konstruktív együttműködés várható a tagok részéről. A bővítés azonban veszélyessé és rombolóvá is válhat, amennyiben a hangsúly a gazdasági alapokról a politikaira tevődik át. Irán csatlakozása a jelenlegi közel-keleti viharban politikailag kétélű fegyver, ha azonban a szervezet kereskedelmi és dedollarizációs törekvéseinek optikáján keresztül nézzük, akkor valóságos főnyeremény. Problémák akkor jelentkeznek, ha a további országok csatlakozása már egy Washington elleni direkt stratégia részét képeznék – ebben az esetben ugyanis a tagok akarata nem fog megegyezni, az alternatív megoldások és a multipoláris világrendbe való átmenet zökkenőmentes folyamatának szándéka helyére egy széthúzó, éppen a pragmatizmust figyelmen kívül hagyó offenzív szándék tolakszik be.

A csúcs nem az utóbbi félelmet igazolta. A BRICS nagy léptékű, igaz, nem azonnali bővítést jelentett be. Putyint bármennyire sürgeti az idő, azzal tisztában van, hogy a csoport struktúrája nem viselné el a hirtelen nagyarányú bővítést. Ezért létrehoztak egy partnerországi rendszert, egy olyan együttműködési formát, amely mintegy előszobája a csatlakozásnak – a felvételét kérő ország itt ismerkedhet meg a szervezet részletes együttműködési modelljével. A csúcson tizenhárom államot engedtek be ebbe az előszobába, csupa olyat, amelynek a geopolitikai szerepe folyamatosan növekszik, így a Dél érdekalapú szövetségének erős pillérei lehetnek: Törökország, Indonézia, Algéria, Fehéroroszország, Kuba, Bolívia, Malajzia, Üzbegisztán, Kazahsztán, Thaiföld, Vietnám, Nigéria és Uganda. Velük egy legalább egyéves tárgyalási sorozat kezdődik, és ha minden elképzelésük illeszkedik a BRICS-vonalba, akkor a jövő évi brazíliai csúcson csatlakozhatnak is.

Különösen fontos lesz Törökország szerepe a csoportban, NATO-tagként, Európa és Ázsia közötti átjáróként – minden értelemben. Belépése egyfelől erős jelzés az Európai Uniónak, hiszen Ankara ezzel gyakorlatilag feladta EU-csatlakozási törekvéseit, másfelől felbecsülhetetlen lehetőség a BRICS kereskedelmi stratégiájának megvalósítása szempontjából.

Megölni a zöldhasút 

Az amerikai hegemónia a globális pénzügyi rendszerben betöltött szerepén alapul. A dollár uralma képezi az alapját a gazdasági és katonai dominanciának, és e rendszer segítségével képes Washington szankciókra épülő nyomásgyakorlásra a világ bármely pontján. Az ukrajnai háború kirobbanását követően Oroszország napokon belül megtapasztalta a pénzügyi izompolitika pusztító hatását. A Nyugat 282 milliárd dollárnyi külföldön tartott orosz vagyont fagyasztott be, leválasztotta az orosz bankokat a nemzetközi SWIFT-rendszerről, a Visa és a Mastercard pedig pillanatok alatt beszüntette működését Oroszországban. Ironikus módon a BRICS egészen eddig a pontig nem erőltette különösebben a dedollarizációs eszközök kidolgozását, az orosz példa azonban intő jel lett a globális Délnek: az Egyesült Államok könyörtelenül kihasználja az amerikai pénzrendszertől való függést, ha érdekei úgy kívánják. A szándékok így az egész csoporton belül erősödni kezdtek. Bár a Kreml cáfolta, hogy a mostani csúcson Moszkva a BRICS+-t akarná felhasználni a dollár világpiaci dominanciája elleni küzdelemben, nagyon nem kellett sem a tagokat, sem a csatlakozni vágyó országokat győzködnie arról, hogy gyorsítsanak a dedollarizációs tempón. A folyamat javában tart: Peking – okulva az orosz jegybanki vagyon zárolt összegének nyugati felhasználásából – máris elkezdte kimenekíteni a pénzét a nyugati országokból: csak az első negyedévben 53,3 milliárd dollárt hívott vissza az Egyesült Államokban befektetett kötvényeiből, a szankcionált és eddig példa nélküli módon megbolygatott orosz vagyon legfőbb „őrzőjében”, Belgiumban pedig 22 milliárd dollárnyi kötvényt értékesített. Ezzel párhuzamosan csúcsra pörgette az aranyfelhalmozást: tartalékai 2265 tonnára nőttek. Az orosz–kínai kereskedelmi kapcsolatok tavaly meghaladták a 227 milliárd dollárt, de dollár helyett 90 százalékban már jüanban és rubelben folyt az elszámolás.

Az, hogy a tagok a nemzetközi kereskedelmüket egyre inkább nemzeti valutában rendezik, már szinte megszokottnak tekinthető. Mindemellett az elméletileg a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot helyettesítő közös BRICS-bank, az Új Fejlesztési Bank létrehozásán túl eddig nem dolgozták ki azokat a mechanizmusokat, amelyek egy új globális monetáris megközelítést eredményeznének.

Megfontolt építkezés 

A csúcson immár konkrét javaslatok hangzottak el a dedollarizációs folyamat felgyorsítására. A Putyin által javasolt közös BRICS-gabonatőzsde tulajdonképpen főpróbája lesz egy később kialakítható közös árutőzsdének. Ha ez megvalósul, az bizonyos szegmensekben számottevő függetlenedést jelenthet a nyugati pénzügyi mechanizmusoktól, és kinyithatatlannak tűnő kapukat tárhat fel. Szó van egy biztosítási platform kialakításáról is. Ez ismét Putyin malmára hajtaná a vizet, hiszen az ötlet elsősorban a nyugati biztosítók által kiebrudalt orosz olajszállító hajók, a „szellemflotta” miatt született meg.

Ami egy közös BRICS-valuta létrehozását illeti, itt már inkább megoszlik a tagállamok véleménye. Abban egyetértenek, hogy a nemzetek közötti kereskedelem nem igényel feltétlenül a szó klasszikus értelmében vett közös valutát. Inkább egy blokkláncalapú fizetési rendszer valósulna meg, amely biztonságos, és a dollártól független tranzakciókat tenne lehetővé a tagországok között, akár nemzeti valutákban – elsősorban jüanban –, akár egy közösen kidolgozott kriptovalutában. Egy ilyen zárt lánc a Dél államai között kiküszöbölné a külső beavatkozás veszélyét, és olyan pénzügyi biztonsági hálót alakítana ki, amely egy új pénzügyi rend alapjait fektetné le a dollárral szemben.

A csúcs egyik legmerészebb ötlete azonban nem ez volt, hanem a közös értékkezelő alap létrehozása. A befagyasztott orosz állami vagyonnal való nyugati babrálás a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank figyelmeztetésének megfelelően alapjaiban rengette meg a globális pénzpiacba vetett bizalmat. Egy közös érdekeken és bizalmon alapuló belső értéktár gondolata tehát nem ördögtől való: a belgiumi központú Euroclear vagyonkezelő helyett egy BRICS Clear létrehozása megnyugtató lehet a washingtoni szankciós politika alapját képező vagyonbefagyasztás gondolatával szemben álló országok számára. Ennek kivitelezése azonban szilárd konszenzust igényel. A pénzügyi függetlenedés kiemelten fontos Oroszországnak, Iránnak és Kínának, ám az olyan országok, mint Szaúd-Arábia vagy éppen Török­ország, nem feltétlenül akarnak asztalt borítani – inkább csak átrendeznék az ülésrendet.

A kazanyi BRICS-csúcs az előzetes feltételezésekkel ellentétben nem eredményezett konkrét és gyors lépéseket. A csoport, Oroszország szándékai ellenére, még mindig az óvatos nyelvezetet használja, és egyelőre nem valami ellenében, inkább a megfontolt építkezés mellett értelmezi saját szerepét. A mesterséges önhizlalás helyett egyelőre a meglévő alapok mélyítésére helyezte a hangsúlyt, továbbra is hangoztatva: a multipoláris világrend kialakulása elkerülhetetlen, de agresszív lépésekkel nem fogja siettetni az eljövetelét. Valójában a folyamat fájdalommentessége a Washington vezette Nyugattól függ. Amennyiben az továbbra is az „aki nincs velünk, az ellenünk” elvet alkalmazza, a Dél országait belekergeti a BRICS+ tárt karjaiba. Egy zéró összegű játszmában a Nyugat törvényszerű bukásra van ítélve. Nem tudja már megállítani a világrend változását: a BRICS+ ereje nemcsak robbanásszerűen növekvő gazdasági hatalmában rejlik – az IMF előrejelzése szerint egyedül Kína részesedése a globális növekedésből 22 százalékos lesz az elkövetkezendő öt évben, ez pedig több, mint az összes G7-országé együttvéve –, hanem abban az egyszerű tényben, hogy a működését, ellentétben a Nyugattal, ideológiától és aktuálpolitikától függetlenül szigorú és pragmatikus gazdasági alapokra helyezi. Ezzel olyan katalizátorrá vált, amely képes lehet leváltani a lassan haldokló jelenlegi világrendet és megújítani az abba belekövesedett és mára zömében funkcióját vesztett globális intézményrendszert.

A szerző a Makronóm Intézet elemzője