Zelenszkij legrosszabb hete

Zelenszkij eredetileg az ENSZ-közgyűlésre utazott az Egyesült Államokba, hogy beszédével ismét támogatókat (és donorokat) állítson Ukrajna mellé, és minél több államot rávegyen, hogy gyakoroljon nyomást Oroszországra. Beszéde nem tartalmazott sok újat, a szokásos panelek ismételgetésével igyekezett még több támogatót szervezni Kijev köré: a titokzatos győzelmi tervről azonban, amelyet Biden elnöknek készült bemutatni, és amelyre mindenki kíváncsi volt, részleteiben nem beszélt.  

Amit tudni lehetett a dokumentumról, annak leglényegesebb elemét a Fehér Ház gyakorlatilag már előre elutasította. Zelenszkij kétségbeesetten küzd azért, hogy Biden engedélyezze a nagy hatótávolságú rakéták oroszországi belső célpontok elleni használatát, ezt azonban az elnök az eszkalációtól való aggodalma miatt eddig következetesen elutasította – a jelek szerint pedig ezúttal is így tett. Elnöksége hátralévő idejében érthetően nem akarja megkockáztatni, hogy a neve egybeforrjon egy Moszkva elleni fizikai háborúval. Miután Zelenszkij tervének ez volt a legfontosabb eleme (a kurszki támadást, amelynek során ukrán csapatok törtek be Oroszországba, pontosan azért hagyta jóvá, hogy megmutassa a Nyugatnak, nincsenek vörös vonalak), a visszautasító hallgatásba merült Fehér Ház azonban az egészet félretolta. Lloyd Austin védelmi miniszter egyébként már szeptember elején figyelmeztette az ukrán elnököt: Washington továbbra sem engedélyezi a mélységi csapásokat Oroszország területén.  

Zelenszkij újabb segélycsomaggal vigasztalhatta magát. Az új segély nagy részét, 5,5 milliárd dollárt a pénzügyi év hétfői vége előtt kellene kiutalni, a kormány a határidő meghosszabbításán dolgozik. Egy 375 milliós készletet azonnal Kijevbe küldenek, ezt a Pentagon raktárából rendezik, egy nagyobb, 2,4 milliárd dolláros pakkot pedig beígértek Ukrajnának: utóbbi szépséghibája, hogy a pénz egy az egyben az amerikai hadiipari vállalatokhoz kerül majd, akik abból fognak Ukrajnának fegyvert gyártani, vagyis azonnali fegyversegélyről nem beszélhetünk.  

Minden elromlott, ami elromolhatott 

Sem Zelenszkij ENSZ-beszéde, sem az amerikai elnöknél tett látogatása, valamint „győzelmi terve” nem hozta lázba különösebben sem a közvéleményt, sem a médiát. Az elmúlt napokban mindent uralt Izrael Hezbollah elleni támadása, Ukrajna ügye a futottak még kategóriába került, és a szokásos udvarias szólamokon kívül gyakorlati javaslat vagy ötlet nem is merült fel vele kapcsolatban. Egyetlen kivétellel: Zelenszkij olyan diplomáciai otrombaságot követett el, amely ideiglenesen egy csapásra az amerikai elnökválasztási kampány egyik főszereplőjévé tette. Hogy amerikai látogatásának bakijai mennyiben fogják befolyásolni a Fehér Házért küzdők versenyét, egyelőre nem világos, de annyi bizonyos, hogy a már megszokottnak nevezhető ukrán „hakni” ezúttal alaposan beletenyerelt az amerikai belpolitikába.  

Az indulatok akkor szabadultak el, amikor a New Yorker remek időzítéssel Zelenszkij érkezésével egy időben publikálta a vele készített interjút, amelyben a titokzatos győzelmi tervről faggatták az elnököt. Arról sok mindent nem lehetett megtudni az interjúból, 

 Mindez azonban gyufaláng lobbanása volt a republikánusok dühének atomvillanásához képest, amiért Zelenszkij Trumpot és alelnökjelöltjét, J. D. Vance szenátort kezdte ostorozni.  

„Az az érzésem, hogy Trump nem igazán tudja, hogyan állítsa meg a háborút, még akkor sem, ha azt gondolja, hogy tudja” – fogalmazott az ukrán vezető, utalva a republikánus elnökjelöltnek a kampányban is hangoztatott ígéretére. Ezzel a mondattal Zelenszkij máris belegázolt a washingtoni csatába, ám a javát Vance-nek tartogatta. A szenátor legendásan nem híve az ukrajnai háború finanszírozásának – 2022-ben elhangzott szavai („Őszinte leszek: nem igazán érdekel, mi történik Ukrajnával. Elegem van abból, hogy az elnök egy olyan országra összpontosít, ami nem érdekel, miközben hagyja, hogy saját országának határa háborús övezetté váljon.”) kiinduló tézise volt kampánya Ukrajnával kapcsolatos állásfoglalásának. A szenátor a háború lezárásának mihamarabbi híve, akár azon az áron is, hogy az Ukrajna területvesztésével jár majd.  

Zelenszkij reakciója az újságíró kérdésére a szokásos vehemenciával érkezett, ezúttal azonban – tudatosan vagy sem – az elnökválasztási küzdelem közepébe ugrott bele szavaival: „Bármelyik elnök vagy alelnök is veti fel azt a lehetőséget, hogy a háború befejezése a status quo megszilárdításán múlik, azt felelőssé kell tenni egy globális háború esetleges kirobbantásáért. Nem veszem komolyan Vance szavait, mert ha valóban ez a terv, akkor Amerika egy globális konfliktus felé tart” – mondta az ukrán vezető. 

A republikánusok dühét Donald Trump fia fogalmazta meg azonnali válaszában, egyben jelezve azt is, hogy Zelenszkij jól láthatóan mindent egy lapra tett fel, és Trumpot ócsárolva Kamala Harris elnöki székbe segítéséért küzd – márpedig a külföldi beavatkozást a kampányba elég rossz szemmel nézik az Egyesült Államokban.  

„Tehát egy külföldi vezető, aki dollármilliárdokat kapott az amerikai adófizetőktől, eljön a hazánkba, és van bátorsága megtámadni a republikánus párt elnökjelöltjét? És ezt közvetlenül az után teszi, hogy egy buzgó Ukrajna-barát megpróbálta meggyilkolni apámat? Szégyenletes!” – írta az X-en.  

Kampánylőszerek 

Trumpot igencsak feldühítette az interjú, a haragja azonban akkor tetőzött, amikor kiderült, hogy Zelenszkij meglátogatott egy lőszergyárat Pennsylvaniában, ahol az Ukrajnának szánt tüzérségi 155 mm-es lövedékek is készülnek. Önmagában ezzel nem is lett volna probléma, ám a fotókon az üzemben az ukrán elnök demokrata párti képviselőkkel pózolt és mosolygott önfeledten, miközben republikánust mutatóba sem hívtak meg az eseményre a szervezők.  

A botrány itt kezdődött, és azóta túlnőtt önmagán. Az eseményt Ukrajna amerikai nagykövete, Okszana Makarova hozta tető alá, ő szervezte az utaztatást, a látogatás részleteit – és természetesen a demokraták felbukkanását is, feltételezhetően Harris kampánycsapatával egyeztetve. Ezzel pedig nem tett mást, mint amerikai adófizetők pénzén hozott össze egy messziről is kampányeseménynek látszó látogatást. Mike Johnson republikánus házelnök annyira felháborodott, hogy levélben követelte Zelenszkijtől Makarova azonnali leváltását, amiért az (és természetesen Zelenszkij is) beleavatkozott a választásba. „A körút egyértelműen a demokraták megsegítésére tervezett partizánkampány volt, és egyértelműen választási beavatkozás” – fogalmazott nyersen a levélben Johnson. 

Kritikus hangok szerint az ukrán elnökre alapvetően színészként volt szüksége a demokratáknak az amerikai úttal – és természetesen nem az ENSZ-beszéd, hanem a gyárlátogatás volt az elsődleges fontosságú számukra. Egy médiaeseményhez szereztek egy újabb támogatót, aki ezúttal a világ egyik legismertebb politikusa volt, ezzel a húzásával pedig valóban elkötelezte magát a demokraták jelöltje mellett – nem mellesleg hatalmas hibát követve el a választás eredményének előre prognosztizálásával.  

Pennsylvania az ötödik legnagyobb lélekszámú az Egyesült Államokban, nem mellesleg az egyik legfontosabb ingaállam: ha Trump elveszti Pennsylvaniát, esélyes, hogy az egész választást bukja. (A közvélemény-kutatások szerint jelenleg csekély a különbség a jelöltek között, Kamala Harris orrhossznyival talán vezet.) Az államot súlyosan érintette a dezindusztrializáció és a munkanélküliség. Zelenszkij demokratákkal pózolása a nagy ipari létesítményben, amely a háború folytatásával garantált munkahelyeket biztosít, egyértelmű üzenet a szavazók felé, természetesen Harris mellett. A két demokrata politikus nem véletlenül akart annyira a fotókon szerepelni Zelenszkijjel, és terjesztette azokat a legszélesebb körökben.  

Trump első reakciójaként lemondta az ukrán elnökkel megbeszélt találkozóját (ezen a döntésén csak egynapnyi gondolkodás után változtatott), a republikánus képviselők és szenátorok azonban már nem fogták vissza magukat. A képviselőház felügyeleti bizottságának elnöke vizsgálatot indított az ügyben: 

Csalódás csalódás után 

A diplomáciai szempontból óriási baklövésnek tekinthető események után került sor a Biden–Zelenszkij és Harris–Zelenszkij találkozóra, ami az ukrán elnök „győzelmi terve” szempontjából újabb csapást jelentett. A követeléseket tartalmazó listát Biden a hírek szerint nem sok figyelemre méltatta: a NATO-csatlakozás iránti kérelem változatlanul egy fagyott jégtáblán sodródik, a nagy hatótávolságú fegyverek oroszországi belső célpontok elleni használatának sorsa pedig már a találkozó előtt eldőlt. A Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója, John Kirby már egy héttel ezelőtt közölte: 

Akik látták Zelenszkij tervét, úgy nyilatkoztak, hogy abban az égvilágon semmi új nincs, mindössze a Washington felé kinyilvánított követeléseit rögzítette írásban. Volt, aki szimplán „kívánságlistának” titulálta, hozzátéve: semmi jele nincs annak sem, hogy a tervben szereplő lépések bármiféle változást hoznának az ukrajnai háborúban.  

Mialatt Zelenszkij és Harris közös sajtótájékoztatója már valóban kampányeseménnyé változott („Őszintén megmondom, elnök úr, a hazámban vannak olyanok, akik támogatás helyett arra kényszerítenék Ukrajnát, hogy adja fel területének nagy részét, akik azt követelnék, hogy fogadja el a semlegességet. Ezek a javaslatok megegyeznek Putyin javaslataival, és lássuk be, ezek nem a békére irányuló, hanem elfogadhatatlan és veszélyes javaslatok” – mondogatta Harris), Trump elővette a verbális nagyágyút, és azzal kezdett tüzelni Zelenszkijre.  

Egy kampánybeszédében újra megerősítette: haladéktalanul véget vet a háborúnak, amennyiben őt választják meg elnöknek. Ha azonban Harris lesz a befutó, Trump szavai szerint az Egyesült Államok „beleragad” a háborúba. Élesen bírálta Zelenszkijt is annak kompromisszumképtelensége miatt: „Ukrajna megszűnt. Ez már nem Ukrajna. Soha nem tudja senki a halottakat visszahozni, ahogyan a lerombolt városokat sem. Bármilyen megállapodás, még a legrosszabb is jobb lett volna, mint ami most van” – fogalmazott Trump, majd váratlanul bejelentette, hogy mégis találkozik Zelenszkijjel. 

Fecseg a felszín 

Zelenszkij Trumpnak is bemutatta a „győzelmi tervet”, ám arra az elnökjelölt – Bidenhez hasonlóan – érdemben egyáltalán nem reagált. Bár a találkozó egyfajta kísérlet volt arra, hogy Kijev rendezze kapcsolatait Trumppal, a megbeszélést követő sajtótájékoztató a diplomáciai óvatos mosolyok ellenére is feszültséget mutatott.  

Trump Zelenszkij jelenlétében is ragaszkodott ahhoz, hogy megválasztása esetén szinte azonnal megoldaná a háború lezárását. Amikor kijelentette, hogy kiváló a kapcsolata Zelenszkijjel, a következő mondatában hozzátette, hogy Putyin elnökkel is hasonlóan jó viszonyt ápol, ezért úgy véli, győzelme után nagyon gyorsan „megoldja a problémát”. Zelenszkij ezen a ponton nem tudta türtőztetni magát, és Trump mondatába vágva közölte: reméli, vele jobb kapcsolata lesz Trumpnak, mint Putyinnal. Az elnök csípőből tüzelt vissza, azonnal rávágva: „Kettő kell a tánchoz”. 

Zelenszkij rendkívül eredményesnek minősítette a találkozót, valójában maga a megbeszélés Trump részéről csupán kötelező feladat lehetett, amit ki is pipált. Az ukrán elnök utazásával a kellős közepébe került az amerikai választási küzdelemnek, ahol mindkét fél, Harris és Trump is kizárólag szavazati szempontok alapján használta fel a jelenlétét. Míg Harris a lehető legkeményebben aknázta ki a lehetőséget kampánycélokra a pennsylvaniai gyárlátogatással és a Trumpot támadó közös sajtótájékoztatóval, a volt elnök úgy mutatott kompromisszumkészséget, hogy közben ugyanazt mondta, amit eddig – megerősítette saját szerepének fontosságát az ukrajnai háború lezárásában. 

Zelenszkij keserű mosolya a sajtótájékoztatón jól jelezte: ő is tisztában van vele, hogy amerikai turnéján csupán statiszta volt. A „győzelmi tervről”, amelynek elfogadtatása elsődleges célja lett volna, kínosan hallgatott mindenki. Szerepe az Egyesült Államokban most véget ért: november 5-ig, az elnökválasztás napjáig külső szemlélő lesz. A rizikó, amelyet Kamala Harris támogatásával vállalt, óriási. Tudatosan vagy sem, de valóban beavatkozott a Fehér Házért dúló csatába, ami mindenképpen erősíteni fogja a republikánusok elutasító magatartását az ukrajnai kérésekkel kapcsolatban. Ez pedig még akkor is hatalmas problémákat fog okozni az esetleges segélyek megszavazása kapcsán, ha történetesen nem Trump nyeri el az elnökséget. 

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Ukrán elnöki sajtószolgálat

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.