A válasz borítékolható volt: Kína ott csapott le a hasonló vizsgálatokkal, ahol neki nem, de Európának annál jobban fáj: az élelmiszeripar területén. Először az EU-ból érkező sertéshústermékekkel kapcsolatban indított szubvencióellenes nyomozást – nem kis pánikot okozva ezzel Európa húsipari nagyhatalmai körében –, majd bejelentette ugyanezt a tejtermékek kereskedelmére vonatkozóan is. A helyzetet tragikomikussá színezte, hogy az Európai Bizottság előre sejtette, mi lesz Kína válasza, így előre figyelmeztette: jogában áll az elektromos autók ügyében hozott döntést megtámadni a Kereskedelmi Világszervezetnél, de arra semmi szükség nincs, hogy hasonló eszközöket alkalmazzon.
Nem így lett. Peking szó szerint megismételte az uniós indoklást, vagyis szerinte erős a gyanú, hogy az EU-s exportőrök és gyártók célzott és tisztességtelen kereskedelmi viselkedést feltételező állami támogatások révén tudják nyomott áron elárasztani a kínai piacot hús- és tejtermékeikkel, ami a belső termelés versenyképességét negatívan befolyásolja. A húsipari korlátozások elsősorban Spanyolországot, Dániát és Hollandiát érintenék rendkívül érzékenyen (csak a spanyolok évi 1,5 milliárd eurós kereskedelmet bonyolítanak le Kínával), utóbbi kettő pedig a legnagyobb tejtermékexportőrnek is számít.
Büntetőpárbaj
Az Európai Bizottság érezheti a bajt, különben nem fordult volna a legfelsőbb kereskedelmi fórumhoz egy vizsgálat kezdetén annak megakadályozására. Valdis Dombrovskis, az EU kereskedelemért felelős biztosa szerint mindössze azért sietnek ennyire, hogy „mindent megtegyenek az EU-s tejtermelői és a közös uniós agrárpolitika védelmében”.
Ennek érdekében az EB minden lehetséges fórumon szembeszáll Kínával, egyben felszólította Pekinget, hogy azonnal fejezze be a vizsgálatot, és a WTO vezetésével kezdjen konzultációt. Amennyiben ez sem vezetne eredményre, úgy kérni fogja a Kereskedelmi Világszervezettől, hogy döntőbizottság utasítsa erre Pekinget.