A szerző a Makronóm újságírója.
Az Európai Bizottság konzultációs kérelmet intézett a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), hogy megtámadja a kínai dömpingellenes vizsgálatot a bizonyos tejtermékekre vonatkozó európai uniós támogatásokkal kapcsolatban. A lépés azért nagyon furcsa, mert egy vizsgálat kezdetén nem szokás megtámadni magát a folyamatot – általában ahhoz a döntés is szükségeltetik, márpedig az Pekingben nagyjából fél-egy év múlva fog megszületni.
Ursula von der Leyen csapata azzal érvel, hogy a Kína által vizsgált támogatási rendszerek teljes mértékben összhangban vannak a nemzetközi szabályokkal, így nem is okozhatnak kárt a kínai tejiparnak. Mint mondják, lépésük azonnali válasz Kína „megkérdőjelezhető és bizonyíték nélküli” állításaira.
Várható volt
Amikor bő egy évvel ezelőtt az Európai Bizottság szubvencióellenes vizsgálatot indított a kínai autógyárak ellen, azt feltételezve, hogy az állami támogatások mértéke miatt képesek „elárasztani dömpingtermékeikkel” az európai piacot, Kína többször jelezte Brüsszel felé, hogy egy ilyen drasztikus döntést nem hagy szó nélkül, és kemény válaszcsapásokkal fog felelni rá. Az oda-vissza üzengetés nem szegte Brüsszel kedvét, és augusztusban extravámokat jelentett be valamennyi Kínából az EU-ba érkező elektromos járműre.
A válasz borítékolható volt: Kína ott csapott le a hasonló vizsgálatokkal, ahol neki nem, de Európának annál jobban fáj: az élelmiszeripar területén. Először az EU-ból érkező sertéshústermékekkel kapcsolatban indított szubvencióellenes nyomozást – nem kis pánikot okozva ezzel Európa húsipari nagyhatalmai körében –, majd bejelentette ugyanezt a tejtermékek kereskedelmére vonatkozóan is. A helyzetet tragikomikussá színezte, hogy az Európai Bizottság előre sejtette, mi lesz Kína válasza, így előre figyelmeztette: jogában áll az elektromos autók ügyében hozott döntést megtámadni a Kereskedelmi Világszervezetnél, de arra semmi szükség nincs, hogy hasonló eszközöket alkalmazzon.
Nem így lett. Peking szó szerint megismételte az uniós indoklást, vagyis szerinte erős a gyanú, hogy az EU-s exportőrök és gyártók célzott és tisztességtelen kereskedelmi viselkedést feltételező állami támogatások révén tudják nyomott áron elárasztani a kínai piacot hús- és tejtermékeikkel, ami a belső termelés versenyképességét negatívan befolyásolja. A húsipari korlátozások elsősorban Spanyolországot, Dániát és Hollandiát érintenék rendkívül érzékenyen (csak a spanyolok évi 1,5 milliárd eurós kereskedelmet bonyolítanak le Kínával), utóbbi kettő pedig a legnagyobb tejtermékexportőrnek is számít.