A szerzők szerint a fentiekhez hasonló digitalizált ellátási láncok megoldást nyújthatnak a fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásokra a legkevésbé fejlett országokban.
Az olyan technológiák, mint a mesterséges intelligencia (MI), a blokklánc és az IoT, javíthatják a hatékonyságot és csökkenthetik a pazarlást,
de lényeges az is, hogy ezek a technológiák valóban az LDC-országok javát szolgálják. Az ENSZ vizsgálatai sikeres kezdeményezéseket mutatnak be az olyan országokban, mint Bhután, Banglades, Kambodzsa, Etiópia, Nepál, Ruanda, Kelet-Timor és Vanuatu.
A digitalizáció ugyanis úgy képes átalakítani a vállalkozások, szervezetek, sőt állami szereplők működését is, hogy gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból is megfeleljenek a mai kor növekvő elvárásainak. Ennek egyik módja az átláthatóság növelése, és ezeknek a dimenzióknak a teljes ellátási láncba történő okos beintegrálása, amelyhez a digitalizáció egy erőteljes eszköz lehet – állapítja meg a tanulmány.
További példák a krumpliföldekről
Az ENSZ szakértő szerzői szerint az üzleti folyamatok digitalizálása jelentősen növelheti a hatékonyságot és a termelékenységet, valamint rugalmasabbá teheti a termelést, és ez hozzájárul a fenntarthatósághoz is. A digitalizáció nemcsak a fenntartható üzleti modell különböző elemeit támogatja, hanem egyfajta pozitív visszacsatolást is létrehozhat, ahol a digitalizáció és a fenntarthatóság kölcsönösen erősíti egymást.
Egy további gyakorlati példa erre Bhutánban valósult meg, ahol a Bhutáni Élelmiszer Vállalat (FCB) egy „e-infrastruktúra” projektet indított el a kereskedelem és a szolgáltatások digitalizálására. Ennek részeként gépi osztályozási és elektronikus aukciós rendszert vezettek be a burgonyák eladása kapcsán Phuntsholing városában. Ez az új rendszer sokkal átláthatóbbá tette az árakat, csökkentette a kartellek kialakulását az értékesítésben; mi több, a gazdák számára a tranzakciós költségek is alacsonyabbak lettek.
