A szerző a Makronóm újságírója.
Egyre jobban gyengül a munkaerőpiac az Egyesült Államokban, ez a hír pedig igazi csapás a Biden–Harris tandemre nézve. A búcsúzó elnök és helyettese, aki most veti bele magát a Trump elleni küzdelembe, nem is kaphatott volna a kampány célegyenesében ennél lehangolóbb adatokat – tudván, hogy a republikánusok annak minden egyes morzsáját a fejükre fogják olvasni.
A kormány jelentése szerint a munkahelyteremtések belassulásával a munkanélküliségi ráta 4,3 százalékra ugrott júliusban, márpedig ez a Covid-járvány óta a legmagasabb mutató az Egyesült Államokban. A szám egyébként nem tragikus, de egyrészt átlépte a jelenlegi lélektani határt, másrészt a gyorsulásának az üteme valóban felkelti a gyanút, hogy a gazdaság a recesszió felé száguld.
A demokraták a fejüket vakarták, majd gyors egyeztetés után úgy döntöttek, hogy az egészet az amerikai jegybank, a Fed nyakába varrják, amely kitartott az elhatározása mellett, és sem a Wall Street, sem más sürgetésére nem volt hajlandó alapkamatot csökkenteni. Jerome Powell Fed-elnök még a múlt héten is úgy jellemezte a munkaerőpiacot, hogy az pozitív irányba kezd elmozdulni, ennek ellenére még mindig kevésnek tartja azokat a jeleket, amelyek a jegybankot meg tudnák győzni a kamatcsökkentés szükségességéről.
Mit csinál rosszul vagy jól a Fed?
A jegybank 2023 júliusa óta következetesen 5,5 százalékon tartja az irányadó kamatlábat, mint jelezte, egészen addig, amíg azt nem látja, hogy az infláció tartósan az aranypontnak tekintett 2 százalék felé halad. Ugyanakkor már vannak jelei, hogy mégis meghúzza a kamatcsökkentést: Powell szerint az igazgatótanácsi üléseken már tárgyalnak ennek lehetőségeiről. A Wall Street igyekszik állandó nyomás alatt tartani a jegybanki napirendet, és folyamatosan a kamatcsökkentés szükségességéről kommunikál, rámutatva az egyre gyengülő befektetői és fogyasztói bizalomra.
Amint arra a Mises Intézet elemzése is rámutat: a munkaerőpiaci hatások valóban súlyosak: jelenleg a munkahelyek növekedése elsősorban a részmunkaidős és a kormányzati állások tekintetében tapasztalható, ugyanakkor a nyitott pozíciók száma folyamatosan csökken.
Vagyis a foglalkoztatási területet gyakorlatilag a hatalmas összegű állami kiadások tartják a felszínen – ez azonban törvényszerűen az államadósság növekedésével jár.
A második negyedéves 2,8 százalékos GDP-növekedés tehát alapjaiban nem más, mint a fékevesztett állami kiadások problémát leplező hatása. Valójában a Fed híres-hírhedt Bézs Könyve legutóbb (is) lehangoló adatokat közölt az Egyesült Államok gazdaságáról, azt állítva, hogy a különböző területeken az vagy stagnál, vagy egyenesen hanyatlik.