A francia államfő háborús kijelentései már a hazájában is vihart kavartak: az egyik legutóbbi, Franciaország atomdoktrínáját érintő javaslata, hogy vitassák meg a nukleáris erők európai alkalmazásának kérdéseit a szomszédos vezetőkkel, az ellenzék részéről heves elutasításra talált.
A szerző a Makronóm újságírója.
A francia ellenzék határozottan elítélte Emmanuel Macron elnök bejelentését, miszerint kész vitát nyitni egy olyan európai védelemről, amely a nagy hatótávolságú és rakétaelhárító fegyverek mellett nukleáris fegyvereket is érinthet. Macron interjújában visszatért az európai biztonságnak erre a rendkívül érzékeny témájára.
„Támogatom a vita megnyitását, amelynek ki kell terjednie a rakétavédelemre, a nagy hatótávolságú fegyverek indítására és a nukleáris fegyverekre azok számára, akik rendelkeznek velük, vagy akiknek a földjén amerikai atomfegyverek vannak. Tegyünk le mindent az asztalra, és nézzük meg, mi az, ami valóban hitelesen véd minket” – jelentette ki, hozzátéve, hogy Franciaország megtartja „sajátosságait, de kész arra, hogy nagyobb arányban járuljon hozzá az európai föld védelméhez”.
A Brexit és az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése óta Franciaország az egyetlen tagállam, amely rendelkezik nukleáris elrettentő fegyverzettel.
A biztonsági kérdésekről azonban folytatódik a párbeszéd Londonnal, nevezetesen az Európai Politikai Közösség (EPC) keretében, amely a francia elnök kezdeményezésére újonnan létrehozott fórum.
Macron szintén a napokban a Sorbonne-on Európáról tartott beszédében erős Európát és egy hiteles európai védelem létrehozását szorgalmazta a NATO mellett és Oroszországgal szemben, amely sokkal nagyobb fenyegetést jelent az ukrajnai 2022 februári inváziója óta.
„Ez jelentheti rakétaelhárító pajzsok telepítését, de biztosnak kell lennünk abban, hogy ezek minden rakétát blokkolnak, és elrettentik az ellenfelet az atomerő alkalmazásától” – fejtette ki az elnök az Ebra Group újságoknak adott interjújában. „Hitelesnek lenni azt is jelenti, hogy nagy hatótávolságú rakétákkal rendelkezünk az oroszok elrettentésére. Aztán ott vannak az atomfegyverek: a francia doktrína szerint akkor használhatjuk őket, ha létfontosságú érdekeinket fenyegetik. Már mondtam, hogy ezeknek a létfontosságú érdekeknek van európai dimenziója” – hangsúlyozta.
Macron a Sorbonne-on tartott beszédében már kitért a francia atomfegyverek kérdésére. „A nukleáris elrettentés Franciaország védelmi stratégiájának középpontjában áll. Ezért lényegében az európai kontinens védelmének lényeges eleme” – mondta, megismételve egy 2020 februárjában tartott, az elrettentésről szóló beszédének egyes aspektusait.
A jobboldalhoz hasonlóan az LFI, az Elnyomott Franciaország szélsőbaloldali tömörülés is azt hangoztatta parlamenti közleményében, hogy Emmanuel Macron „most újabb csapást mért Franciaország nukleáris elrettentő erejének hitelességére” – tudósított a Le Figaro napilap.
Az atomütőerő nem osztható, és az európai föld védelmének álcája alatt Macron fel akarja számolni Franciaország stratégiai autonómiáját”
– bírálta az elnököt az LFI képviselője, Bastien Lachaud védelmi kérdésekben jártas szakértő.
Thierry Mariani, a Nemzeti Tömörülés európai képviselője szintén kijelentette, hogy „Macron nemzeti veszéllyé válik”. „Az atomfegyverek után Franciaország állandó helye következik az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és azt majd eladják az Európai Uniónak” – hangsúlyozta.
A spektrum másik végén Marie Toussaint, az európai választásokon a környezetvédők listavezetője, aki az „európai föderális ugrás” mellett van, úgy vélte: ez azt jelentené, hogy „megosztozunk a francia fegyverek hatalmán, és így az atomfegyvereken is”.
Az európai védelmi rendszer kiépítése régóta Franciaország egyik célja, de gyakran ütközött partnerei vonakodásába, akik a NATO ernyőjét biztonságosabbnak tartják. Az ukrajnai invázió és Donald Trump esetleges visszatérése a Fehér Házba azonban újra felélénkítette a vitát az európai autonómiáról védelmi kérdésekben.
Macron elnök hajlandó lenne megváltoztatni Franciaország elrettentési doktrínáját, hogy azt az európai védelem számára is elérhetővé tegye? – tette fel a kérdést a Le Figaro egy másik cikkében. Azzal, hogy azt mondta, hogy „Franciaország felelőssége, hogy nukleáris elrettentő képességét Európa rendelkezésére bocsássa”, az elnök egyértelműen szakít a francia elrettentési doktrínával – ez volt már az év eleji stockholmi beszédéről, amelyben szintén érintette az atomütőerő kérdését, a francia ellenzék álláspontja.
„Atomerőnk európaizálása őrültség” – jelentette ki Marine Le Pen volt elnökjelölt (RN). Egy másik volt jelölt, Nicolas Dupont-Aignan is aggódott: „Ez a projekt minden szempontból botrányos:
a háború eszkalálódásának kockázatát rejti magában, mindezzel együtt jár a stratégiai autonómia elvesztése és szuverenitásunk felhígulása.”
Az atomsorompó-szerződés értelmében öt ország tartozik az atomfegyver-birtokos hatalmak körébe: az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, az Egyesült Királyság és Franciaország. Indiának, Pakisztánnak, Izraelnek és Észak-Koreának is van atomfegyverre, de ők nem csatlakoztak a szerződéshez. Mindannyian rendelkeznek a nukleáris elrettentés (nem feltétlenül nyilvános) doktrínájával, amely a kétértelműség és a pontosság paradox kettős elvén alapul.
A nukleáris fegyverek használatának leírásakor minden egyes szót úgy választanak ki és mérlegelnek, hogy üzenetet küldjenek a stratégiai versenytársaknak, és megértessék velük, milyen kockázatot vállalnak agresszió esetén. A megfogalmazás azonban szándékosan homályos, hogy egy potenciális agresszor ne tudja pontosan meghatározni azt a küszöböt, amelynél egy konfliktus a hagyományosból a nukleáris szakaszba lép.
Franciaországban a nukleáris elrettentés az államfő kezében van, aki egyben a fegyveres erők vezetője is. Ám hagyományosan minden újonnan megválasztott elnök a hivatali ideje alatt beszédet mond, amelyben ismerteti elképzeléseit. Macron 2020. február 7-én szólalt fel ebben a tárgyban: „Ha véletlenül egy állami vezető alábecsülné Franciaország zsigeri ragaszkodását a szabadságához, és fontolóra venné létfontosságú érdekeink megtámadását, legyenek azok bármilyenek is, tudnia kell, hogy nukleáris erőink képesek elfogadhatatlan károkat okozni a hatalmi centrumokban, vagyis a politikai, gazdasági és katonai idegközpontjaiban” – jelentette ki.
„Nukleáris erőinket erre a szükséges rugalmassággal és reagálóképességgel konfiguráltuk. Egyetlen, nem megújítható nukleáris figyelmeztetést adunk ki az agresszor államnak: a konfliktus jellege megváltozott, és bevetjük az elrettentő erőt” – fűzte hozzá.
„Atomerőink saját elrettentő szerepet játszanak, különösen Európában. Létezésükkel erősítik Európa biztonságát, és ebben a tekintetben valóban európai dimenzióval rendelkeznek. Ebben a kérdésben döntési függetlenségünk teljes mértékben összeegyeztethető az európai partnereinkkel való rendíthetetlen szolidaritással. A biztonságuk és védelmük iránti elkötelezettségünk az egyre szorosabbá váló szolidaritásunk természetes kifejeződése. Legyünk egyértelműek: Franciaország létfontosságú érdekei most már európai dimenzióval rendelkeznek” – szögezte le négy éve az elnök.
Franciaország létfontosságú érdekeinek meghatározását azonban nem tisztázták, hogy a nukleáris küszöb továbbra is homályba vesszen. A francia elrettentő erő európai dimenziója felé való elmozdulás nem Emmanuel Macronnal kezdődött – emlékeztetett rá a Le Figaro napilap. Csak két példa erre: „Nem tudunk elképzelni olyan helyzetet, amelyben az egyik ország létfontosságú érdekei veszélybe kerülhetnek anélkül, hogy a másik ország hasonló érdekei ne sérülnének” – mondta Jacques Chirac 1995-ben.
„A létfontosságú érdekeink meghatározása nem korlátozódhat kizárólag nemzeti szintre, mert Franciaország nem gondolkodik elszigetelt védelmi stratégiában, még a nukleáris területen sem” – jelentette ki François Hollande szocialista államfő 2015-ben, aki hozzáfűzte: „Ki hihetné, hogy egy olyan agresszió, amely Európa fennmaradását fenyegetné, következmények nélkül maradna?”
Fontos megjegyezni, hogy az európai partnerek nem kérik nyilvánosan a francia védelmet. Legtöbbjüket már fedezi a NATO nukleáris elrettentő ereje. Az elrettentéssel foglalkozó szakemberek azonnal helyretették az elnök beszédét követő félreértelmezéseket. „Messze vagyunk még attól, hogy nukleáris ernyővel védenénk meg az öreg kontinenst. De hasonló a helyzet egy Európára kiterjesztett nukleáris elrettentés kérdésében, mint amilyen a szövetségesekre kiterjesztett elrettentés. Franciaország továbbra is szuverén marad elrettentő ereje felett, de elismeri, hogy létfontosságú érdekei összefonódnak szomszédai érdekeivel” – elemezte a kérdésekkel foglalkozó Héloïse Fayet.
„Másrészt a javaslat kontextusában változás történt: nem ugyanaz 2020-ban – tehát még Ukrajna előtt – a francia hadtudományi főiskolán, 2024-ben pedig a NATO-hoz csatlakozó Svédországban beszélni a francia elrettentő erő európai dimenziójáról” – tette hozzá az Ifri kutatója.
Még ha nagyon érzékeny is, a nukleáris elrettentés doktrínája mégis arra hivatott, hogy a fenyegetésekkel összhangban fejlődhessen. Nem meglepő, hogy a hidegháború óta Franciaország alkalmazkodott a stratégiai környezetéhez és az európai partnerekkel való kapcsolatainak erősödéséhez. A francia napilap azonban megállapította: ezek a változások lassúak voltak, hogy ne borítsák fel az elrettentés egyensúlyát.
Egy olyan időszakban, amikor a francia elnök nemrég újra napirendre tűzte az európai védelem létrehozásának gondolatát, François Géré, a Francia Stratégiai Elemző Intézet elnöke a Le Figaróban megvizsgálta a nukleáris elrettentés alapelveit és egy ilyen forgatókönyv következményeit.
Ahhoz, hogy elkerüljük a sokadik patthelyzetet az európai védelem nukleáris összetevőiről folytatott vitákban, először is fontos, hogy megvizsgáljuk annak alapelveit – szögezte le a kutató. Az elrettentés egy olyan negatív célú cselekvési mód, amely egyidős magával a háborúval. Célja, hogy megakadályozza az ellenfél cselekvési kísérleteit, és véletlenszerű jellege miatt változó sikerrel alkalmazták.
Az atom révén az elrettentés most már egészen új dimenziót kap, mert a nukleáris válasz valószínűsége egy elviselhetetlennek mondott, a tétet meghaladó értékű veszteség kockázatával jár – állapította meg Géré. Világosan meg kell érteni, hogy a nukleáris elrettentés stratégiája nem hoz abszolút békét. Nem tudja megakadályozni a korlátozott regionális konfliktusokat, vagy elfojtani a terrorista akciókat.
Csak a megtámadott ország létfontosságú érdekei ellen irányuló, bármilyen jellegű, tömeges támadás esetén alkalmazható. Ezt a „létfontosságú határt” nem szabad az államfő belátása szerint meghatározni, mert annak a leendő támadót bizonytalanságban kell tartani – jelentette ki François Géré.
A nukleáris elrettentés stratégiája öt alapelvre épül. Ez megköveteli a technikai képességek megteremtését és demonstrálását. Ez volt a szerepe a teszteknek, amelyek már nem nukleárisak, mivel 1994-ben határozatlan időre felfüggesztették vagy szerződéssel betiltották azokat.
Az állandóság elve: az atomütőerőt az államfő, az egyedüli döntéshozó biztosítja, aki a nap 24 órájában hozzáfér az elektronikus kódokhoz és az átviteli eszközökhöz a stratégiai légi erők őrségében és a járőröző tengeralattjárókhoz, mint hordozó eszközökhöz. A megbízható kommunikáció létfontosságú.
„Az elrettentő hatás a bizonyosság és a bizonytalanság kombinációjából adódik a leendő támadó mentális mezején: bizonyosság az elfogadhatatlan kockázat meglétére vonatkozóan. Bizonytalanság a modell alkalmazásának pontos feltételeire vonatkozóan az ellenségeskedés kitörése esetén.” Az elégségesség elve egy olyan közepes hatalom számára, mint Franciaország, erre az a jellemző, hogy mennyiségben és minőségben sem túl sok, sem túl kifinomult. Értelmetlen és költséges fegyverkezési versenybe bocsátkozni – ez a cikk szerzőjének véleménye, de szükség van egy sebezhetetlen nukleáris erőre, amely képes megtorolást végrehajtani agresszió esetén. Ilyenek a ballisztikus atomrakétával felszerelt tengeralattjárók, amelyek tartósan képesek észrevehetetlenek maradni.
Géré szerint nincs olyan, hogy 100 százalékos elfogás. A kár elviselhető marad, ha a robbanótöltetek hagyományosak, de ha nukleárisak, a probléma teljesen megváltozik. Egyetlen védelmi rendszer sem lenne képes elfogni az ellenség összes rakétáját, függetlenül attól, hogy milyen nagy előrelépést tesznek. Különösen, mivel ezeket a robbanófejeket csalétek veszi körül, pályamódosítással manőverezhetők és kevés nyomot hagynak a radarokon, azaz lopakodók.
Ha ez a helyzet, akkor felmerül a kérdés, hogy Franciaország atomfegyverrel történő megtámadása megéri-e az agresszornak egy, két vagy három létfontosságú központjának megsemmisítését? A precizitás fejlődése lehetővé teszi a kisebb területek pontosabb célba vételét. A hivatalos álláspont szerint Franciaország már nem városokat, hanem a nukleáris erők parancsnoki állásait és a döntéshozó központokat, ebben az esetben a politikai vezetőket veszi célba.
Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen célpontok ritkán helyezkednek el a sivatagok szívében, hanem sűrűn lakott területek közepén vannak. Az európai stratégiai nukleáris elrettentő erő létrehozásának tehát mindezen elveket figyelembe kell vennie. Az agresszor számára azonban más dimenzióban változna a tét. Franciaország kizárólagos létfontosságú érdekeitől – mint Francois Géré megállapította –az Európai Unió összes tagállamának érdekei felé mozdulnánk el.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/EPA pool/Christophe Petit Tesson
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Persze az is kérdés, mit tekintünk jobb- vagy baloldalnak...
Ennyit ér az európai nukleáris erő a szakértő szerint.
Azért nem működik és halódik az EU, mert egyes országok meg sem próbálnak rendesek lenni a kisebb országokkal.
A francia elnök ráadásul nincs egyedül.
Teherán súlyos következményeket helyezett kilátásba.
A Hezbollahnak is üzent a francia külügyminiszter.
A bő másfél órás játékidőben egyetlen emberi momentum sincsen.
Washington vörös vonalat húzott.
