Okosnak okos, legalábbis annak tűnik, de vajon a mesterséges intelligencia innovatív módon képes-e újat alkotni, vagy legalábbis ebben érdemben segédkezni. A téma ráadásul egészen a számítástechnika hajnaláig nyúlik vissza. Ada Lovelace, a brit viktoriánus korszak jeles matematikusa az elsőnek tartott számítógépes program elvi megalkotásakor már elmerenghetett ezen. Több mint 180 esztendeje, 1843-ban ugyanis leírta, hogy a számítógépek nem képesek új dolgok létrehozására, csupán azt tudják visszaadni, amire mi utasítjuk őket.
Nagyon fontos kérdés – különösen az utóbbi évek informatikai, technológiai fejlődésének tükrében –, hogy Lovelace eredeti nézete vajon ma is ugyanígy érvényes-e a legújabb mesterséges intelligenciákra alkalmazva is.
A kritikus szemléletű kutatók ugyanis mind a mai napig azt tartják: a gépek csak azt hajtják végre, amit mi mondunk nekik.
Ada Lovelace és Charles Babbage munkája, az Analytical Engine nevű gép anno ezen a téren is úttörő volt.
Egy évszázaddal később Alan Turing, az elektronikus számítógépek egyik atyja ismét felvetette a kérdést. 1950-ben írt cikkében azonban már próbálta megcáfolni Lovelace álláspontját, hangsúlyozva, hogy a gépek sok esetben képesek lehetnek meglepetéseket okozni. Pedig a magyar Neumann János Amerikában épített programozható számológépe, az első modern értelemben vett komputer akkor még csak ötesztendős volt.