Utánajártunk, miért dühösek a francia gazdák

A franciaországi gazdatársadalom dühe továbbra is töretlen, és ez a nemzetközi sajtóban is széles körű visszhangra talál. A gazdák fő követeléseire kellene a kormánynak válaszolnia – magyarázta a Bloomberg. „Ezek az európai környezetvédelmi előírásokból eredő költségek ellentételezésére nyújtott nagyobb pénzügyi támogatástól a napi tevékenységüket gúzsba kötő szabályok enyhítéséig terjednek, miközben a termelők az energia- és üzemanyagárak inflációjának a hatásaival is szembesülnek” – állapította meg az amerikai honlap. 

Félelem az adósságleminősítéstől 

Franciaországban már „zöld mellényesekről” beszélnek – jegyezte meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A német konzervatív napilap azon elmélkedett, hogy a gazdák nem lehetnek a kiváltó okai egy szélesebb körű elégedetlenségi mozgalomnak a javak elosztása ellen Frankhonban. „Az ország még nem lángol, és a Toulouse-tól délre történt tragikus baleset ellenére, amelyben egy gazda és a lánya életét vesztette, sem kell dramatizálni a helyzetet. Mindazonáltal nem ártana, ha Párizs komolyan venné az adósságleminősítéstől való félelmet, amely mélyen érintheti a középosztályt. Magas adók és illetékek, politikailag motivált energiaköltség-növekedés, fullasztó bürokrácia – bőven van ok a panaszra, és nem csak a gazdáknak.”  

Más európai mozgalmakkal ellentétben a francia gazdák azonnal válaszokat akarnak – mutatott rá a milánói Il Giornale. Az olasz jobboldali napilap a válság lehetséges politikai következményeit hangsúlyozta: „Az ellenzéki pártok meglovagolják a hullámot. A franciák a napokban tudták meg, hogy február 1-jétől az áram árát emelni fogják. A halászok is készek csatlakozni a tiltakozáshoz. Vagyis az új Attal-kormány totális válsággal néz szembe, ami nem jó előjel a júniusi európai választásokra.” 

Nagy halak lázadása 

A Blick svájci lap szerint fontos szem előtt tartani, hogy ez az agrár-élelmiszeripari láncba nagymértékben beágyazott és európai szinten összekapcsolt szereplők lázadása. „A mostani parasztharag nem csak a szupermarketek által tönkretett kisgazdák dühe. A nagygazdák is jelen vannak a tiltakozásokon, akiknek a mezőgazdasági vállalkozásai modernek, és be vannak építve az agrár-élelmiszeripari körforgásba. A traktoraik egyenként több százezer euróba kerülnek. Tehát ez nemcsak egy alulról jövő felkelés, hanem a mezőgazdasági vállalkozók lázadása, akiket az elnök pártjának európai parlamenti képviselői által elfogadott európai rendeletek fojtogatnak” – hangsúlyozta a zürichi napilap. 

A belga Le Soir viszont elcsodálkozott a hatóságok reakcióján. A lap által megszólaltatott Sébastian Roché, a rendőrség és a biztonság kérdéseire szakosodott szociológus szerint „a francia belügyminiszter, Gérald Darmanin teljesen felforgatta a rendfenntartás logikáját”. „A mostani gazdatüntetések egyértelműen azt mutatják, hogy nem ugyanúgy kezelik őket, mint a környezetvédelmi aktivistákat, a sárga mellényeseket vagy a fiatalokat” – magyarázta.  

Ha Brüsszel valóban párbeszédet folytatna 

„A hatóságok a gazdákhoz csak glaszékesztyűvel nyúlnak, valószínűleg azért, mert az akcióik kiszámíthatók, még ha zavarók is. Ami azonban megrémíti a politikai hatalmat, az az, ami nem előre látható. Ilyenek voltak például a sárga mellényes megmozdulások. Emellett a gazdák erősen hatnak a gazdaságra – ellentétben például a külvárosi fiatalokkal. Bár kis csoportról van szó, a gazdák mégis bizonyos rokonszenvet élveznek a közvéleményben” – összegezte véleményét Roché. 

A The Spectator brit hetilap elképzelte azt, mi fog történni a tüntetések után mind európai szinten, mind Franciaországban. A konzervatív magazin rámutatott, hogy ez az első válság, amellyel az újonnan megalakult Attal-kormány szembenéz: „Mi is a gazdák sérelme? Brüsszel csütörtökön válaszolt erre, amikor az EU elindította »az európai mezőgazdaság jövőjéről szóló stratégiai párbeszédet«. Jobb lenne, ha ez valóban párbeszéd lenne, ám mi csak egy monológot kapunk, amelyben azt mondják az európai gazdáknak, hogy a bolygó érdekében zöldüljenek. Ez viszont azzal járhat, hogy a dühük az egész kontinensen kirobbanhat.”  

Az abszurd normák poklában 

A francia minisztertanács eredetileg január 24-ére tervezte, hogy elfogadja a gazdákat érintő elképzeléseit. Azonban a vidéki felháborodást látva a menetrendet néhány héttel kitolták, hogy a szöveget módosítani lehessen. Ám ez nem nyugtatta meg a gazdákat, akik országos tüntetéseken adnak hangot az elégedetlenségüknek. 

A gazdák számára a KAP bírálata az egyre bonyolultabb előírásokkal és szabályozásokkal olyan, mintha az őket tápláló kézbe harapnának.  

Az évi 52 milliárd eurót meghaladó összeggel a KAP az Európai Unió messze legnagyobb kiadási tétele, amely az EU költségvetésének az egyharmadát teszi ki. Ráadásul Franciaország – Spanyol-, Német- és Olaszországot megelőzve – a legnagyobb kedvezményezett, ami évi 9 milliárd eurót jelent számára. Érthető, hogy Párizs élharcosa volt a KAP elfogadásának. 

A mezőgazdaságot szabályzó bürokratikus rendelkezések összekeverednek, valójában még az abban jártasak sem látják át, hogy ez európai szabályozás vagy a saját rendelkezésükből ered – állapította meg összefoglalójában a Le Point hetilap. Például a készülő mezőgazdasági törvényjavaslatba bekúszott egy furcsa rendelkezés, amely a gazdák következő nemzedékének az ösztönzését célozza. Most, amikor a mezőgazdasági üzemek átruházásának példátlan hulláma van kilátásban, minden új tranzakciót a talaj egészségi állapota teljes körű elemzésének kell kísérnie, és ezt részletesen el kell végezni, a kataszteri parcellák szintjén. Akik olvasták a szöveget, le fognak esni a székükről – szögezte le a lap. Franciaországban közel 94 millió kataszteri parcella van! Egy egyszerű 4 hektáros rét körülbelül harminc ilyet tartalmazhat. 

A több mint 200 eurós elemzési díjjal az intézkedés egy vagyonba kerülhet a gazdáknak. „Ez csak azt mutatja, hogy a szövegeket írók mennyire nincsenek kapcsolatban a valósággal” – írta a francia magazin. Az intézkedés nem alkalmazható, költséges, nem általánosítható minden régióra, sőt haszontalan is a megfelelőség által doppingolt közigazgatásnak.  

A legkisebb űr 

Franciaországban, akárcsak Európában, a szabványok láza úgy terjed, mint a gáz, amely a legkisebb űrt is kitölti. A héten Gabriel Attalnak, a fiatal új kormányfőnek a gazdák által felállított blokádoknál tett ígérethalmazáról Jérôme Despey, az egyik gazdaszervezet alelnöke a következőket mondta: „Húsz éve ugyanazt az ígéretet halljuk, és húsz éve egyre rosszabb a helyzet. Minden politikai kötelezettségvállalás új előírásokat eredményez. Ennek eredményeképpen a miniszterek döntései hónapokig tartanak, mire eljutnak a földekre, ha egyáltalán eljutnak addig.” 

„Egy évvel ezelőtt 20 millió eurót ígértek a faiskoláknak, hogy segítsék őket a fagyellenes küzdelemben. De ez még mindig nincs meg! Így van ez a vízkivételi lehetőségekkel is, az sem halad. A megyei tanács már végzett tanulmányokat, de a felsőbb hatóságok többet kértek, további tanulmányokra van szükség. Ez hihetetlenül sok pénzbe kerül. Eközben a költségeink nőnek, a termelésünk pedig csökken. Ez elég ahhoz, hogy az őrületbe kergessék az embert!” – ez csak egy csokor a számos panaszból. 

Szabályozási delírium 

A gazdák mindennapjának szerves részét képező szabályozások puszta száma őrültekházává vált. „Már hat éve írok jelentéseket és javaslatokat, amelyekben pontosan elmagyarázom, hogy mi a helyzet. És senkit sem érdekel!” – mondta ingerülten Laurent Duplomb, Haute-Loire szenátora, aki hivatását tekintve gazdálkodó.  

Az egyik ezek közül az állandó gyepterületeket védi a Natura 2000 területeken. De azok a gazdák, akik már jó ideje nem szántották be ilyen jellegű földjeiket, a hatóságok szerint ezt többé nem tehetik meg” – panaszkodott.  

„Mindent, amit csinálok, egy füzetbe kell bejegyeznem, kis keresztekkel – mondta Nicolas, aki tojótyúkokat tenyészt Aisne megyében. – Amikor söprök vagy porszívózok, amikor tojást gyűjtök, keresztezek.” A szabályok be nem tartása nagyon sokba kerülhet. „Amikor elkezdtem, 12 ezer szabadon tartott tyúkot neveltem. Egy nap megkértek, hogy elemezzem az ürüléket. A szabály szerint a szárazanyagnak 65 százaléknak kell lennie. Az enyém 63 százalékos volt. Építenem kellett egy épületet az ürülék tárolására. Hogy a modell nyereséges maradjon, a tyúkok számát 30 ezerre kellett növelnem. A teljes befektetés összege 800 ezer euró.” 

A bizalmatlanság légköre 

 és a szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében ugyanazoknak a szabályoknak kell megfelelnie, mint egy vegyipari üzemnek. 

 – mondta az elkeseredett gazda. 

A növényvédő szerek használatára vonatkozó előírások már egész ágazatokat – cseresznye, spenót, mogyoró – pusztítottak el. Az endívia hamarosan követi ezt: az egyetlen hatékony gyomirtóját tavasszal betiltják. A Franciaországban termesztett 8 ezer hektár cikória közül mindössze 150 hektáron termesztik biotermesztéssel – és termikus gyomirtást alkalmaznak, ami környezetszennyező és nem túl jövedelmező. 

Mindenható ügynökségek 

Ezeket a döntéseket a környezetvédelmi szervezetek erős nyomására hozták meg, amelyek Franciaországban a gazdálkodókkal szemben bizalmatlan légkört teremtettek – magyarázta Timothée Dufour ügyvéd, a vidéki jog szakértője. „A tüntetések részei ennek a radikális légkörnek, amelyet a zöldek akciói fémjeleznek. A hatóságok és a média 2023-ban letette a fegyvert, minden hatalmat átadtak, lehetőséget adva nekik arra, hogy bármit megtegyenek, amit csak akarnak. A mostani úttorlaszokon érezhető a környezetvédőkkel szembeni düh. Ez a radikalizmus áthatja az egész társadalmat. Számomra a megoldás egyértelműen jogi: a gazdákat meg védeni!” – szögezte le. 

„A politikusok elvesztették minden tekintélyüket a közigazgatás felett, amelyet ők maguk hoztak létre. 

 – mondta Laurent Duplomb.  

„Bátorságra lenne szükségünk ahhoz, hogy felülvizsgáljuk a hibáinkat és a gondolkodás nélkül bevezetett tilalmakat. A köztisztviselők adminisztrátorok, nem döntéshozók. A környezetet képviselő struktúrák nem lehetnek a végső döntőbírák, amikor a környezeti logika állandóan szembekerül a termelési logikával. Ha újra akarjuk iparosítani az országot, vissza szeretnénk állítani a mezőgazdasági szuverenitásunkat, akkor meg kell találnunk a módját annak, hogy az ipari, szuverenitási és gazdasági szempontokat összeegyeztetjük a környezettel, és újra be kell vezetnünk a közérdekű döntőbíráskodást, ami szükségszerűen egyfajta kompromisszumot jelent” – vélte a szenátor.  

A legrosszabb még hátra van 

Ha Ukrajna csatlakozna az EU-hoz, akkor messze a KAP legnagyobb haszonélvezője lenne, évi 13,7 milliárd euróval, jócskán megelőzve Franciaországot – állapította meg a Le Figaro napilap. Az Európai Tanács tavalyi jelentése szerint ez egyenlő költségvetési alapon a többiek számára a támogatások 20 százalékos csökkenését jelentené; a jelenlegi nettó kedvezményezettek, mint például Lengyelország, befizetőkké válnának.  

Az európai mezőgazdaság alapelveinek az újraszabályozására kétségtelenül sürgősen szükség van, de nagy a veszélye annak is, hogy sokan „megperzselődve” jönnének ki a folyamatból. Ezt sem szabad szem elől téveszteniük a francia gazdáknak.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.