Persze Amerikában is sokan kritikusan szemlélik a folyamatot, mondván ehhez azért komoly munka kellett a költekező döntéshozóktól, ami nem ment volna a fősodorbeli médiák segítsége nélkül,
„amely folyamatosan biztosította az amerikaiakat arról, hogy rendben van, amikor a gyermekeinktől és az unokáinktól lopunk el dollárbilliókat”.
A kritikusok szerint ez egy olyan bűntett, amit azzal sem lehet indokolni, hogy az óriási kölcsönpénzhegyek nélkül az Egyesült Államok gazdasága már rég összeomlott volna. Nem vetíthették volna ki az eddigi katonai és gazdasági erőt az egész bolygón, és Amerika helye a világban csökkent volna. A világ elsődleges tartalékvalutájának birtoklása óriási forrása a hatalomnak, ami most úgy tűnik, elhalványul. A nemzetek szerte a világon kezdenek eltávolodni attól, hogy a dollárt használják a nemzetközi kereskedelemben, és egyre hezitálnak az amerikai adósság megvásárlásával kapcsolatban.
A 34 billió dollár igazán akkor döbbenetes, ha kivetítjük minden egyes amerikai állampolgárra, és a fejenkénti (a csecsemőtől az aggastyánig) 101 233 dolláros szövetségi adósság minden nappal nagyobb lesz.
A kritikusok szerint így néz ki a végjáték, egy adósságspirál, amely teljesen kicsúszott az irányítás alól. Ahogy mondják, Amerika pénzbirodalma szép volt, amíg fennállt, de most itt a pánik, és a közelgő összeomlás a történelemkönyvek egyike tanulságos lapja lesz.