Nem lesz szankció az LNG-re, az atomenergiára és az olajárplafont sem csökkentik. Megerősítik viszont a tizenegyedik csomag célkitűzéseit, amely az volt, hogy megerősítse az azt megelőzőket. Ha az orosz gazdaság ettől nem rogy térdre végre, akkor semmitől.
Készül a tizenkettedik szankciós csomag, ám Brüsszel érezhetően kifogyott az ötletekből és a valós akaratból. A lényeg ezúttal nem az, ami benne van, hanem az, ami nincsen. Az uniós tagállamok húzódoznak már olyasmit megszavazni, amely a saját gazdaságuknak árthat, vagyis elkezdtek beállni a magyar filozófia mögé, ami semmilyen elemet nem tűr meg egy tilalmi pakkban, amely ellentétes a gazdasági, energiabiztonsági vagy pénzügyi érdekeivel.
Az új csomag tulajdonképpen egy félig felfújt (vagy leeresztett) lufi.
Nem tartalmaz olyasmit, ami érdemben árthatna az orosz gazdaságnak, a „térdre rogyasztás” közhelyét pedig már senki nem meri emelgetni az ukránokon kívül.
Kijev természetesen roppant csalódott, és sokkal határozottabb fellépést sürget, de az új csomag összetételén világosan látszik: még annyira sem lehet komolyan venni, mint elődjét.
A tizenegyedik elsődleges célja eleve az volt, hogy kiszűrjék azokat az országokat és módszereket, amelyek lazán kijátszották az előző tíz rendelkezéseit. A 12. pakk most hitet tesz majd a tizenegyedik célkitűzései mellett, abszurd humorba pácolva az eddig is komolytalan rendszert.
Ezt is ajánljuk a témában
Tovább vitatkoznak a tagállamok képviselői az új szankciós pakkon. Magyarország nem enged, amíg az OTP az ukrán feketelistán szerepel. Németország viszont túl szigorúnak találja a belengetett büntetéseket.
A Politico által megszerzett dokumentumtervezet egyetlen értékelhető intézkedése az orosz gyémántok kereskedelme elleni szankció, amely egy vég nélküli vita végét is jelenti. A globális gyémántkereskedelem központja, Antwerpen addig lobbizott a háború kitörése óta, hogy minden esetben sikerült a rendelkezést kitöröltetnie az éppen aktuális listákról: most csak azért nem, mert ő maga dolgozott ki egy új szabványrendszert, amellyel elméletileg kiszűrhető a piacra került orosz nyersgyémántok eredete, éppen ezért maximálisan megbízható. (Annak idején éppen ezt mondták az olajársapkára is, aztán kiderült, hogy az olajszankciókba nem hogy kiskapuk vannak beépítve, de gyakorlatilag egy átjáróház az egész.)
A gyémántkereskedelemből Oroszország egyébként nagyjából 4 milliárd dollárt keres évente, ami első blikkre soknak tűnik, de egyrészt valószínűtlen, hogy ne lenne kész terve a kikerülésére (nemcsak B, de már az ABC összes betűjével ellátott terve is van), másrészt nem ez az az összeg, amely földhöz fogja vágni a háborús gazdaságát. A gyémántszankció tehát inkább látványos elem, semmint valós kényszerítő eszköz.
Ezt is ajánljuk a témában
Valami nagyon kezd felborulni a szankciós politikában. Az antwerpeni gyémántkereskedők lobbija mélyebb, mint Ursula von der Leyen hangja. Képmutatás, kettős mérce, felesleges körök – és egy jól ismert mondat, amit a magyaroktól nem fogadnak el, de a belgáktól igen.
A hangsúly természetesen a fő bevételi forrás, az orosz energia elleni szankciókon lenne – ha léteznének olyanok. Bár Kijev hangosan követelte, az Európai Unió továbbra sem hajlandó tiltó rendelkezéseket bevezetni az orosz cseppfolyósított földgáz kereskedelme ellen. A szűk piac miatt globálisan is zavart okozna a moszkvai LNG kiesése, így – ahogyan eddig – most is kikerült a szankciós ötletek közül.
Csak az EU-s export 6,1 milliárd dollárt hozott a konyhára Moszkvának úgy, hogy LNG-kereskedelmének az unió felé irányuló része csupán egy szelete a globális forgalmának. Az üzlet pedig csak bővül, és semmi jel nem mutat arra, hogy a jövőben az uniós tagállamok LNG-éhsége csökkenne. Sőt: Spanyolország és Belgium 2022-höz képest 50 százalékkal növelte az importját 2023-ban, a jövő tehát a lehetőségek és az export növeléséről szól Moszkva számára. Egy a Politicónak nyilatkozó EU-s tisztségviselő szerint
az LNG soha nem is lesz alku tárgya, bármit is követeljenek az ukránok: egyes tagállamok (és most nem Magyarországról van szó) makacsul ellenállnak egy ilyen jellegű szankciónak, az üzlet tehát békeidős módon megy tovább.
Putyin máris bejelentette: Oroszország célja, hogy 2035-re megszerezze a globális LNG-piac 20 százalékát (a jelenlegi 8-ról), alapvetően a sarkvidéki kitermelések felpörgetésével és egy új egység, az Arctic LNG-2 beindításával. Ennek a projektnek igen komoly francia és japán érdekeltségei is vannak, ezért senki nem akar hozzányúlni – kivéve az USA-t, amely villámgyorsan szankciókat vetett ki rá, komoly fejtörést okozva Párizsnak és Tokiónak. Csakhogy
a látszat ellenére az Egyesült Államoknak esze ágában sincs az orosz LNG-exportot megbolygatni.
Mindössze a saját eladásait érzi veszélyben, így csupán az a célja, hogy a globális piacon továbbra is Washington maradjon az egyeduralkodó, vagyis a jelenlegi erőviszonyokat megőrizze. Az, ahogyan eddig működött az orosz export, teljesen megfelel Bidennek is: a piac stabil marad – az USA vezetésével. Többlettermelést nem akar orosz részről, de a jelenlegivel tökéletesen elégedett. A szankciója mindössze erre vonatkozik: a meglévő orosz kitermelői és kereskedelmi kapacitást egyáltalán nem akarja megzavarni.
Az egyik legkényesebb pont a már egy éve érvényben lévő orosz olaj maximalizált árának csökkentése lett volna, ám ez a javaslat szintén lekerült a napirendről, így meg sem említik a 12. csomagban.
Az eredeti ötlet megtiltotta az orosz olajjal való kereskedést, amennyiben az átlépné a 60 dolláros hordónkénti árat.
A gyakorlatban ez volt az a szankció, amely a leglátványosabban bukott meg, ráadásul úgy, hogy Moszkva pénzét közvetve vagy közvetlenül még az Európai Unió is készséggel biztosította – és ettől a jó szokásától a jövőben sem fog eltérni.
Ezt a büntetőintézkedést Moszkva egyrészt az olajkereskedelem irányának elterelésével, másrészt egy olyan árnyékflotta felállításával játszotta ki, amely „törvényen kívüli” szállítást tud végezni trükkök tucatjainak bevetésével. Emellett olyan mosodaországoknak adja el az olajat, amelyek finomítás után – kihasználva, hogy azokra nem vonatkoznak a szankciók – korlátozás és szemrebbenés nélkül adják el az orosz kőolajszármazékokat szerte a világon –
különös tekintettel az Európai Unióra, amely boldogan vásárolja meg az eredetileg saját tiltása alatt álló alapanyagból készült termékeket.
Ukrajna ingerülten követelte Brüsszeltől és Nagy-Britanniától, hogy fejezzék be a hipokrita gyakorlatot, de kérése süket fülekre talált.
Kijev szerette volna, ha a 12. csomag az olajárplafont 30 dollárra csökkenti a jelenlegi 60-ról, de erről sem a G7, sem az uniós tagállamok nem voltak hajlandók vitát kezdeményezni. A globális energiaellátás biztonságát a 60 dolláros limit még akkor sem ingatja meg, ha nem játsszák ki, egy drasztikus csökkentés azonban a feje tetejére állíthatná az olajpiacot, ezt pedig senki nem akarja.
A csomag így inkább azt a kitételt tartalmazza majd, hogyan lehetne betartatni az eredeti szankciót: a tervek szerint az orosz olajat vásárlóknak be kell mutatni majd egy igazolást arról, hogy az árplafon alatt vették azt (jelenleg 80 dollár körül mozog az orosz kőolaj ára, ennek ellenére virágzik a kereskedelem), ám ezt nem lehet komolyan venni, annyira könnyen kicselezhető: senki nem tudja ugyanis ellenőrizni, hogy ezek az igazolások valódiak-e. Más szavakkal: az EU egy klasszikus látszatintézkedést hoz, amely olyan, mintha valódi lenne, valójában azonban az első pillantásra lehet tudni, hogy blöffről van szó.
A Politicónak nyilatkozó tisztségviselők megerősítették: a drasztikus lépéseknek már egyáltalán nem csak Magyarország az ellenzője. A legtöbb, a gazdaságát nem érzelmi alapon működtető tagállam nagyon is aggódik attól, hogy az így is katasztrofális energiahelyzet még súlyosabbá válik a büntetőintézkedések szigorításával, így egyszerűen már nem hajlandó tárgyalni azokról. Ahogy egy nyilatkozó fogalmazott: „Eljutottunk arra szintre, ahol minden további szankció már rombolja a versenyképességünket. Lábon lőnénk magunkat, ha tovább erőltetnénk”.
A háború kitörése óta bevezetett tizenegy szankciós csomag a gyakorlatban gyalázatosan bizonyított. A kontraproduktív hatás egy eleve elkezdődött energiaválságot robbantott be olyan szintre, amelyet Európa időtlen idők óta nem látott.
Az elhibázott szankciós program végül létrehozta a saját paradoxonját: az egyetlen valóban hatásos megoldás az orosz energiára kivetett tiltó rendelkezések brutális szigorítása lenne, ez azonban egyenértékűnek tekinthető azzal, hogy az EU magának készíti elő az energiaapokalipszist.
Ez a lehetőség azonban már túlmutat a lelkes háborúpárti „ameddig csak kell” közhelyek puffogtatásán. Fogalmazhatunk nyersen: Európának semmi kedve már tönkremenni Ukrajna és az Egyesült államok miatt. A tizenkettedik csomag üres, erőtlen ötletecskéi pontosan ezt a hozzáállást tükrözik.
Szerencsére. Mert így talán még van valami halvány remény az európai ipar és gazdaság feltámadására.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Brüsszel vég nélkül mantrázza a szankciós politika sikerét, a gazdasági adatok azonban csak nagyon kis részben támasztják ezt alá. Putyin háborús gépezete nem gyengült meg, az orosz gazdaság pedig az idén növekedési pályára áll. Az elmúlt egy esztendő tanulságaiból azonban a Nyugat semmit nem vont le.
Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Elnöki sajtószolgálat/Pavel Bednyjakov
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Kemény üzenetet küldött Lavrov.
A magyar álláspont egyértelmű: a nemzeti szuverenitás védelme nem uniós hatáskör.
Az amerikai elnök eddig következetesen kerülte a kifejezést.
Tíz évvel a nagy migrációs hullám után született meg a döntés.
Kaja Kallas szerint minden olyan béketárgyalás, amely ukrán területek átadásáról szól, csapda.
Még Donald Trump sem nézi jó szemmel az oroszok agresszív ténykedését.
Újraosztanák Budapest belvárosát.
Stratégiai veszélyt is szimatolnak a szomszédban.
