Új modell a posztháborús biztonságra: fegyverbankok Ukrajna mögött

A kiindulópont ismert: az ukrajnai háború gyakorlatilag megoldhatatlan konfliktusnak bizonyul, az elméletileg békekötéshez vezető tárgyalások pedig eddig csak látszateredményeket hoztak, miután egyik fél sem hajlandó engedni az álláspontjából. Az egyik legnagyobb nézeteltérés a felek között Ukrajna biztonsági garanciáit érinti a jövőre nézve. Míg Kijev ragaszkodik hozzá, hogy csúcsra járatott hadiipara mellett állig felfegyverkezzen, készülve egy esetleges újabb orosz agresszióra, Moszkva egy legalább félig demilitarizált Ukrajnát akar látni a szomszédjában, miután minden mást fenyegetésként érzékelne. Az álláspontjából egyikük sem akar engedni, a felek elutasítanak minden olyan ajánlatot, amit a biztonsági érdekeikkel ellentétesnek találnak.

Az ellentmondás annyira feloldhatatlannak tűnik, hogy immár olyan megoldást kell találni, ami megfelel a kecske és a káposzta esetének: úgy nyújtani biztonsági garanciát Ukrajnának, hogy az ne vezessen Oroszországgal egy eszkalációs spirálhoz. A Responsible Statecraft oldalán Mark Episkopos elgondolkodtató ötlettel állt elő: olyan fegyverkészletet kell összeállítani Ukrajnának, amelyet

Ezeket a készleteket természetesen Európában tárolnák – a NATO-tagállamok pedig minden felmerülő költséget leírhatnának a hágai csúcstalálkozón elfogadott, GDP-arányosan 5 százalékos védelmi költségvetésükből. A fegyvereket vásárló államoknak nem feltétlenül kell a tároló ország szerepét is betölteniük: Svédország például vásárolhat úgy amerikai HIMARS-rendszereket, hogy azokat a Romániában fekvő készletbe küldi. Mindeközben az ukrán katonákat folyamatosan ki is képeznék a haditechnikai eszközök használatára, így a fegyverek Kijev rendelkezésére állnának bármikor, amikor szükség van rájuk. Az így kialakított fegyverbankokat egy külön EU-s bizottság felügyelné, amely logisztikai felelősséggel tartozna a készletek modernizálásának és karbantartásának biztosításáért.

Hogyan működne a fegyverbank a gyakorlatban? Egy orosz támadással egy időben a banki készletet feloldanák, és a tartalmát azonnal átadnák az ukrán hadseregnek. A dolog veszélyessége igazán csupán két dologban rejlik: az egyik, hogy elég gyorsan át tudják-e juttatni az ukrán határon a fegyvereket, a másik, hogy miután vége az újabb konfliktusnak, 

A készleteket kockázatcsökkentési okokból Európa-szerte szétosztva tárolnák. Oroszország általános információkat kapna a készletekben található rendszerek típusairól, de nem jutna részletes listákhoz. Az ötlet szerint egy megállapodás részeként Moszkva elismerné, hogy az Ukrajnán kívüli készletek ellen elkövetett bármilyen támadás vagy igazolt szabotázscselekmény hadiállapotot eredményezhet a tároló országgal, ami már egyértelműen a NATO 5. cikkelyének kollektív védelmi rendelkezését élesítené.

Gyors védelem vagy újabb bonyodalom?

Bár az ötlettel kapcsolatban sok kérdés vetődik fel, ebben a formájában pedig nem valószínű, hogy megvalósul (elsősorban az ukránok lennének a kerékkötői, akik érthető okokból azonnal hozzáférhető arzenált akarnak felépíteni, nem pedig megint kölcsönkérni vagy segélyekre várni), az alapprobléma felvetését illetően Zelenszkijnek maximálisan igaza van. Az ukrán elnök ugyanis 2022 óta ostorozza a Nyugatot a fegyverszállítmányok lassúsága miatt, nem beszélve arról a hezitálásról, amit Ukrajna donorországai tanúsítanak egy-egy új, eddig még nem használt fegyverrendszer használatának engedélyezésével kapcsolatban.

A fegyverbankrendszer óriási készletfelhalmozása lehetővé tenné a nagy tömegű és szinte azonnali szállítást. Ugyanakkor szigorú jogi szabályozás kellene ahhoz, hogy elkerülhető legyen a készletek „amerikai mintájú”, Ukrajnát revolverező felhasználása. 

A cikk szerzője abból indul ki, hogy Ukrajna biztosan elveszti ezt a háborút: a „csepegtetett” fegyversegélyezési rendszer tarthatatlan, az ukránok mindig jelentős késéssel jutnak hozzá a bizonytalan mennyiségű fegyverekhez, ezért jobb lenne befejeznie a konfliktust, és egy békeidős, készletbankos felhalmozással egyszerre elrettentő erőt mutatni Moszkva felé, illetve kézzelfogható módon felkészülni egy esetleges újabb háborúra – miközben a Kreml követelése is teljesülne az ukrán arzenál nagyságát illetően.

Ilyen szempontból egyáltalán nem lenne problémás az sem, ha az orosz hírszerzés pontos információkat szerez a készletekről – Moszkva eddig is tisztában volt a donorországok csomagjainak tartalmával. Putyin ragaszkodik az ukrán területen lévő fegyverrendszerek csökkentéséhez, a nyugati országokban létesítendő fegyverbankok viszont megoldanák a problémát, ráadásul úgy, hogy azzal az oroszok is tisztában lennének: a raktárak csak akkor nyílnak meg, ha valóban újabb agresszióra készülnének. Vagyis Ukrajna egy egészen speciális módon megkapná a kért/követelt biztonsági garanciáit, a Kreml elől pedig elhárulna az egyik legfőbb akadály a béke eléréséhez vezető úton.

***

Nyitókép:  SAUL LOEB / AFP