A költségvetés elkaszálása egy olyan folyamat eredményének tekinthető, amelynek során eleve minden elromlott, ami elromolhatott. Habeck gazdasági miniszter októberben még örömmel újságolta, hogy a német gazdaság kimászott a gödörből, ezt azonban sem az infláció mértéke, sem a GDP zsugorodása nem támasztotta alá. A problémák kezelését a kormány az erőltetett és stabil finanszírozási alapok nélküli energiaátállási intézkedésekkel súlyosbította, az atomerőművek leállításától kezdve egészen a zöldkazános törvénytervezetig, amely nemcsak a koalícióban hozta felszínre az addig is nyilvánvaló feszültségeket, de a népszerűségi mutatókat is a mélybe taszította.
Európa legbetegebb embere
A jövő évi költségvetésben (jelen pillanatban) egy 17 milliárd eurós lyuk tátong, ám nincs jele annak, hogy a kormánypártok megegyezésre jutnának a megoldásban. Ahogyan az SPD szóvivője fogalmazott, burkoltan odaszúrva a másik két koalíciós partnernek: „A magunk részéről mindent megtettünk, de a 2024-es költségvetés már nem készül el időben”.
Ez a mondat egy ideiglenes büdzsé életbelépését jelenti, amely minden, folyamatban még nem lévő kiadás és finanszírozás befagyasztását magában foglalja. Vagyis az alapvető állami kiadásokat (nyugdíjak, szociális juttatások stb.) kifizetik, minden olyan támogatást azonban, amelyet az energiaátállásra és a beruházásösztönzésre terveztek, bizonytalan időre jegelnek. Különösen érzékeny pontja lesz a leállásnak a külföldi chipgyártók reagálása, amelyek kizárólag azért vállalták, hogy Németországban fektetnek be, mert a kormány horribilis hozzájárulási összegeket ígért nekik a beruházásaikhoz. Az Alkotmánybíróság ugyanis éppen azokra az alapokra tett lakatot, ahonnan a kabinet ezeket a pénzeket akarta elővarázsolni.
Ma van a jövő múltja