Nem hallgatnak a románok a magyar ellenzékre, tömegével hagyják el hazájukat
Magyarországra tízezrek költöznek Romániából, Romániába hazánkból szinte senki sem.
Románia az utóbbi időben dinamikusan fejlődik, egyes adatok szerint utol is érte hazánkat. De milyen szerkezeti és földrajzi egyensúlytalanságok sújtják a gazdaságot, és mire elegendő az EU-s forrás? Bálint Csabával, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagjával értékeltük szomszédunk eredményeit.
Marosvásárhelyen, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság vándorgyűlésén járva az ország gazdaságának kettősségét érhettük tetten: egyrészt érzékelhettük az optimizmust, miután a vásárlóértékre átszámolt GDP-ben Románia 0,1 százalékkal megelőzte Magyarországot, sőt a román prognózisok szerint 2025-re még Lengyelországot is utoléri. Másrészt viszont az ikerdeficitre, a magas költségvetési és fizetésimérleg-hiánynak a fenntarthatatlanságára figyelmeztettek.
A nagy aggregált adatok alapján az utóbbi időben Románia dinamikus, gyors felzárkózását láthattuk. Ha visszamegyünk az ezredfordulóig, akkor az egy főre eső román bruttó hazai termék a negyede volt az európai uniós átlagnak, tehát a gazdaság mélyről indult. „Egy ligával magasabb szinten játszott Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, ehhez sikerült felzárkóznia Romániának” – fogalmaz Bálint Csaba, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja. Az EU-csatlakozással nemcsak jelentős forrásokhoz jutott Románia, nyitnia is kellett: egyre több külföldi vállalat, tőke érkezett, és ez reformokat generált. A vállalati szektornak nagy lökést adtak a beérkező uniós források, de az új technológiák és a vállalatirányítási tapasztalatok is. Bálint Csaba szerint a valódi reformok végigviteléhez a román kormányzati politikának gyakran kell külső ösztönzés és olyan cél, amit a társadalom is a magáénak tart. Idesorolta az EU-tagságon kívül a NATO-ba való betagozódást, és ilyen országprojekt lenne szerinte az eurózónához való csatlakozás is.
A Román Nemzeti Bank szakembere hangsúlyozza, hogy az országok rangsorolásánál nehéz GDP-t és vásárlóerőparitás-indexeket mérni, kitisztítani az adatokat, mert Románia esetében nagy a mérési hiba lehetősége. Példaként kiemelte, még abban sincs konszenzus a statisztikusok között, hogy mekkora lélekszámmal dolgozzanak, hiszen jelentős volt a kivándorlás az országból. A becslések azért visszaadják, hogy az ezredforduló idején tapasztalt kontraszt Románia és Magyarország között mindenképpen szűkült, és ez észrevehető a mindennapokban is. Az olyan külsőségekben, mint a gépjárműpark vagy az öltözködés, ma már nincs szembetűnő eltérés például Nagyvárad és Debrecen között, az épített örökség ápolásánál viszont még van lemaradás. Bálint Csaba rámutatott: Románia heterogén ország, ahol a regionális különbségek fokozottan megmutatkoznak. Az egyenlőtlenségekre példa, hogy a bukaresti 5300 lejes átlagfizetés a duplája a hargitainak, és a régiók GDP-jében ez a különbség még nagyobb. A bukaresti egy főre eső bruttó hazai termék eléri az EU-s átlag 160-170 százalékát, persze a főváros adatait mindig torzítják az oda bejegyzett vállalatközpontok. Jellemzően a nagy gazdasági centrumok, mint Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Jászvásár és kikötője miatt Konstanca jól teljesítenek, de azokban a régiókban, ahol nincs ilyen nagyváros, látni a lemaradást. A közgazdász sajnálkozva állapítja meg, hogy az előző két évtizedet nézve ez
a fejlettségi rés az országon belül bizony szélesedett, és a tendenciát a kohéziós programok sem tudták megfordítani.
Az adatokból azt látni, hogy a dinamikus, nagyobb gazdaságú régiók ügyesebben használták fel a forrásokat.
A területi egyenlőtlenség terén érdemes még megemlíteni a kelet és nyugat közötti különbséget.
Erdély bizonyos régiói sokkal előrébb állnak, mint egyes keleti és déli megyék,
ahova nem vezetnek autópályák, természetesen Bukarest kivételével. Dél-Erdély és Kolozs megye is előrébb tart, mint mondjuk Székelyföld vagy Észak-Erdély megyéi. Persze Székelyföld sosem az iparáról volt híres, és a ranglista szerint a megyéi lassan lefelé csúsznak. Bálint Csaba szerint nincs, ami húzná magával a környék gazdaságát, nincs meg az ott lévő nagyváros gravitációja. Amikor egy nagyberuházáshoz hirtelen száz mérnökre lenne szükség, Kolozsváron jó eséllyel lehet találni, viszont az ország kisebb városaiban nem.
A vándorgyűlésen nagy hangsúlyt kapott az ikerdeficit, a költségvetési és a folyó fizetési mérleg hiánya, mivel ezek a leginkább kiemelt belső kockázati faktorok. Bálint Csaba szerint az elmúlt évek fejlődési dinamikája jelentős makrogazdasági egyensúlytalanságok felépülésével járt együtt. Idesorolja a tartósan magas költségvetési hiányt, amihez szervesen kötődik a folyó fizetési mérleg hiánya is, illetve azon belül a külkereskedelmi mérleg deficitje.
Mindez meglátszik Románia GDP-arányos adósságállományán is, ami 50 százalék körüli – húsz évvel ezelőtt csak a fele volt. Keleti szomszédunk a rendszerváltáskor adósság szempontjából jóval kedvezőbb helyzetben volt, mint a régió többi országa. Ezt követően azonban a hiány a GDP-nél jóval gyorsabb ütemben növekedett. A nemzeti bank szakembere figyelmeztet, hogy ami az egyik oldalon adósság, az a másik oldalon eszközfelhalmozást is jelenthet. Nem veti el az adósságképzést, de azt tartja optimálisnak, ha abból infrastruktúra épül, vagy más jövőbe mutató fejlesztés valósul meg. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy Romániában a szocialista rendszer utolsó éveiben az adósságtól való megszabadulás olyan társadalmi krízist, megszorításokat, sorbaállást hozott, amilyet Bálint Csaba egyetlen nemzetnek sem kívánna.
A koronavírus-járvány kirobbanásakor, 2020-ban a büdzsé hiánya meghaladta a 9 százalékot, de már előtte is gond volt a román költségvetéssel. Bár 2015-ben közel kerültek a nullszaldós állapothoz, utána fogyasztásorientált irányba tért át a kormányzati politika. Lazító intézkedések történtek, jelentős béremelések az állami szektorban, adó- és áfacsökkentések. Így már 2019-ben 4 százalék feletti hiány keletkezett, ami akkor az egyik legmagasabbnak számított az EU-ban. A költségvetésnek kiszolgáltatott helyzetben kellett megküzdenie a járvánnyal, viszont sikerült a magas hiányt jelentős külső finanszírozással fedezni. Tavaly a deficit 6 százalék környékére mérséklődött, és idén, ha nem lettek volna kiigazító lépések, hasonló szinten ragadt volna be.
A fogyasztás ösztönzése segítette a GDP-növekedést, viszont megemelte a külkereskedelmi hiányt. Ennek kapcsán Bálint Csaba kiemeli, hogy a folyó fizetési mérleg pénzügyi oldalát vizsgálva látható, hogy a kormányzat nagy finanszírozási igénnyel rendelkezik, a privát szektor és ezen belül a háztartások pedig nettó megtakarítók. Hangsúlyozza, hogy ez a trend hosszú távon nem fenntartható, az egyensúlytalanságokat fokozatosan le kell építeni. A folyó fizetési mérleg deficitje már 4 százalék körül fenntarthatóvá válhatna, állapítja meg. Ezt a hiányt egyrészt EU-s forrásokból lehetne finanszírozni, ami eddig is a GDP 1,5 százalékát tette ki, illetve külföldi tőkebefektetésekből, amelyek most a GDP 2 százalékát érik el. Persze ehhez a 7 százalékos hiányból még le kellene faragni 3 százalékot. A vándorgyűlés előadásaiból az is kiderült, hogy a kormány tett lépéseket a hiány mérséklésére. Az intézkedések mértékéről Valentin Lazea, a Román Nemzeti Bank vezető közgazdásza elmondta, hogy az több, mint amennyit ettől a kormánytól vártak volna, de a szükségesnél lényegesen kevesebb.
Bálint Csaba a bevezetett restrikciók közül a legfontosabbnak egyrészt az egyes kivételek eltörlését tartja, ilyen például a járulékmentesség az építő- és az élelmiszeripar esetében, másrészt a speciális adók bevezetését a több mint 50 millió eurós forgalmú nagyvállalatoknál. A bankszektor is kapott különadót, és vannak más konkrét adóemelések: néhány terméknél az áfa és a jövedéki adó is nő. Úgy becsli, hogy mindez GDP-arányosan 1,5 százalékot jelenthet. Ezzel a csomaggal időt lehet nyerni, de csak a fenntarthatósághoz szükséges kiigazítás felét érik el. Bizonytalanságot okoz az is, hogy a csomag több elemét az alkotmánybíróság vizsgálja. Remélhetőleg az intézkedéssor elég arra, hogy meggyőzzék az EU-t a források további folyósításáról. Röviddel a 2024-es szuperválasztási év előtt egy ilyen csomag átültetése komoly politikai kockázatot is jelent. Bálint Csaba bízik abban, hogy 2025-től folytatódik a költségvetés konszolidációja, de hozzáteszi, hogy a romániai kormányok átlagos élettartama hét-kilenc hónap.
Szlovákia, Magyarország, sőt még Csehország esetében is világosan látszik az, amivel a román optimizmus nem számol: hogy ennél a fejlettségnél kialakul egy üvegplafon, amit nehéz átugrani, ez pedig a közepes fejlettség csapdája. Bálint Csaba szerint a kockázat, hogy egy bizonyos szintet elérve a felzárkózás lelassul vagy megáll, Románia esetében is fennáll. Úgy véli, ha sikerül rendet rakni, vagyis konszolidálni a költségvetést, akkor az EU-s források észszerű felhasználásával megadhatják azt a kis pluszt, ami megteremtené a további fejlődés lehetőségét. Kifejti, bár a GDP-arányosan évi 1,5 százalékos EU-s forrás kevésnek tűnhet, egy-két évtizedes távlatban ez lehet az a többlet, ami a felzárkózást lehetővé teszi. Rákérdeztünk, milyen kitörési pontokkal számol Románia. Ismeretes, hogy Szlovákia a képzésben, a kutatás-fejlesztésben látná a pluszt, Magyarország pedig olyan stratégiai fejlesztendő ágazatokat jelölt ki, mint az autóipar vagy a hadiipar. Bálint Csaba úgy gondolja, ideális esetben az EU-s források felhasználása Romániában is elősegítheti az ilyen technikai, technológiai célok elérését, hiszen éppen az olyan szektorokat célozzák, mint a digitalizáció, a zöldátállás és az energetika. A pénzügyi szakember azonban úgy véli, az átgondolt gazdaságfejlesztési stratégia megalkotásában az ország még hátrébb áll. Jövőképe, víziói nincsenek igazán kiforrva. Sajnálatosnak tartja, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított összegek szintje Európában az egyik legalacsonyabb, viszont a külföldi tőkével együtt érkezik tudás is. Ezt bizonyítja, hogy bár a K+F-ráfordítás alacsony Romániában, a termelékenység növekedése mégis itt az egyik leggyorsabb az egész régióban.
A demográfiát Bálint Csaba nagy kihívásnak tartja. Persze annak, hogy 3-4 millió ember külföldön dolgozik, pénzügyileg van pozitív oldala is, mert tetemes összegeket utalnak haza. 2006-ban ez az érték a GDP 5 százalékát tette ki, mára 1 százalékra mérséklődött. Az összeg nagysága ma is jelentős, csak közben a román GDP meghaladta a 300 milliárd eurót. A demográfiai folyamatokban az olyan negatív tendenciák, mint a társadalom elöregedése, a jövőben nehézséget okoznak a költségvetésnek.
Nyitókép: Bukarest belvárosa.
Fotó: Shutterstock