A Fehér Ház természetesen azonnal vad kommunikációs offenzívába kezdett. A fotel mélyében üldögélő agytröszt ezúttal nem jutott messzire, így jobb híján megüzenték Kim Dzsong Unnak, hogy „Észak-Korea rendkívül nagy árat fog fizetni, amennyiben halálos haditechnikát kezd szállítani Moszkvának”. Széles mosoly volt a válasz.
Hogyan ölj meg egy halottat?
A két „ellenséges” ország összeölelkezése láttán azonnal felbukkant Jake Sullivan, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója, és kissé bizonytalanul úgy fogalmazott: az Egyesült Államok keresi a lehetőséget, hogy nyomatékosan eltérítse Észak-Koreát fegyverszállítási szándékaitól. A homályos kifejezés nem véletlen: azzal Sullivan is tisztában van, hogy Észak-Korea ellen az USA kezében nincsen megfelelő diplomáciai ás gazdasági eszköz. Az USA már agyonszankcionálta Phenjant, ennek ellenére az egy pillanatra sem állt le az atom- és ballisztikus fegyverprogramjával, a hadiiparát pedig úgy járatta csúcsra a globális Nyugat mellőzésével szürkezónás megoldásokkal, hogy az amerikaiak csak a fejüket foghatták tehetetlenségükben.
A helyzet ugyanez most is. Ahogyan a Bloombergnek az amerikai külügy Észak-Koreára specializálódott volt tisztviselője fogalmazott:
Tudunk valamit tenni Észak-Korea ellen? Nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk: a válasz határozott nem. Egyáltalán semmi befolyásunk nincs Phenjan felett, hacsak nem vezetünk be olyan intézkedéseket – például a hajóik elkobzását –, amelyek garantáltan háborúhoz vezetnek”.
Visszapattanás
A washingtoni szankciós politika hatékonysága Észak-Korea határánál véget ér. A maga köré vasbuborékot építő országot egyáltalán nem érdekli, mivel fenyegeti az USA. Ilyenkor mindig visszafenyeget, régi játék ez már a két állam között. A szankciókat éppen olyan országok révén igyekszik megkerülni, amelyek maguk is csontig vannak szankcionálva, így szintén nincsen veszítenivalójuk.