Ma lépett életbe az az orosz törvény, amely lehetővé teszi a nyugati vállalatok vagyonának lefoglalását és orosz tulajdonosoknak való átadását. Durván hangzik, de Putyin terve alapvetően a szankcionált orosz vagyonok visszaszerzésére irányul. Ha úgy tetszik: zsarol.
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Szeptember 4-én lép életbe Oroszországban az a jogszabály, amely a Kreml által „barátságtalannak” minősített államok vállalatainak a vagyonát kvázi lefoglalhatja és orosz kézbe adhatja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Oroszországban működő külföldi (elsősorban azon államok, amelyek szankciókat hoztak Moszkva ellen és céges vagyonokat zároltak) vállalatokba befektető
orosz részvényesek kérvényezhetik az államtól, hogy a külföldi befektetőket zárja ki a tulajdonosi körből, átruházva nekik a részesedéseiket.
Magyarán: mától, ha egy orosz társaság részvényesei be akarják kebelezni az egész vállalatot, vagy el akarják zavarni a külföldi befektetőket, törvényes lehetőségük van erre, elég csak egy kérvényt benyújtaniuk a bíróságra, az pedig lehetővé teszi, hogy az orosz tulajdonostársak átvegyék a külföldiek részesedését.
A nyugati tulajdonosok ezzel elvesztik a jogukat a saját vállalataik felett, de még ennél is szorosabbra csomózzák a kötelet a nyakuk körül: nem adhatják el a részvényeiket más társaságoknak, megszűnik a szavazati joguk az elnökségben, de még a közgyűléseken sem jelenthetnek meg.
A törvény azokat az oroszországi cégeket érinti, amelyeknek több mint 50 százalékos részesedésük van egy minimum 75 milliárd rubel (nagyjából 782 millió dollár) éves bevételű vállalatban, illetve legalább 4000 alkalmazottat foglalkoztatnak.
A törvénynek voltak előzményei. Putyin áprilisban aláírt rendelete tette lehetővé, hogy az orosz kormány gyakorlatilag einstandolja a német Uniper és a finn Fortum energiacég oroszországi részesedését, a nyáron pedig őket követte a francia Danone és a dán Carslberg sörgyártó orosz leányvállalatainak „államosítása”.
A Kreml ezzel párhuzamosan minden követ megmozgat, hogy a nyugati cégek távozási szándékának keresztbe tegyen. Óriási bürokratikus rendszert hozott létre a folyamat kivitelezésének lassítására,
a külföldi vállalatok csak a kormány engedélyével távozhatnak (az ezt tárgyaló bizottság havonta mindössze egyszer ül össze, és komótosan megtárgyal 4-5 ügyet), valamint a vételár 10 százalékát kötelezően be kell fizetniük az államnak.
Nem csoda, hogy egyes cégek inkább mínuszba írják le a teljes oroszországi jelenlétüket, csak szabadulhassanak végre: a Heineken a napokban például 1 euróért adta el az oroszoknak a teljes ottani részesedését.
Bármilyen furcsa, Putyin alapvetően nem azért írta alá a törvényt, mert mindenáron meg akarja szerezni a nyugati vállalatok oroszországi kitettségeit. A jogszabály valójában egy igen harsány jelzés a Nyugat felé, hogy létezhet win-win szituáció, mégpedig az, amikor mindenki békén hagyja a másikat.
Néhány héttel ezelőtt
az orosz kabinet megüzente a nyugati kormányoknak: az Oroszországban működő külföldi vállalatok visszakaphatják a vagyonukat, amennyiben a nyugati államokban működésképtelenné vált orosz cégek vagyonzárolását feloldják.
Lefordítva: a Kreml a szankciók enyhítését követeli, különben a náluk ragadt nyugati vállalatok vagyonán áll bosszút.
Új szintje ez a túszdiplomáciának, de valószínűleg teljesen hatástalan marad. Elképzelhetetlen, hogy a Nyugat, amely az egész oroszellenes tevékenységét a szankciós politikára alapozta és alapozza, kiolvassza az orosz vagyonokat, eleget téve a Kreml kérésének. Bár Moszkva nyilván nem fogja futószalagon gyártani a nyugati cégek elleni eljárásokat, a szankciópártiak most joggal mutathatnak rá: „megmondtuk, hogy gyertek el onnan, nem tettétek, itt az eredménye”.
Bár jelen pillanatban úgy tűnhet, hogy Moszkva így is, úgy is nyerni fog az új törvény kínálta lehetőségekkel (vagy a külföldiek vagyonát veszik el, vagy visszakapják a sajátjukat) a történet messze túlmutat az ukrajnai háborún és annak aktuális gazdasági hatásain. A befektetői bizalom ugyanis Putyin jelenlegi húzásával hosszú időre eltűnik Oroszországgal kapcsolatban.
Nincs olyan beruházó, aki egy olyan országba vinné a vagyonát, ahol egyetlen rendelettel azt bármikor elvehetik tőle.
Másfelől jól jelzi a Kreml eltökéltségét: immár nem érdeklik a következmények, és mindent egy lapra tesznek fel.
A végleges szakítás a Nyugattal elkezdődött, és jelenleg visszafordíthatatlannak tűnik.
Putyin hibát követett el, de ennek a hosszú távú következményeit nem ő fogja viselni, hanem a következő orosz nemzedékek. Ez még abban az esetben is így lesz, ha Oroszország megnyeri a háborút.
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Pool/Szputnyik/Alekszandr Kazakov
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Mi az orosz minimálprogram, ami még a háborús győzelmet demonstrálja? George W. Bush elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadójával beszélgettünk.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
Az Európai Néppárt elnöke szerint csak idő kérdése, hogy az Európai Unió felhasználja a pénzeszközöket Ukrajna támogatására.
Zelenszkij a közösségi oldalán figyelmeztetett.
Újabb helyszínre terjed ki az orosz-ukrán háború?
Az ukrán elnök lengyelországi látogatásán beszélt arról, mihez kezdene a Brüsszelből várható 90 milliárd euróval.
Szívszorító szavak, komoly (sport)emberi nagyság!
A magyar szemlélet fókusza magyar, perspektívája közép-európai, horizontja globális.
