Beijedtek Orbán javaslatától a németek, fel is mondták gyorsan a sablondumát
Orbán még mindig nem azt teszi, amit elvárnának tőle a németek.
Ma lépett életbe az az orosz törvény, amely lehetővé teszi a nyugati vállalatok vagyonának lefoglalását és orosz tulajdonosoknak való átadását. Durván hangzik, de Putyin terve alapvetően a szankcionált orosz vagyonok visszaszerzésére irányul. Ha úgy tetszik: zsarol.
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Szeptember 4-én lép életbe Oroszországban az a jogszabály, amely a Kreml által „barátságtalannak” minősített államok vállalatainak a vagyonát kvázi lefoglalhatja és orosz kézbe adhatja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Oroszországban működő külföldi (elsősorban azon államok, amelyek szankciókat hoztak Moszkva ellen és céges vagyonokat zároltak) vállalatokba befektető
orosz részvényesek kérvényezhetik az államtól, hogy a külföldi befektetőket zárja ki a tulajdonosi körből, átruházva nekik a részesedéseiket.
Magyarán: mától, ha egy orosz társaság részvényesei be akarják kebelezni az egész vállalatot, vagy el akarják zavarni a külföldi befektetőket, törvényes lehetőségük van erre, elég csak egy kérvényt benyújtaniuk a bíróságra, az pedig lehetővé teszi, hogy az orosz tulajdonostársak átvegyék a külföldiek részesedését.
A nyugati tulajdonosok ezzel elvesztik a jogukat a saját vállalataik felett, de még ennél is szorosabbra csomózzák a kötelet a nyakuk körül: nem adhatják el a részvényeiket más társaságoknak, megszűnik a szavazati joguk az elnökségben, de még a közgyűléseken sem jelenthetnek meg.
A törvény azokat az oroszországi cégeket érinti, amelyeknek több mint 50 százalékos részesedésük van egy minimum 75 milliárd rubel (nagyjából 782 millió dollár) éves bevételű vállalatban, illetve legalább 4000 alkalmazottat foglalkoztatnak.
A törvénynek voltak előzményei. Putyin áprilisban aláírt rendelete tette lehetővé, hogy az orosz kormány gyakorlatilag einstandolja a német Uniper és a finn Fortum energiacég oroszországi részesedését, a nyáron pedig őket követte a francia Danone és a dán Carslberg sörgyártó orosz leányvállalatainak „államosítása”.
A Kreml ezzel párhuzamosan minden követ megmozgat, hogy a nyugati cégek távozási szándékának keresztbe tegyen. Óriási bürokratikus rendszert hozott létre a folyamat kivitelezésének lassítására,
a külföldi vállalatok csak a kormány engedélyével távozhatnak (az ezt tárgyaló bizottság havonta mindössze egyszer ül össze, és komótosan megtárgyal 4-5 ügyet), valamint a vételár 10 százalékát kötelezően be kell fizetniük az államnak.
Nem csoda, hogy egyes cégek inkább mínuszba írják le a teljes oroszországi jelenlétüket, csak szabadulhassanak végre: a Heineken a napokban például 1 euróért adta el az oroszoknak a teljes ottani részesedését.
Bármilyen furcsa, Putyin alapvetően nem azért írta alá a törvényt, mert mindenáron meg akarja szerezni a nyugati vállalatok oroszországi kitettségeit. A jogszabály valójában egy igen harsány jelzés a Nyugat felé, hogy létezhet win-win szituáció, mégpedig az, amikor mindenki békén hagyja a másikat.
Néhány héttel ezelőtt
az orosz kabinet megüzente a nyugati kormányoknak: az Oroszországban működő külföldi vállalatok visszakaphatják a vagyonukat, amennyiben a nyugati államokban működésképtelenné vált orosz cégek vagyonzárolását feloldják.
Lefordítva: a Kreml a szankciók enyhítését követeli, különben a náluk ragadt nyugati vállalatok vagyonán áll bosszút.
Új szintje ez a túszdiplomáciának, de valószínűleg teljesen hatástalan marad. Elképzelhetetlen, hogy a Nyugat, amely az egész oroszellenes tevékenységét a szankciós politikára alapozta és alapozza, kiolvassza az orosz vagyonokat, eleget téve a Kreml kérésének. Bár Moszkva nyilván nem fogja futószalagon gyártani a nyugati cégek elleni eljárásokat, a szankciópártiak most joggal mutathatnak rá: „megmondtuk, hogy gyertek el onnan, nem tettétek, itt az eredménye”.
Bár jelen pillanatban úgy tűnhet, hogy Moszkva így is, úgy is nyerni fog az új törvény kínálta lehetőségekkel (vagy a külföldiek vagyonát veszik el, vagy visszakapják a sajátjukat) a történet messze túlmutat az ukrajnai háborún és annak aktuális gazdasági hatásain. A befektetői bizalom ugyanis Putyin jelenlegi húzásával hosszú időre eltűnik Oroszországgal kapcsolatban.
Nincs olyan beruházó, aki egy olyan országba vinné a vagyonát, ahol egyetlen rendelettel azt bármikor elvehetik tőle.
Másfelől jól jelzi a Kreml eltökéltségét: immár nem érdeklik a következmények, és mindent egy lapra tesznek fel.
A végleges szakítás a Nyugattal elkezdődött, és jelenleg visszafordíthatatlannak tűnik.
Putyin hibát követett el, de ennek a hosszú távú következményeit nem ő fogja viselni, hanem a következő orosz nemzedékek. Ez még abban az esetben is így lesz, ha Oroszország megnyeri a háborút.
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Pool/Szputnyik/Alekszandr Kazakov
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.