A GDP-adatok tükrében: mi történik év végéig?

Nem kis megdöbbenést váltott ki a KSH adathalmaza a GDP-ről. Gyakorlatilag mindenki biztosra vette, hogy a technikai recesszióból szép csendben kilép a gazdaság, és átáll egy egyre gyorsuló növekedési pályára. Az előző negyedévhez mért 0,3 százalékos (szezonálisan és naptárhatásokkal kiigazított) csökkenés talán éppen a várakozások felfokozottsága miatt lett mellbevágó, ha pedig a tavalyi ugyanezen időszak adataival összevetve összességében 2,4 százalékos csökkenésről beszélünk, akkor érthető, hogy felbukkannak a kérdőjelek.

Az éves visszaesést alapvetően az ipari és a kereskedelmi szektor gyengülése, azt pedig a reálbérek mérséklődése miatti csökkenő belső kereslet okozta, amely aztán ördögszekérként kergette magát az inflációs 22-es csapdájába. Az uniós átlag egy kezdeti stagnálás után nagyon óvatos növekedésnek indult, Magyarország még csak most fog rálépni ugyanerre az útra. 

Egy dolgot nem árt tudatosítani: a recesszió, bármennyire félelmetes szó, nem gazdasági válság. Ha az lenne, annak nagyon világos és nagyon durva jelei lennének. Bármennyire szeretnék egyesek a jelenlegi helyzetet szakadéknak ábrázolni, valójában nem az. Éppen ezért lepődött meg mindenki a csökkenés mértékén, valamint azon, hogy egyes piaci szolgáltatások alulteljesítettek a prognózisokhoz képest. 

A következő negyedévben Magyarország várhatóan valóban kilép a technikai recesszióból, az igazi kérdés immár nem ez, hanem az, hogy az egész éves teljesítményt figyelembe véve a hazai gazdaság zsugorodása megáll-e, stagnál, esetleg már az óvatos növekedést is elkezdi, vagyis nulla körül áll-e majd vagy túllendül azon. 

Réteges probléma

Hogy az idei évet végül sikerül-e pozitívan zárni, arra a részletes információk hiánya miatt egyelőre nagyon nehéz válaszolni. Ahogyan Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető közgazdásza fogalmazott: a jelenlegi adatokat elemezve lecsökkent ennek az esélye, de a prognózisok a részletesebb adatok rendelkezésre állásakor frissülni fognak. 

A kiindulópont eleve az volt, hogy a második negyedév már növekvő GDP-t fog mutatni, ez azonban elmaradt, és – a jelenlegi előrejelzések tükrében – csak a harmadik negyedévben fog bekövetkezni. Elképzelhető, hogy ez sem lesz elegendő az egész éves teljesítmény csökkenésének megállításához, ám precízebb előrejelzést csak akkor lehet majd adni, ha pontosan tudjuk, hogy a második negyedévben mi volt az, ami a várakozásoknál kedvezőtlenebbül alakult, mely ágazatok, területek hozzáadott értéke volt a vártnál alacsonyabb.

Az infláció lassulásával a fogyasztás is erősödni fog, ez a probléma tehát könnyebben meg fog oldódni, mint a beruházási területé. A magas kamatkörnyezet, a költségvetési szabad források hiánya, valamint az Európai Bizottság által visszatartott, Magyarországnak egyébként járó összegek visszafogják a beruházásokat – az EU-s pénzek beérkezésének időpontját ráadásul egyáltalán nem lehet előre látni, Brüsszel jól láthatóan nem sietteti a dolgot.

Egy cél mind felett

Nem könnyíti meg az idei növekedés felpörgetését az a tény sem, hogy augusztus közepén járunk. Alternatív megoldásokat természetesen lehetne alkalmazni, ám az idei költségvetés forrásai nagy többségében már le vannak kötve, újabb bevételekkel pedig éppen a gazdaság zsugorodása miatt befolyó kisebb adóösszegek miatt már csak korlátozottan lehet kalkulálni. 

Regős Gábor szerint olyan intézkedések jöhetnének szóba, amelyeknek a költségvetési hatása csekélyebb, vagy amelyekre fedezet szerezhető más, a növekedést nem befolyásoló területekről való átcsoportosítással. Ilyen például a haderő fejlesztése vagy a sport, ám az nem valószínű, hogy a jelenlegi háborús helyzetben a kormány éppen a honvédelmi büdzsét kezdené el drasztikusan megnyirbálni. Az első lépés a reálbérek növelése kell, hogy legyen – Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter közleménye szerint ez a folyamat a közszférában, ahol a legnagyobb szükség van rá, augusztusban felpörög. 

Ha bekövetkezett volna egy nagyobb zuhanás, az újra fűtötte volna az inflációt, és gyengítette volna a vásárlóerőt – márpedig erre van most a legkisebb szüksége a gazdaságnak. 

Időszűke

A Gazdaságfejlesztési Minisztérium a GDP-adatok kihirdetése után szinte azonnal reagált az adatokra, bemutatva azt a 14 pontból álló csomagot, amelynek célja, hogy a magyar gazdaság ismét a bővülés útjára lépjen – a lehető legrövidebb időn belül. 

Regős Gábor az alapok erősítését hangsúlyozta. Mint mondta: a kulcskérdés most az infláció lehúzása, hiszen az infláció törte meg a lakosság vásárlóerejét. „Ha az infláció lecsökken, akkor a reálbérek ismét növekedni tudnak, majd vissza lehet vágni a kamatokat, ami beindítja a beruházásokat” – mondta, ugyanakkor hozzátette, hogy az inflációcsökkenés, majd az annak nyomán bekövetkező jegybanki lazítás, később pedig a kamatcsökkentés látható és érezhető jelei csak bizonyos idő elteltével mutatkoznak, vagyis év végéig a beruházások látványos felpörgetéséhez nem lesz elegendő. A közgazdász szerint amennyiben azonnali megoldásokban gondolkodunk, szükség lesz a jogtalanul visszatartott brüsszeli források megszerzésére is. A kiút biztos, a vele töltött idő hossza a képlékeny.

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.