Peking nemes egyszerűséggel blokkolta az amerikai Intel 5,4 milliárd dolláros vételi ajánlatát az izraeli Towerre. Hogy teljesen nemzetközi legyen a kép: a legjobban a németek bosszankodnak.
A Makronóm Intézet elemzőjének írása.
Tovább folytatódik a chipháború. A kínai versenyhatóság addig blokkolta az Intel chipgyártó vételi szándékát az izraeli Tower Semiconductorra, amíg az amerikai cég vissza nem vonta 5,4 milliárd dolláros vásárlási ajánlatát.
A kínai versenyfelügyelet jóváhagyása nélkül nincs üzlet, márpedig amióta az USA exportkorlátozásokat vezetett be a csúcstechnológiás félvezetők tekintetében, a viszony annyira elmérgesedett, hogy Peking nem csak szankcionálni kezdte az amerikai Micron chipgyártó termékeit, de maximálisan kihasználja törvény adta trösztellenes hatalmát, és a végtelenségig késlelteti azon vállalatok fúzióját, amelyek Kínában is jelen vannak. Ezzel a húzással természetesen az amerikai cégek globális versenyhelyzetét rontja, de az ilyesmi a chipháború jelenlegi szakaszában már célként, nem pedig opcióként definiálható.
Az amerikai óriásvállalat, az Intel felvásárlási szándéka az izraeli Tower Semiconductor felé több mint másfél éven keresztül egy helyben toporgott, míg végül a vállalat a héten bedobta a törölközőt, és visszavonta az ajánlatát. Az ok természetesen a kínai hatóságok lassú, blokkolást jelentő fejcsóválása volt, amely nyilvánvalóvá tette, hogy soha nem is lesz szándékukban jóvá hagyni az üzletet.
A Tower részvényei a bejelentésre hatására azonnal kilenc százalékot estek az izraeli tőzsdén, az Intel azonban gyorsan megerősítette, hogy a jövőben erősíteni kívánja izraeli befektetéseit, és máris bejelentett egy 15 milliárd dolláros beruházást.
A felvásárlás meghiúsulása egyben az Intel portfóliójának egy helyben toporgását jelenti, ez pedig semmiképpen nem jó hír Németország számára, amely éppen az európai chipgyártás fellegvárává akar válni. A Scholz-kormány és az Intel hosszú huzavona után két hónapja állapodott meg abban, hogy az amerikai vállalat a legnagyobb EU-s beruházást hajtja végre Magdeburg mellett, ezzel segítve az EU küzdelmét, hogy 2030-ra a globális chipgyártás 20 százalékáért feleljen.
A történet apró szépséghibája volt, hogy az Intel nem is annyira finoman megzsarolta Berlint az állami támogatások ügyében, vagyis kijelentette, hogy addig egy kapavágást sem tesz a területen, amíg a német kormány legalább 10 milliárd eurós támogatást nem garantál. Németország cserébe kapacitásnövelést várt el a vállalattól, ehhez pedig igen jól jött volna a Tower megvásárlása.
Az üzlet végül létrejött, a finanszírozás pedig pontosan úgy történik, ahogyan az Intel kérte: a 30 milliárdos beruházásból 10 milliárdot Németország áll. Lindner pénzügyminiszter ugyan a haját tépte kétségbeesésében, Scholz kancellár boldogsága azonban nem ismert határokat, amikor bejelentette a világháború utáni német történelem legnagyobb volumenű beruházását.
Ebbe az örömbe piszkított most bele Kína.
Az Intel ugyanis a Towerrel együtt olyan know-how-t is megvásárolt volna, amely kapacitásbővítésével óriási lépést jelentett volna a csúcstecnológiás chipgyártás felé.
A kínai blokkolás különösen keserű szájízt hagyhat maga után, hiszen a chipháborúk új hadszínterén Peking azokon a partnerein veri le a port az exportkorlátozások miatt, akik a legkiemeltebbek között voltak számon tartva félvezető-piacán. Az Intel globális értékesítésének negyede után Kínából zsebelte be eddig a hasznot, így az egyik gyomrost a saját kormánya vitte be neki, a másikat pedig eddigi legmegbecsültebb partnere.
A háború folytatódik, de eddig egyedül Washington elégedett a pillanatnyi sikerekkel, maguk az amerikai vállalatok már legkevésbé sem. Az ostor végül úgyis rajtuk csattan. A fájdalom azonban gyorsan globálissá válhat.
Fotó: 123RF
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.
Neparáczki Endre genetikus szerint a tudományos kérdés sosem az volt, hogy az európai hunok és a honfoglaló magyarok között van-e közvetlen genetikai kontinuitás, hanem az, hogy van-e a két etnikumnak közös őse.
A terem befogadóképességének növelésére kényszerítették a szervezőket.
Wang Yi kínai külügyminiszter bejelentette, hogy támogatják a két nagyhatalom közös „konszenzusát” az ukrajnai háború lezárásáról.
Joshua Meservey, a Hudson Intézet főmunkatársa beszélt az Egyesült Államok és Kína közötti nagyhatalmi versengésről, az afrikai segélyezésről, valamint az egyre súlyosbodó biztonsági helyzetről.
A külgazdasági és külügyminiszter New Yorkban, az ENSZ Biztonsági Tanácsán szólalt fel. Beszédében kiállt a patrióta, szuverén gazdaságpolitika és a béke mellett.
Azok, akik korábban a háború folytatása mellett kardoskodtak, most helyet követelnek az asztalnál. A tárgyalóasztalnál lévő helyeket viszont nem osztogatják, azokért meg kell harcolni.
Neparáczki Endre genetikus szerint a tudományos kérdés sosem az volt, hogy az európai hunok és a honfoglaló magyarok között van-e közvetlen genetikai kontinuitás, hanem az, hogy van-e a két etnikumnak közös őse.
Nehéz éveken van túl Olaf Scholz kancellár. Németország gazdasága történelmi mértékű recesszióban van, szétesett az egyébként is gyenge lábakon álló koalíció, és év végén még legnagyobb nemzetközi szövetségesét, az USA-t is elveszítette Biden bukásával. Vajon van-e még számára kiút, vagy egy politikai karrier csúfos kudarcának lehetünk épp tanúi?
