A Tower részvényei a bejelentésre hatására azonnal kilenc százalékot estek az izraeli tőzsdén, az Intel azonban gyorsan megerősítette, hogy a jövőben erősíteni kívánja izraeli befektetéseit, és máris bejelentett egy 15 milliárd dolláros beruházást.
Megnyúlt orrú németek
A felvásárlás meghiúsulása egyben az Intel portfóliójának egy helyben toporgását jelenti, ez pedig semmiképpen nem jó hír Németország számára, amely éppen az európai chipgyártás fellegvárává akar válni. A Scholz-kormány és az Intel hosszú huzavona után két hónapja állapodott meg abban, hogy az amerikai vállalat a legnagyobb EU-s beruházást hajtja végre Magdeburg mellett, ezzel segítve az EU küzdelmét, hogy 2030-ra a globális chipgyártás 20 százalékáért feleljen.
A történet apró szépséghibája volt, hogy az Intel nem is annyira finoman megzsarolta Berlint az állami támogatások ügyében, vagyis kijelentette, hogy addig egy kapavágást sem tesz a területen, amíg a német kormány legalább 10 milliárd eurós támogatást nem garantál. Németország cserébe kapacitásnövelést várt el a vállalattól, ehhez pedig igen jól jött volna a Tower megvásárlása.
Az üzlet végül létrejött, a finanszírozás pedig pontosan úgy történik, ahogyan az Intel kérte: a 30 milliárdos beruházásból 10 milliárdot Németország áll. Lindner pénzügyminiszter ugyan a haját tépte kétségbeesésében, Scholz kancellár boldogsága azonban nem ismert határokat, amikor bejelentette a világháború utáni német történelem legnagyobb volumenű beruházását.