nem akar jóhiszeműen leülni egy asztalhoz azzal a Nyugattal, amely szerinte hátbadöfte Oroszországot.
A 2015-ös második minszki megállapodást, amely a donbászi konfliktust volt hivatott lezárni, Putyin Ukrajna akkori elnökével, Porosenkóval kötötte meg, Francois Hollande francia elnök és Angela Merkel német kancellár hathatós közben járására. Utóbbiak később egyáltalán nem titkolták, hogy a fegyverek elhallgatását csak azért javasolták, hogy a Nyugat időt nyerjen Ukrajna felfegyverzésére. Miután a közelmúltban Merkel ezt saját maga erősítette meg, Putyin nem véletlenül fogalmazott úgy dühösen: „Nulla a bizalom a Nyugat felé. Ilyen nyilatkozatok után hogy tudnánk tárgyalni? Miről? Milyen garanciákat kapnánk?”
Mearsheimer szerint a fentebbi okok miatt szinte lehetetlen lesz bárkinek is tető alá hozni egy békemegállapodást. Valószínűbb verzió, hogy a háború még legalább egy évig elhúzódik, majd befagyott konfliktus lesz belőle, amiből bármikor újabb fegyveres harcok lehetnek.
Sötét jövő
Mit eredményez a béketárgyalások elutasítása? Egyfelől az Oroszország és a Nyugat közötti, végletesen megromlott kapcsolatok befagyását. Mindkét fél azon lesz, hogyan, milyen módon árthat a másiknak a legjobban. Moszkva az európai országok közötti amúgy is jelen lévő szakadékokat igyekszik majd tovább mélyíteni, párhuzamosan a transzatlanti kapcsolatok gyengítésével, vagyis mindent elkövet az EU és a NATO-intézmények hitelességének aláásására. „Tekintettel a háború pusztító gazdasági hatására Európában, az országok lakosságának egyre növekvő csalódottságára a vég nélküli háború miatt, az EU–USA kereskedelmi viszály kiélezettségére, az orosz vezetésnek nem lesz túl nehéz dolga az ellentétek kiaknázásában” – írja Mearsheimer.
A Nyugat valóban a minimálisra korlátozza a gazdasági kapcsolatait Moszkvával, és több mint valószínű, hogy titkosszolgálati módszerekkel
folyamatosan feszültséget generál majd az oroszok által meghódított ukrán területeken.
A NATO-t most már törvényszerűen bővíteni fogja, és minden segítséget megad egy orosz rendszerváltás eléréséhez. Ahogyan Mearsheimer rámutat: mindezek árnyékában pedig végig ott kísért majd egy nukleáris háború lehetősége az Egyesült Államok és Oroszország között.
A vég
Ukrajna már a háború előtt is igen nagy gazdasági és demográfiai nehézségekkel küzdött. Azóta a helyzet a lehető legsúlyosabbá vált. Az állam napi működése is ellehetetlenülne a folyamatos segélyinjekciók nélkül, a háború pedig kizárólag azért tart még, mert a nyugati fegyverszállítmányok ezt lehetővé teszik.
Az ország gyakorlatilag csődben van, a hiteleit nem tudja fizetni, az államadóssága várhatóan a GDP 100 százaléka lesz. Ukrajna pénzügyileg és gazdaságilag vegetál, ezt az állapotot azonban nem lehet hosszabb ideig mesterségesen fenntartani.
A Világbank becslése szerint 411 milliárd dollárra lesz szükség Ukrajna újjáépítéséhez. Tizenöt évnyi fejlődés vált semmivé a háborúban, a szegénységi mutató egyetlen év alatt 5,5 százalékról 24,1-re emelkedett. Nagyjából 8 millió ukrán menekült el az országból és körülbelül 7 millióan kényszerültek elhagyni a lakóhelyüket. Az ukrán halálos áldozatok száma óvatos becslések szerint is eléri a százezret.
Ukrajna jövője a végletekig sötétnek tűnik – fogalmaz Mearsheimer, rámutatva: a háború folytatása az infrastruktúra további pusztulását, több ezer civil és katona halálát okozza majd, a gazdasági károk pedig szinte jóvátehetetlenek lesznek. A további áldozatok és területvesztések csak rontani fognak az Európai Bizottság megállapításán, amely szerint „Ukrajna visszafordíthatatlanul a demográfiai hanyatlás útjára lépett”. Amiről pedig csak udvariasan beszélnek a Nyugaton, Mearsheimer leírja: az elhúzódó konfliktus tovább növeli az Ukrajnában így is óriási méreteket öltött korrupciót.
Nehéz elképzelni, hogy Kijev valaha is megfelel az EU- vagy a NATO-csatlakozás kritériumainak
– zárja elemzését a politológus.
Fotó: John J. Mearsheimer a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, 2022. november 8-án.
MTI/Bruzák Noémi