Kínának talán több vesztenivalója van, mint az Egyesült Államoknak, de a gazdasági háború idején a nemzeti érdekek és a gazdasági biztonsági aggodalmak győzedelmeskedhetnek az értelem felett. Ezenkívül Kínának van egy titkos fegyvere: le tudná értékelni a jüant.
Az Egyesült Államok és Kína viszonya az utóbbi időben olyannyira megromlott, hogy akár úgy tűnhet, a helyzet már nem romolhat tovább. Megszokott séma, hogy az USA általában gazdasági eszközökkel igyekszik megnevelni a renitenseket. De a nagy kérdés az, hogy mi lenne, amennyiben Kína megunná ezt az egyoldalú küzdelmet, és szélesebb körű kereskedelmi és gazdasági háborút hirdetne az Egyesült Államok és mások ellen.
Persze sokan tarthatják lehetetlennek a fenti felvetést, hiszen nem várható Kínától, hogy lábon lője magát azzal, hogy kereskedelmi háborút indít az Egyesült Államokkal szemben – azzal az országgal, amelybe a legtöbb árut exportálja.
Mindenesetre egy biztos: amennyiben a világkereskedelem növekedésének már amúgy is aggasztó lassulása tényleges hanyatlásba fordulna, akkor az olyan nagy játékosok, mint Kína csatlakozása a protekcionizmus zéró összegű játszmájához, komoly hatással lenne a globális növekedésre, valamint a foglalkoztatásra, és recesszióhoz vezetne.
Persze a világ gyorsan változik, és a gazdasági előny maximalizálásának gondolatát megelőzi a gazdasági biztonság iránti növekvő vágy. A globális kereskedelem növekedése lassul, ez a tendencia különösen érvényes az amerikai–kínai kereskedelemre.
Amennyiben Kína lemásolná az Egyesült Államok protekcionista példáját, azaz a kereskedelmet fegyverként kezdené használni, Pekingnek volna egy titkos fegyvere, amit be tudna vetni. Egyes elemzők szerint ez a jüan erőteljes leértékelése.
Sőt, vannak elemzők, akik már az idei évre javasolják Kínának a jüan 20-30 százalékos leértékelését, amivel ellensúlyozni tudná a máshol tapasztalható valutaleértékelődést. Noha Peking korábban habozott az ilyen lépések megtételétől, egy gazdasági háborúban erősebb indoka volna erre.
A globális kereskedelem annyira felborult, hogy szinte bármi lehetséges. A nagyhatalmak – különösen az Egyesült Államok – könnyen nyúlnak vámokhoz, szankciókhoz vagy bármilyen más fegyverhez, amellyel megvédhetik magukat, és ezzel komoly gazdasági károkat okozhatnak mások számára. Persze az USA-nak, mint a világ legnagyobb áruimportőrének, van a legnagyobb hatalma a kereskedelmet fegyverként használni, és ezt teszi is azóta, hogy Donald Trump volt elnök kereskedelmi háborút indított Kína és mások ellen, amit utódja, Joe Biden új magasságokba emelt.
Viszont Kínának mint a világ második legnagyobb importőrének is megvan az ereje a kereskedelmi és egyéb gazdasági akadályok megtorlására. Miért ne játszhatnák ketten ugyanazt a játékot. Kiváltképp, ha sarokba szorítva érzi magát, márpedig a szerelemben és a háborúban mindent szabad.
A világnak mindenesetre érdemes volna foglalkoznia azzal, hogy az óriások harca közben ki veszítene a legtöbbet a globális kereskedelmi háborúk felerősödése miatt, és mely gazdasági szektorok sínylenék meg a legjobban az ilyen ellenséges összecsapásokat.
A világkereskedelem aránya a globális bruttó hazai termékhez viszonyítva 1970 óta több mint duplájára nőtt, és 2021-re elérte az 57 százalékot. Egyértelműen a vezető kereskedelmi nemzetek, mint például Kína, az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, India, valamint az Európai Unió veszítenének a legtöbbet egy jóval intenzívebb kereskedelmi háború miatt.
Kínának elvileg többet kellene veszítenie, mint az Egyesült Államoknak, mivel az áruk és szolgáltatások exportja a távol-keleti ország GDP-jének mintegy 20 százalékát teszi ki, szemben az Egyesült Államok 11 százalékával. De ami a gazdasági békeidőben érvényes, az nem feltétlenül érvényes a gazdasági háború idején.
A nemzeti érdekek elsőbbsége, a gazdasági biztonsággal kapcsolatos aggodalmak könnyen felülírhatják a számszaki racionalitást.
A szárazföldi Kína legfontosabb kereskedelmi partnerei (az Egyesült Államokon kívül) Dél-Korea, Japán, Tajvan, Hongkong (amely nagyrészt átrakodási pontként működik más országokba) és Vietnam. A kínai kereskedelmet érintő ellencsapással azonban sebezhetőbbek lennének az európai nemzetek és Ausztrália, amelyeket az Egyesült Államok szövetségeseiként tekintenek.
Nehéz kiszámítani a Kína, az Egyesült Államok és mások közötti fokozódó kereskedelmi konfrontáció lehetséges következményeit. Az USA legnagyobb exportcikkei közé tartozik a kőolaj és a kőolajtermékek, az autók, az integrált áramkörök, a legnagyobb piaca pedig Kína, Japán és Dél-Korea.
Eközben távol-keleti nagyhatalom legnagyobb exportcikkei közé tartoznak a műsorszóró berendezések, az integrált áramkörök, az irodai gépek és a telefonok, amelyeket főleg az Egyesült Államokba, Hongkongba, Japánba, Dél-Koreába és Németországba exportálnak.
Annyi bizonyos, hogy Kína belépése a kereskedelmi háborúba rendkívül bomlasztó és talán katasztrofális is lenne.
(Forrás: South China Morning Post)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Nem akármilyen találkozó lehet kibontakozóban.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
A beruházásoknak köszönhetően új munkahelyek jönnek létre Magyarországon.
22 milliárd dollár lehet a tét.
Újabb kereskedelmi megtorló intézkedések érkezhetnek.
A konfliktus egy teljesen új, veszélyes szakaszába lépett, a kockázat ma nagyobb, mint valaha.
ÉN CSAK LEÍRTAM… – Nyugat-Európában a folyamatos iszlám hódítás ma már komplett településeknél tart.
