Menni vagy maradni?
Felmerül a kérdés a külföldi, jelenleg a piaci maradék koncon marakodó vállalatok számára, hogy óriási befektetési kockázattal beszállnak-e újra a versenybe, vagy feladják a küzdelmet, és egy idő után csendben elfogadják, hogy nekik csak a resztli jut. Úgy tűnik, a Ford – kínai kiadásainak csökkentésével – az utóbbi mellett tette le a voksát, a Volkswagen azonban egyelőre nem adja fel a harcot. A hetekben jelentett be újabb kínai beruházásokat, valamint azt, hogy esze ágában sincs lemondani a hszincsiangi autógyárról sem, dacára az aggodalmaknak, amelyek az ujgurok elleni bánásmódra mutatnak rá a régióban. Sőt: egymilliárd eurós innovációs központot készül építeni, Kínában dolgozó szoftverfejlesztő csapatát pedig 1200 főre akarja emelni. Nagy nehezen hitt a figyelmeztetéseknek is, és
megértette, hogy a kínai piacnak speciális igényei vannak,
amelyeket a kínai gyártók és a Tesla (amely alapos analízist végzett a kívánalmakról) minden szinten abszolút teljesít, ellentétben a Volkswagennel, amely az európai és tengerentúli modellek „lebutított” változatával próbálkozott eddig. A cég új szlogenje éppen ezért „Kínában, Kínáért!” lett, kommunikációs fronton is jelezve a számára oly kedves piac fontosságát. Hogy ez mire lesz elég, fel tud-e állni ekkora hátrányból a német óriás, azt a következő néhány év fogja megválaszolni.
A német gyártók egyelőre nem akarják veszni hagyni a kínai piacot. A közelmúltban több vállalatvezér is szembeszállt a hivatalos német „kockázatmentesítési” politikával, amely a Pekingtől való gazdasági függetlenedés első lépéseként lazítaná a kereskedelmi kapcsolatokat. A vezetők egyöntetű véleménye az, hogy Scholz kancellár súlyosan téved a helyzet kezelési módszereit illetően, a kínai kapcsolatokat pedig még szorosabbra kell fűzni a tartókötelek elvágása helyett.