Az ezredforduló lendülete után, illetve a 2008-as válságot követően újabb mélypontok következtek a szerb–magyar viszonyokban, de azért akadtak hasznos együttműködések. A Szerb–magyar gazdasági kapcsolatokat bemutató cikksorozatunk második része.
Szerbia és Magyarország 2008 és 2014 között 204 közös projektet valósított meg (körülbelül 50,1 millió euró értékben) az IPA határon átnyúló együttműködési programon keresztül, a Szerbiai Gazdasági Kamara (Privredna Komora Srbije) hivatalos adatai alapján. Ezekben a projektekben 335 604-en vettek részt, megközelítőleg 34 km kerékpárút épült a két ország között, 11 árvízvédelmi akció valósult meg és 66 rendezvényt szerveztek a gazdasági együttműködés javítása érdekében. Több mint 181 ezer ember tekintette nézte meg a két ország kulturális és történelmi látnivalóit. A kutatás-fejlesztési projektekben pedig 494 vajdasági és magyarországi kutató vett részt, olvasható ki az adatokból.
Az ezredforduló lendületében a 2003-as év azonban egy újabb törést hozott, ugyanis a ma is reformerként emlegetett Zoran Đinđić miniszterelnököt meggyilkolták. Halála némileg visszafogta a befektetőket a régiótól, ahogy a 2004-es koszovói zavargások és az erősödő nacionalista nézetek, amelyek miatt a magyar kisebbség is gyakran lett az atrocitások elszenvedője.
A vajdasági magyarok elleni megszaporodott támadásokra Magyarország a diplomáciai válaszokat adott,
így az Európai Parlament frakciói határozati javaslatot fogadtak el az atrocitások ellen. Megszületett a Magyarország, valamint Szerbia és Montenegró között a Magyar Köztársaságban élő szerb kisebbség, illetve a Szerbia és Montenegróban élő magyar kisebbség jogainak védelméről szóló, valamint a magyar kormány, illetve Szerbia és Montenegró minisztertanácsa közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló törvény.
Miután az országot ért tragédia politikai megtorpanást, ezzel pedig újabb gazdasági nehézségeket okozott, ezért a 2003-as év nem nyújt releváns adatokat, például az Újvidéki Ügyviteli Szakfőiskola (Visoka poslovna škola strukovnih studija u Novom Sadu) Szerbia nemzetközi kereskedelmét a 2000 és 2010 közötti időszakot felölelő elemzésében nem is említi. E szerint déli szomszédunk ebben a tízéves időszakban a gazdasági világválság évében, 2008-ban teljesített a legjobban, akkor ugyanis 1097 millió dolláros kivitelt valósított meg hazánk felé, míg az importja 2433 millió volt Magyarországról.
Ám ebben a történetben még egy törés érzékelhető, mégpedig 2006-ban, amikor Montenegró önállósult (vagyis szétesett a Szerbia és Montenegró közös állami formáció). Az akkori GDP-visszaesés is ezzel magyarázható. Ezt követően Szerbia önálló köztársaságként, függetlenül szervezhette a gazdaságát és a külpolitikáját is, ám a globális történések újabb súlyos terheket helyeztek az országra. Mint azt a Oeconomicus Gazdaságkutató Alapítvány a szerb–magyar kapcsolatok változását elemző írásában kiemeli, a 2008–2009-es gazdasági válság gyenge helyzetben érte az országot, ekkorra még nem alakult ki olyan stabil háttér, ami védelmet biztosított volna. A válság hatására 3,1 százalékos GDP-visszaesés kezdődött, Szerbia helyzetét pedig egy hétéves recessziós időszak nehezítette, és csak 2016-ban sikerült elérni a 2008-as szintet.
Az inflációs mutató szintén romlott, a 2007-es 6 százalékról 2008-ra 12,4 százalékos emelkedést jelzett, a szigorúbb monetáris politika azonban itt is éreztette hatását, és 2010-re ismét sikerült 6 százalék körüli értéket elérni. Külkereskedelmében az importkitettség magas, és a folyó fizetési egyenleg jellemzően negatív, deficitet jelez. 2008-ban a hiány rekordmagas értékre ugrott, 10 537 millió dollárt tett ki. A válságot követő években csökkent az import és az export értéke, a kivitelben csak 2011-ben, míg a behozatalban 2017-ben sikerült újra megközelíteni a 2008-as értéket.
Az export esetében a fő kiviteli célországok között Németország és Olaszország szerepelt csak az uniós államok közül, Szerbia inkább a szomszédos államokkal folytatott élénk kereskedelmet.
Kiviteli termékei között megtalálhatók a különböző fémeszközök és nyersanyagok, az elektronikai berendezések és alkatrészek, valamint a mezőgazdasági termékek (kukorica, gyümölcsök és zöldségek, magvak, gabonafélék). Az import főként Oroszországból, Németországból, Olaszországból és Kínából érkezett, amelyben a nyersolaj, a csomagolt gyógyszerek, a járművek és műsorszóró berendezések szerepeltek.
A külkereskedelem mellett a közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) szerepe is egyre hangsúlyosabb lett a szerb gazdaságpolitikában. 2005-ben a Michelin, a Microsoft, a Coca-Cola, valamint a Banca Intensa alapított leányvállalatot az országban, egy évvel később pedig a Telenor, a Gruppo Sanpaolo IMI, a Stada és a JTI bővítette a portfólióját a balkáni állammal. Ezeknek a cégeknek a tevékenysége azért is fontos, mivel zöldmezős beruházásokként léptek a szerb piacra. 2008-tól fokozatosan nőtt a tőkebefektetések állománya az országban, amelyet a válság ugyan visszavetett, de 2012-től ismét emelkedést mutat az érték. Az eddigi legtöbb FDI 2011-ben áramlott Szerbiába, 5467 millió dollár értékben.
A főként nyugat-európai társaságok által kihelyezett tőkebefektetések jelentős hatással vannak a gazdaság fejlődési ütemre, mindehhez azonban az szükséges, hogy stabil befektetői környezet fogadja az ideérkezőket.
A szervezett bűnözés, a korrupció, valamint a szerződéses rendszerek kialakítása a különböző ágazatokban nehezíti a külföldi tőkebeáramlást, mindazonáltal az elmúlt évek mérlege azt jelzi, hogy megfelelő szabályozással mindehhez kialakítható egy ösztönző háttér
– mutatott rá az Oeconomus gazdaságkutató alapítvány. Az elemzésük kiemeli azt is, hogy a magyar nagyvállalatok közül is többen döntöttek a szerbiai piacra lépés mellett: 2005-ben a Mol, 2006-ban az OTP Bank kezdett terjeszkedni ott, mellettük pedig a Richter Gedeon is megvetette lábát az országban. A zászlóshajónak tekinthető nagyvállalatok mellett egyre több kis- és középvállalkozás is a szerbiai nyitás mellett döntött, többek között a Masterplast Kft., valamint a KÉSZ Kft.
A két ország között a diplomáciában az együttműködések már korántsem voltak ennyire dinamikusak, mint a külkereskedelemben. 2008-ban, miután Koszovó kikiáltotta a függetlenségét, Magyarország elismerte azt. Ez a lépés diplomáciai feszültséget okozott Szerbiával, Belgrád válaszként visszarendelte a magyar nagykövetét Budapestről, a két állam közötti kapcsolat így mélypontra jutott. Majd miután Szerbia minden erejével az EU-csatlakozásra fókuszált, háttérbe szorultak a lehetséges partneri kooperációk, dacára annak, hogy Magyarország, akkor már 2004 óta EU-tagként, feltehetően számos ponton aktívan is segíthette volna déli szomszédunk csatlakozási szándékát.
Folytatjuk...
(Forrás: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)
Az írás első része elolvasható:
A kereskedelem fejlődése déli szomszédunkkal – 1.rész
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
A férfiak számára 75 napos kötelező sorkatonai szolgálatot vezetnének be, míg a nők önként jelentkezhetnének kiképzésre.
A magyar cég megszerzi a szerbiai NIS olajvállalat többségi részesedését az orosz tulajdonostól. Az üzlettel a Mol bebetonozza régiós hatalmát, immár a balkáni olajláncban is megkerülhetetlen szereplővé válik.
A Mol Csoport a közép-európai régió vezető olajvállalatává válik a szerbiai NIS felvásárlásával. Toldi Ottó írása.
Nem fukarkodik Szerbia.
Milan Glusacs nem fogta vissza magát.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
