Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány a szerb–magyar kapcsolatok változását elemző írásában kiemeli, hogy a válságot követő években az ottani külkereskedelemben egyre jobban elindult a kiegyenlítődés a korábbi magas importigény konszolidálására vonatkozóan.
Az export 2010-től fokozatosan növekvő értéket jelez, tíz év alatt, 2020-ra sikerült megduplázni a kivitelt (2020-ban 26 590 millió dollár volt az export összege).
A főbb kereskedelmi partnerek nem változtak, továbbra is Németország, Olaszország és Bosznia-Hercegovina a fontosabb célország, viszont Kína és Törökország egyre nagyobb szerepet kapott a külkereskedelemben. Míg 2011-ben Törökország részesedése a teljes szerb exportban 1,75 százalék volt (218 millió dollár), Kínába pedig a kivitel 0,71 százaléka áramlott (88,6 millió dollár), addig 2020-ra a török arány 1,86 százalékra (384 millió dollár), a kínai pedig 2,24 százalékra (462 millió dollárra) nőtt. Törökországba jellemzően gumiabroncsokat, folyadékszivattyúkat, aranyat és tisztítóeszközöket szállít, míg Kínába finomított rezet, rézércet, szíjtárcsarendszereket, valamint fűrészelt fát exportál. Mindemellett Szerbia fegyver- és védelmi célú kereskedelme is érdekességeket mutat: 2019-ben valamivel több mint 35 millió dollár értékben exportált ilyen jellegű termékeket, ami az éves exportjának a 0,178 százalékát teszi ki. Az orosz–ukrán háború fokozódását követően az ilyen irányú kivitele 82,8 millió dollárra emelkedett a tavalyi év során.
Az európai uniós tárgyalások kedvezően hatottak az ország befektetői megítélésére, a Szerbiába áramló FDI értéke évről évre nő. Több befektető inkább exportplatformnak tekinti az országot, nem pedig önálló piacnak, ami köszönhető annak is, hogy része a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásnak. A legtöbb befektető Európából érkezik Szerbiába, de Kína részesedése itt is egyre erőteljesebb: 2010 és 2022 között az ázsiai ország FDI-befektetései 3281 milliárd eurót tettek ki, ezt követte Oroszország 2473 milliárddal, majd az USA 733 milliárddal.
A befektetések főként az autóiparba (19 százalék), a mezőgazdaságba és élelmiszergyártásba (11,8 százalék), a textiliparba (8,2 százalék), az elektronikai és elektromos iparba (7,1 százalék), valamint az építőiparba (5,3 százalék) áramlanak. A befektetői oldalon ettől függetlenül még mindig vannak olyan elemek, amelyek nehezítik a további FDI bevonását. Ilyen többek között a koszovói konfliktus kérdése, amely időről időre előtérbe kerül és hatással van a tőkevonzásra is.