A Jens Stoltenberg által hivatkozott adatok a 2022-es évre vonatkozó becslések, ahol Magyarország még a védelemre 1,44 százalékot fordított a GDP arányában. Ezzel az 1,44 százalékkal sem vagyunk elmaradva a NATO-tól, hiszen azon túl, hogy az 2 százalékos iránymutatást csak hét tagállam teljesíti,
hazánk ezzel az aránnyal a középmezőnyben helyezkedik el.
Magyarország a NATO-tagok közül a 2022-es előrejelzésekre alapozva a tizenkilencedik. Ezzel olyan államokkal vagyunk egy csoportban, mint Bulgária (1,54 százalék), Dánia (1,38), Portugália (1,38), Törökország (1,37), Montenegró (1,35), Csehország (1,34), valamint olyan nagy európai gazdaságokkal, mint Németország (1,49) és Olaszország (1,51).
Első ránézésre érdekes lehet, hogy Törökország esetében ilyen alacsonyak a GDP-arányos védelmi kiadások. Ha jobban megnézzük, az igaz, hogy a saját régiójában katonai nagyhatalom, és mellette eltörpül a legtöbb európai haderő, de döntően reguláris hadseregre támaszkodnak. Megkockáztatom, hogy jelenleg Törökországnak van a világon az egyik legnagyobb reguláris serege. Viszont azért lehet ilyen alacsony a GDP-arányos védelmi kiadás, mert jelentősebb élvonalbeli védelmi invesztíció és technológiai újítás nincs nagyon Törökországban. Inkább a hagyományos hadseregre támaszkodnak, arról nem is beszélve, hogy a „különutasság” miatt több modern nyugati fegyver beszerzésétől eltiltották az országot.
A másik érdekesség, hogy a legnagyobb európai gazdaságok, mint Németország, Olaszország, Franciaország esetében ilyen alacsony a GDP-arányos védelmi kiadás, holott Ukrajna bőkezű támogatóiról beszélünk: ebből is látszik, hogy a szavakat nem követték tettek. Ezt támasztja alá az alábbi 2. ábra, amely azt szemlélteti, hogy a NATO-tagállamok GDP-arányos védelmi kiadásai hogyan alakultak 2014 óta.