A jövő hét sorsdöntő lesz: első alkalommal ülnek le tárgyalni a témáról a kormány és az érdekképviseletek képviselői, a szakszervezetek pedig újabb országos megmozdulást szerveznek a francia nyugdíjreform ellen. Április közepére várható az alkotmánytanács állásfoglalása.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Jelenleg úgy tűnik, hogy Emmanuel Macron francia elnök jól számított. Hogy egy klasszikust idézzünk: tüntetgetnek, aztán meg hazamennek. A francia helyzetre ez nem száz százalékig igaz, ott inkább zavarognak, de aztán majd úgyis elfogadják az elkerülhetetlent. A francia államfő a nyugdíjreform felvezetésekor abban bízott, hogy hatni fognak az észérvek, de ebben csalatkoznia kellett. A mostani tiltakozások hevessége azért meglephette az Élysée-palota lakóját. De látott ő már ilyesfajta elégedetlenséget, amikor 2018–19-ben országszerte a sárgamellényesek rendeztek hasonló ramazurit. Kemény rendőri intézkedésekkel válaszolt a folyamatos lázadási akciókra. És ekkor a következő elnöki mandátuma volt a tét, ma meg ezzel nem kell foglalkoznia, harmadjára már nem választhatják meg.
Miért állítjuk azt, hogy Macron számításai beváltak? A keddi volt a szakszervezetek által meghirdetett tizedik tiltakozási nap, amelyen tüntetéseken követelték, sztrájkokkal megerősítve, a nyugdíjreform visszavonását. Az utóbbiak mindegyikén csökkent a résztvevők száma, a mostani tiltakozási napon a rendőrség összesítése szerint országosan úgy 740 ezren vettek részt.
A szakszervezetek viszont kétmillió főre saccolták a megmozdulók számát. De még ez is egymillióval alacsonyabb volt, mint az előző tüntetésnél közölt becslésük. A tiltakozóhullám veszített lendületéből, sőt egyes lapok március végén, illetve április első napjaiban arról cikkeztek, hogy kifulladni látszik a lendület. A 12 szakszervezet szövetsége is érzékeli ezt, és a jövő heti újabb tiltakozó nappal szeretnék legalább fenntartani a kormányra nehezedő nyomás szintjét.
Ám az erőszak a francia éjszakákban egyre inkább elharapódzott. A radikális tüntetők kevesebben voltak, de a zavargások száma és azok brutalitása nőtt. Ne feledjük el, hogy szélsőbalos fiatalok rendeznek, sőt provokálnak ki összeütközéseket a rend őreivel. Pont olyanok, akik a közelmúltban Budapesten is békés járókelőket támadtak meg. A Black Blokk, az Antifa radikális csoportok és számtalan helyi társuk gyermekei, akiknek fogalmuk sincs az ügyről, amely ellen tiltakoznak, ők csak a balhét keresik. Egyre erőszakosabb sejtjeik jelennek meg, amelyek sikeresen hintik szét anarchista nézeteiket a fiatalság körében. Azok, akik a francia utcákon esténként randalíroznak, ebből a körből kerülnek ki.
Az erőszak – hála ezeknek a suhancoknak – rányomja a bélyegét még a legtisztességesebb célok miatt kezdett tüntetésekre is. Hiába az, hogy a tömegek fegyelmezetten tiltakoztak a nyugdíjreform ellen, ha a radikálisok összecsapásai uralják a tudósításokat. Az incidensek hatására sokan meggondolják, hogy egyáltalán elmerészkedjenek-e az ilyen megmozdulásokra.
Ráadásul a sztrájkolók száma sem növekedett.
Ez pedig kevés ahhoz, hogy megrázza az egész francia gazdaságot. Helyi szinten a sztrájkoknak voltak eredményei, például az olajfinomítók köré vont blokád hatására a benzinkutak úgy 15 százalékánál volt valamilyen ellátási probléma, de ez alapjaiban nem rázta meg az üzemanyag-forgalmat.
Kétségtelenül a párizsi szemetesek érték el a leglátványosabb és legszagosabb eredményt háromhetes munkabeszüntetésükkel. Volt olyan nap, amikor 10 ezer tonna szemét rohadt a párizsi utcákon. Ezt a sztrájkot kétfelől kezdték ki. Egyrészt a kormány – a prefektus által – „lefoglalta” a személyzet jelentős részét, és munkára kötelezte őket, ugyanis a szeméthegyek közegészségügyi gonddá váltak. Másfelől jelentkeztek az anyagi problémák: kifogyóban volt a sztrájkalap. Ingyen, mindenféle juttatás nélkül kellett volna a kukásoknak folytatni a munkabeszüntetéseket. Hát azt már nem, így a hét közepén megszületett a döntés: abbahagyják a sztrájkot.
A szakszervezeti vezetők egész márciusban sürgették a kormányt, hogy üljön le velük egyeztetni. A napokban erre rábólintott a kabinet, Élisabeth Borne miniszterelnök a jövő hét elején a Matignonba várja tárgyalásra az érdekképviseleti vezetőket. A megfigyelők szerint valószínűleg ez nem lesz hosszú eszmecsere, ugyanis ha a szakszervezetek a legfőbb követelésüket, a nyugdíjba vonulás 64 esztendős határidejét felvetik, azonnal megszakadnak az egyeztetések. Macron és kormánya is érzi azt, hogy az erő pozíciójából tárgyalhat, nem fog engedni ilyen lényeges pontokban. Inkább csak látványeszmecsere lesz ez, hogy a nagyközönség is érzékelje, mindkét fél leült egyeztetni, csak az nem derült ki, hogy miről, mert a nézeteik távol állnak egymástól.
Ha jövő csütörtökön nem sikerül növelni a tiltakozóakciókon a résztvevők számát, akkor az egész mozgalom valóban leereszt. E héten a CFDT jobboldali, egyben a legnagyobb szakszervezeti szövetség vezetője, Laurent Berger főtitkár nem véletlenül javasolta azt, hogy a kormány és az érdekképviseletek tartsanak szünetet a nyugdíjreformot érintő vitában. A szakszervezetek is újragondolhatnák a követeléseiket, a kabinet pedig néhány hónapra elhalaszthatná a törvény alkalmazását. Ez lehetőséget adna arra, hogy higgadtabban kezeljék az ügyet, amely talán elvezethet a tárgyalásos rendezéshez. Egyik fél sem fogadta kitörő örömmel a felvetést.
A francia alkotmánytanács bejelentése alapján április 14-én hirdetik ki döntésüket a nyugdíjreformot érintő kérdésekben. Maga a kormányfő fordult az alkotmánybíróság feladatait is betöltő kilencfős testülethez, hogy a reform minden pontja alkotmányos-e. Valószínűleg igen lesz a válasz erre a kérdésre.
A parlament baloldali ellenzéke is kérdést intézett az alkotmánytanácshoz: lehet-e népszavazást kiírni a nyugdíjreform ügyében? A bölcsek erre is választ adnak április közepén.
Érdekes felvetés látott napvilágot a Le Figaro napilapban, mégpedig kormányzati körökből származó információ alapján. „Mindenki ugyanabból a forgatókönyvből játszik – osztotta meg egy kormánytag a véleményét az újságíróval. – Ez pedig Jean-Luc Mélenchon, az Elnyomottak vezetőjének forgatókönyve. Ő állt a szakadatlan parlamenti felháborodás mögött, ő tüzelte fel az ifjúságot, ő volt az, aki kiprovokálta, hogy a 49.3-as szabályt (parlamenti szavazás nélküli megoldást) kellett alkalmazni. Ez mind az ő kezére játszott. Mi a fő célja? Az, hogy szétzúzza a macronizmust, ne legyen esélyes jelölt középről a következő elnökválasztáson, és 2027 tavaszán ő kerüljön szembe Marine Le Pennel, akit reményei szerint legyőz.” Ennek egyik eszköze a népszavazás, amely mintegy előválasztásként működne Mélenchon számára. Az öreg politikai róka tisztában van a tömegpszichózis minden mozgatórugójával, és ezt használni is fogja a nyugdíjreform-ellenes döntéskor.
Valószínűleg az alkotmánytanács rendben találja a nyugdíjreform szövegét, legalábbis a hatalom ebben bízik.
A Nupes, a baloldali parlamenti ellenzék pártcsoportja szerint csak ez lenne a demokratikus megoldás, hogy a mindenkit érintő kérdésben a népé legye a döntő szó. Jean-Luc Mélenchon is tisztában van a közelmúlt közvélemény-kutatási eredményével, amely a nyugdíjreformot elvetők jelentős többségét rögzíti.
Ha az alkotmánytanács rábólint a kérdésre, hogy lehet-e referendumot tartani, akkor a kezdeményező félnek 4,8 millió – a francia szavazati joggal rendelkező állampolgárok egytizedének – támogató aláírását kell összegyűjtenie. Ez sem egyszerű feladat. A jobboldali ellenzék, élén a Nemzeti Tömörüléssel, az RN-nel, lehet bajban, amely eddig kiválóan manőverezett e témában, érintetlenül és egységét megőrizve teljesítette ezeket a napokat, sőt Marine Le Pen pártja az egyetlen valódi győztese ennek a vitának.
A Macron-féle hatalom kétségtelenül öngólt lőtt a törvény rendelettel való elfogadtatásával, míg a baloldali ellenzék nyakába köthető a káosz teremtése, többek között a szűnni nem akaró utcai zavargások. A Nemzeti Tömörülés is ellenzi a nyugdíjreformot, de nem akar besorolni az ősellenség, a szélsőbalos Mélenchon mögé, ennek látszatát is el akarja kerülni. Marine Le Pen tömörülésének lesz még ideje arra, hogy megtalálja a helyes választ e dilemmára.
Nyitókép: 123rf.com
Chema Rodríguez elsősorban a hozzáállást hiányolta a franciáktól elszenvedett hétgólos vereség alkalmával, bár sem a védekezésünk, sem a támadásunk nem működött, és a játék többi eleme sem volt rendben. Bánhidi Bence pedig arról beszélt, hogy az ellenfél helyett végül saját magunkat leptük meg.
Nem sikerült megszorongatnia a magyar válogatottnak Franciaországot Varasdon a dán–horvát–norvég közös rendezésű férfi kézilabda-világbajnokság első középdöntős mérkőzésén.
A Veszprémben légióskodó Nedim Remili pokoli hangulatra és rengeteg magyar szurkolóra számít a varasdi arénában. A franciák világklasszis kézilabdázója többek között arról is beszélt a kedd esti középdöntős mérkőzést megelőzően, hogy mennyire utál Sipos Adrián ellen játszani.
Florence Bergeaud-Blackler világhírű francia antropológust a Muszlim Testvériségről, a bevándorlásról és az antiszemitizmusról faggattuk.
Kisebb országokra lesújt, de Franciaországot nem meri leszidni az Európai Bizottság az eladósodás miatt – írja a POLITICO.
A francia választóknak üzenne a diplomata.
Újabb ügyben támadták meg az Európai Bizottságot.
„Egy ilyen nagyszerű városnak nem lehet egy ilyen kisstílű főpolgármestere”– üzente Szentkirályi Alexandra.
