És persze az is vitatott, hogy a szabadalmak száma minden esetben valós képet ad-e a nagyvállalathoz csatlakozott kutatóról.
A nagyobb cégek képesek arra, hogy egy adott innovációt a kiterjedt vállalkozásuk több területén is felhasználjanak,
ami azt jelenti, hogy sokkal többet tudnak kihozni abból a pénzből, amit kutatásra és fejlesztésre költenek.
Viszont a nagyvállalatok által felvett munkavállalók innovációi egyre nagyobb valószínűséggel irányulnak e cégek méretének és piaci dominanciájának megőrzésére, mint valóban új termékek és szolgáltatások létrehozására. Itt gondolhatunk olyan nagy technológiai vállalatokra is, amelyek a versenytársaik termékének egy újabb, hasonló másolatát dobják piacra.
Természetesen az innovatív új startupok még mindig megjelenhetnek és megzavarhatják az inkumbens cégeket. Az OpenAI, a ChatGPT mögött álló startup egy példa erre. Lehet, hogy nem az innováció az, amiben a nagyvállalatok a legjobbak, de lassan a komplex szolgáltatások piacrajutásának terén, másfajta szervezet nem képes a nagyok méretéből eredő előnyöket kihasználni. Ami az OpenAI-val kapcsolatban aggasztó, hogy a nagyvállalatok dominanciája a startupokat már az életük korai szakaszában rákényszerítheti a partnerség kialakítására a nagyvállalatokkal.
Az Egyesült Államokban az innovátorok száma és a K+F-be befektetett pénzösszegek folyamatosan növekszenek. Az üzleti dinamizmus – az új cégek létrejöttének, növekedésének és bukásának üteme – azonban a kutatások nagy része szerint csökken és lassul a gazdasági növekedés is.
Az az elképzelés, hogy ha több erőforrást fordítanak a K+F-re, akkor gyorsabban fognak növekedni, úgy tűnik, mostanra az Egyesült Államokban megtört.