Aki a zöldhasút megkerüli, Amerikát fenyegeti?

Már a The Washington Post oldalán is megjelennek figyelmeztető írások az amerikai hegemónia vagy a dollár térvesztéséről. Az ukrajnai háború túl sok mindent felszínre hozott: a világ kettéosztottságát, a Nyugat térvesztését, a globális bankrendszer és rajta keresztül a pénzrendszer sérülékenységét. Bár egyelőre biztosak abban, hogy a dollárnak nincs igazi ellenfele.

Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping csúcstalálkozójának egyik pontja korlátozott médiafigyelmet kapott. Putyin a tárgyalásokról kijelentette: „Támogatjuk a jüan használatát az Oroszország és az ázsiai, afrikai, illetve latin-amerikai országok közötti elszámolásokhoz”. Fareed Zakaria, a The Washington Post rovatvezetője szerint 

Vajon sikerrel járnak?

Zakaria kifejti, hogy a dollár az alapja Amerika szuperhatalmának. Páratlan gazdasági és politikai erőt biztosít Washingtonnak. Az Egyesült Államok egyoldalúan szankciókkal sújthat országokat, és ezzel kizárhatja őket a világgazdaság nagy részéből. És amikor Washington szabadon költekezik, biztos lehet abban, hogy az adósságát, általában diszkontkincstárjegy formájában, a világ többi része felvásárolja.

Megállapítja azt is, hogy az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók és Washington egyre konfrontatívabb megközelítése Kínával szemben tökéletes vihart teremtett, amelyben mind Oroszország, mind Kína felgyorsította a dollártól való eltávolodásra irányuló erőfeszítéseit. A központi bankjaik kevesebb tartalékot tartanak dollárban, és a köztük folyó kereskedelem nagy részét már jüanban bonyolítják le. Ahogy Putyin megjegyezte: törekednek arra is, hogy más országok is kövessék a példájukat.

Nehéz a dollártól messze menekülni

Zakaria értékelése szerint a Biden-kormányzat rendkívül hatékonyan kezelte az Oroszország elleni gazdasági háborút abból a szempontból, hogy olyan koalíciót hozott létre Ukrajna támogatására, amely a világ szinte valamennyi fejlett gazdaságát magában foglalja. Ez megnehezíti a dollártól való menekülést más, magasan értékelt, stabil valutákba, például az euróba, a fontba vagy a kanadai dollárba, mert ezek az országok szintén szemben helyezkednek Oroszországgal.

A dollár szerepének élesebb fordulópontjának azt tartja, amikor Donald Trump elnök 2018 májusában úgy döntött, hogy kilép az iráni nukleáris megállapodásból és szankciókat vezet be. 

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke javasolta az euró nemzetközi szerepének erősítését, hogy megvédje a kontinenst az „önző egyoldalúságtól”. A bizottság még a cél eléréséhez vezető utat is felvázolta.

Ez nem történt meg. 

több okból is kifolyólag. A globalizált gazdaságnak a könnyebbség és a hatékonyság érdekében egységes valutára van szüksége. A dollár stabil. Bármikor lehet venni és eladni, és nagyrészt a piac, nem pedig a kormányok szeszélyei irányítják. Fareed Zakaria szerint éppen ezért nem váltak be Kína erőfeszítései a jüan nemzetközi szerepének kiterjesztésére. Ironikus módon, ha Hszi a legnagyobb fájdalmat akarná okozni az Egyesült Államoknak, akkor liberalizálná a pénzügyi szektorát, és a jüant a dollár valódi versenytársává tenné, de ez a piacok és a nyitottság irányába vinné, ami ellentétes a saját belpolitikai céljaival.

Mindezzel együtt Washington az elmúlt évtizedben a dollárt inkább egyfajta pénzügyi fegyverré változtatta, ami jó néhány országot arra késztetett, hogy keresse a módját, nehogy ő legyen a következő Oroszország. 

Az európaiak és a kínaiak megpróbálnak nemzetközi fizetési rendszereket kiépíteni a dollár által dominált SWIFT-rendszeren kívül. Szaúd-Arábia kacérkodik azzal az ötlettel, hogy jüanban számolja el az olajat. India az Oroszországtól vásárolt olajat javarészt már nem dollárban számolja el. A digitális valuták, amelyeket a legtöbb ország vizsgál, egy másik alternatívát jelenthetnek. Kína központi bankja már létrehozott egyet. Mindezek az alternatívák költségekkel járnak, de az elmúlt néhány évben meg kellett volna tanulnunk, hogy a nemzetek egyre inkább hajlandók megfizetni az árát a politikai célok elérésének.

Zakaria kifejti, hogy továbbra is keresik a dollár egyetlen helyettesítőjét, de egyelőre nincs ilyen. A valuta ezer sebből vérzik és gyengülni fog? Ez tűnik valószínűbb forgatókönyvnek. A szerző  a neves befektető, Ruchir Sharma szavaival rámutat: 

Ha igen, akkor az amerikaiaknak aggódniuk kell – írja Zakaria. Nem árt kontextusba is helyezni a dolgokat: Zakaria ugyanis a múlt héten arról írt, hogy Washington a páratlan egypólusú státusza miatt milyen rossz geopolitikai szokásokat alakított ki. Ezt a hozzáállást gazdaságilag még inkább igaznak tartja. 

A Fed egy sor pénzügyi összeomlást úgy oldott meg, hogy a mérlegét a tizenkétszeresére, a 20 évvel ezelőtti 730 milliárd dollárról mára 8,7 ezer milliárdra növelte. Mindez csak a dollár egyedülálló státusza miatt működhetett. Zakaria eléggé súlyos figyelmeztetéssel zárja sorait: