Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke javasolta az euró nemzetközi szerepének erősítését, hogy megvédje a kontinenst az „önző egyoldalúságtól”. A bizottság még a cél eléréséhez vezető utat is felvázolta.
Ez nem történt meg.
Továbbra is túl sok alapvető kétség merült fel az euró jövőjével kapcsolatban. A dollár dominanciája pedig szilárdan rögzült,
több okból is kifolyólag. A globalizált gazdaságnak a könnyebbség és a hatékonyság érdekében egységes valutára van szüksége. A dollár stabil. Bármikor lehet venni és eladni, és nagyrészt a piac, nem pedig a kormányok szeszélyei irányítják. Fareed Zakaria szerint éppen ezért nem váltak be Kína erőfeszítései a jüan nemzetközi szerepének kiterjesztésére. Ironikus módon, ha Hszi a legnagyobb fájdalmat akarná okozni az Egyesült Államoknak, akkor liberalizálná a pénzügyi szektorát, és a jüant a dollár valódi versenytársává tenné, de ez a piacok és a nyitottság irányába vinné, ami ellentétes a saját belpolitikai céljaival.
Mindezzel együtt Washington az elmúlt évtizedben a dollárt inkább egyfajta pénzügyi fegyverré változtatta, ami jó néhány országot arra késztetett, hogy keresse a módját, nehogy ő legyen a következő Oroszország.