Mateusz Morawiecki egy interjúban keményen bírálta Németországot, egyben bevetette az Ukrajna érdekében felvehető közös hitel és az EU-s költségvetés militarizálásának ötletét is. Scholz kancellár egyiktől sem lesz elragadtatva.
Az EU-csúcs után a Politicónak adott interjújában a lengyel miniszterelnök szokásos vehemenciájával dobott be olyan ötleteket, amelyek többsége inkább kommunikációs lufinak tekinthető, semmint a realitások talaján álló gondolatnak. Németország viszont alaposan megkapta a magáét.
A mostanában nem éppen napsütötte oldalát mutató lengyel–német viszony visszatérő epizódjaként a kormányfő nem hagyta ki a lehetőséget, hogy újra megrugdossa egy kicsit a berlini vezetést. Mateusz Morawiecki először visszakanyarodott ahhoz a teóriához, amely szerint a tavaly berobbant európai energiaválságért a legnagyobb részben Németország a felelős, amely elkövette azt az óriási hibát, hogy függőségi viszonyba került Oroszországgal a fosszilis energiahordozók piacán. „Könyörögtünk, hogy ne csinálják” – fogalmazott, rámutatva, hogy Berlin makacssága miatt vált végletekig feszültté a helyzet az EU-s energiabiztonság területén.
Nem volt kedvesebb Berlin ukrajnai háborúban betöltött szerepével kapcsolatban sem. Az utóbbi hónapokban Lengyelország gyakorlatilag a háborús retorika és a fegyverszállítások abszolút főszereplőjévé vált, miközben a katonai feltámadását egy éve hirdető Németország egy helyben toporog, és eddig semmit nem tett azért, hogy Európa egységének, egyben a NATO európai szárnyának vezetőjévé váljon.
Morawiecki szerint fals képet fest, amikor Berlin vagy Párizs az általuk eddig küldött fegyverszállításokra mutogatnak, mivel lehetőségeikhez képest az csak csepp a tengerben. „Németország lemaradt Ukrajna támogatásában” – mondta, arra utalva, hogy Európa legnagyobb gazdaságának minden tekintetben vezetnie kellene a háborús koalíciót, nem pedig ígérgetésekre épülő kommunikációs politikát folytatnia. „Ők a legnagyobbak és a leggazdagabbak. Sokkal több lőszert, fegyvert és pénzt kellene küldeniük Ukrajnának. A magam részéről továbbra is arra biztatom őket, hogy legyenek nagyvonalúbbak” – szúrt oda a lengyel kormányfő, ugyanakkor azt ő is elismerte, hogy Berlin szakítása sok évtizedes pacifista külpolitikájával és a Leopard harckocsik terén nyújtott támogatása mindenképpen pozitív előrelépést jelent.
Mindeközben az Európai Békekeret névre keresztelt, immár szinte kizárólagosan az ukrajnai fegyverszállítások kedvéért folyamatosan hizlalt alap legnagyobb befizetője Németország. (Tegyük hozzá: nem is lehet más, a költségvetésen kívüli számlára a befizetések nagyságát az egyes tagállamok gazdasága határozza meg.) Az alap az ukrajnai háború kitörése óta egyfajta kompenzációs eszköz szerepét tölti be, vagyis azok az országok, amelyek saját készletükből küldenek fegyvereket Kijevnek, a Békekeretből kapnak ellentételezést.
Ha ugyan kapnak. Lengyelország folyamatosan nyújtja be a számlákat, de az így is a brüsszeli pénzügyi megvonások és büntetések súlya alatt nyögő ország nem igazán látja e téren az Európai Bizottság olajozottan működő segítőkészségét, és eddigi kiadásainak csupán elenyésző töredékét kapta vissza kompenzációként. Morawiecki az interjúban nem felejtette el megjegyezni: Németország hozzájárulása az alaphoz cseppet sem nyűgözi le, és azt látja, hogy Berlin pusztán a kötelező befizetéseket teljesíti ahelyett, hogy mélyebbre nyúlna zsebében, és gazdaságához/gazdagságához méltó összegeket utalna.
Az EU-csúcson egyébként Lengyelország csatlakozott Szlovákia azon javaslatához, amely alapján 2023-ban további 3,5 milliárd euróval hizlalnák az alapot, ám a javaslattal végül egyedül maradtak.
Morawiecki nem fogta vissza magát, amikor a háborús pénzügyi források előteremtéséről kérdezték. Mindenekelőtt rámutatott: a NATO által 2014-ben megfogalmazott cél, amely szerint 2024-re a tagországok GDP-jük 2 százalékát költik védelmi kiadásokra, immár nem elég. „Azt fogom szorgalmazni, hogy ez a kiadás minimum 3 százalék legyen” – mondta a lengyel kormányfő, aki éppen az év elején jelentette be, hogy hazája 4 százalékra bővíti a védelmi büdzsét, ezzel pedig arányait tekintve abszolút listavezetővé vált a NATO-tagországok között. Ötlete azért is érdekes, mert a 2 százalékot 2023-ig mindössze hét ország érte el, a legnagyobb gazdasággal rendelkező európai államok, mint Olaszország, Franciaország és Németország viszont nem jutottak el a bűvös határig. Utóbbi esetében egy egész esztendő telt el azzal, hogy Scholz kancellár hol megígérte a 2 százalékos keretet, hol visszatáncolt belőle, ezzel valóban komolytalanná téve egyébként is komolytalannak vélt haderőfejlesztési programját.
Morawiecki másik ötlete alapjaiban forgatná fel az EU-s költségvetést. Mint mondta, miután közeleg a költségvetési felülvizsgálat, át kellene gondolni azt az alapelvet, hogy a katonai kiadások nem képezhetik részét a közös pénznek. (Az Európai Békekeret éppen ezzel a gazdasági indokkal született meg.) A kormányfő szerint egyben szét kellene nézni a felülvizsgálat során olyan, sok milliárd eurós maradványösszegek után, amelyeket úgysem fognak felhasználni soha, ezeket ugyanis az ukrajnai háborúra lehetne fordítani.
Újra felvetette egy Ukrajna érdekében felvett közös gigahitel lehetőségét, ám ezen a ponton – bármennyire is sorakoznak be sokan az ötlet mögé – Lengyelország érdekérvényesítő képessége kevés lesz. Több tagállam – köztük Magyarország – határozottan elutasítja ezt az elképzelést, és nem Ukrajna miatt, hanem az adósságnövelés elkerülése érdekében. A hitelfelvétel legharciasabb ellenzője egyébként – megkerülhetetlen tényezőként – éppen Németország. Scholz és pénzügyminisztere, Lindner több alkalommal is a leghatározottabban kijelentette: hallani sem akarnak még egyszer olyan hitelfelvételről, mint amit a koronavírus-járvány idején vert végig az Európai Bizottság a tagállamokon.
Végső ötletként Morawiecki az orosz zárolt vagyonok elkobzásának lehetőségére mutatott rá, nem nagyon foglalkozva azzal a ténnyel, hogy az ezzel kapcsolatos jogi lehetőségeket keresők újra és újra a legvastagabb betonfalakba ütköznek, és mind az amerikai pénzügyminiszter, mind a témához némileg konyító Svájc elvetette a lehetőséget.
A brüsszeli lap természetesen nem mulasztotta el megkérdezni a lengyel kormányfőtől, kínosnak érzi-e a Magyarországgal történelmileg is hagyományosan jó kapcsolatot. Morawiecki talán nem azt a választ adta, amit hallani szerettek volna, ugyanis a miniszterelnök úgy felelt: igen, aggasztja Budapest Oroszországhoz fűződő viszonya, de a magyar kormány Ukrajnával és Moszkvával kapcsolatos álláspontja az egyetlen, amiben markáns nézetkülönbségek vannak a két ország között, minden másban hasonlóan gondolkodnak.
Fotó: Orbán Viktor magyar és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő kétoldalú megbeszélést folytat Prágában, az európai uniós csúcstalálkozó helyszínén 2022. október 6-án.
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
A lengyel miniszterelnök „keserű elégtételt” érez amiatt, hogy az Oroszországról és a „rendkívül hétköznapi” Putyinról szóló, éveken át hangoztatott figyelmeztetései beigazolódtak.
A közlemény szerint a külügyminiszter ezzel arra reagált, hogy Donald Tusk pártja kongresszusán elmondott beszédében magyar vonatkozással is élt.
Megvalósulhat az orosz-ukrán béke? Miért és hogyan akarja gátolni a békekötést Brüsszel? Ezt járja körül Kohán Mátyás a Tempó legújabb epizódjában.
Hazai viszonylatban és világpolitikai szinten is mozgalmas napokon vagyunk túl. Heti hírösszefoglalónk.
Az Orbán Győzőnével készült interjú jól láthatóan alaposan felborzolta a kedélyeket az ellenzéki szavazók között.
A szerb elnök, Elon Musk és Novak Djokovics is ünnepelhet.
Gigahosszú listájuk van, hogyan csinálnák meg Európa legerősebb hadseregét.
