Egyre nagyobb a botrány a brüsszeli háborús pénzek miatt

Óriási hanyagságot követett el az Európai Unió, amikor az Európai Békekeret néven futó háborús alappal kapcsolatban nem szabályozta le megfelelő módon a pénzkifizetési rendszert. Ez az a költségvetésen kívüli zseb, amelyből 1 milliárd eurót osztanak szét azon országoknak, amelyek saját hadseregük készleteiből küldenek fegyverzetet vagy lőszert Ukrajnának. Elméletileg a segélyként felajánlott fegyverek árát az Európai Békekeretből visszatéríti Brüsszel, ám a minap egy olyan csinos trükkre derült fény, amely nagyon súlyos aggályokat vet fel a brüsszeli pénzosztogatással kapcsolatban – még akkor is, ha az eddig ismert információk alapján törvényszegés nem történt.

Ahol az észt osztják

A Politico birtokába jutott adatok és számok alapján Észtország igen ügyes trükkel használja az európai adófizetők pénzét saját hadserege fejlesztésére. A dolog nem bonyolult és – mivel hiányzik a megfelelő szabályozás – nem is tűnik törvénytelennek, bár a tagországok, amelyek pénzét Kaja Kallas miniszterelnök lelkesen költi nemzeti célokra, eléggé ingerültek lettek a botrány kirobbanásakor. 

Észtország a már egyébként is elavult és hadrendből a tervek szerint kivonandó, zömében a szovjet érából származó fegyvereit átadja Ukrajnának (Kaja Kallas a fegyverszállítások leghangosabban kiabáló támogatója), majd küld egy számlát Brüsszelnek, ám azon nem az átadott, régi fegyverzet valós értéke szerepel, hanem azé a vadonatújé és moderné, amelyet helyette venni akarnak. Így történhetett, hogy Észtország eddig 134 millió eurót zsebelt be az Európai Békekeretből, hogy abból nagybevásárlást csináljon saját hadseregének.

Papíron rendben van

Észtország egyrészt azzal védekezik, hogy mindent szabályosan csinált (ez önmagában a mindenre kiterjedő szabályozások hiánya miatt igaz is), másrészt hazugsággal vádolta meg a Politicót, amiért az egy levegő-föld rakétás példán keresztül szemléltette az észt pénzcsinálás fortélyait, mondván, olyan fegyvert speciel nem is küldött Ukrajnába. 

Ahogyan a lap is rámutat: a probléma elsősorban nem a szabályok kijátszásával van, miután Észtország éppen a szabályok hiánya miatt teheti meg azt, amit tesz. Hogy milyen morális következményei lesznek a történteknek, az már sokkal elgondolkodtatóbb. Ekkora pénzmennyiséget ugyanis egyetlen másik ország sem követelt magának a közös alapból, sőt: az egyik legnagyobb befizető, Németország egy centet sem igényelt. Berlin egyszerűen átadta a raktárban kallódó, ócska eszközeit az ukránoknak, és eszébe sem jutott ellentételezést kérni Brüsszeltől. 

De az erkölcsi és szolidaritási kérdőjeleken túl felbukkant egy súlyosabb probléma is: ha minden tagország követné az észt példát, meddig tartana az Európai Békekeret 1 milliárd eurós összege, és mennyire nehezítené meg a pénz elfogyása Ukrajna felfegyverzését? 

Azonnali szigorítást követelnek

A reakciók az észt trükközésre természetesen nem maradtak el (több EU-s diplomata is kirívóan súlyos esetként jellemezte, és Kaja Kallas álszenteskedését emlegette), ám az várható volt, hogy a történet nem ér itt véget. 

Az Európai Parlament képviselőcsoportjai közül több egységesen szólította fel a döntéshozókat, hogy haladéktalanul hozzanak szabályokat az Európai Békekeret összegeinek pontos felhasználására vonatkozóan, illetve azzal kapcsolatban, hogy egy-egy ország mekkora összeget kérhet abból, és milyen feltételekkel. 

Margarida Marques, az Európai Parlament költségvetési bizottságának alelnöke úgy fogalmazott: attól, hogy az Európai Békekeret költségvetésen kívüli alap, működését ugyanúgy szabályozott pénzgazdálkodáshoz és átláthatósághoz kell kötni, a kompenzációs igények tehát csak egy egységes, mindenki számára kötelező jellegű számítási módszerrel fogalmazódhatnak meg. 

Vagyis: sürgősen cselekedni kell az ügyben, lehetőleg úgy, hogy a tagállamok csak az Ukrajnának adott haditechnika valós értékét igényelhessék vissza, mert az az egész Európai Békekeret létjogosultságát ássa alá, ha kiderül, hogy egyes tagországok a saját haderőfejlesztési programjuk megvalósításának malacperselyeként kezelik az alapot – még akkor is, ha az ukránoknak nyújtott segítő szándékuk teljesen nyilvánvaló.

Fotó: MTI/EPA/Valda Kalnina