Óriási hanyagságot követett el az Európai Unió, amikor az Európai Békekeret néven futó háborús alappal kapcsolatban nem szabályozta le megfelelő módon a pénzkifizetési rendszert. Ez az a költségvetésen kívüli zseb, amelyből 1 milliárd eurót osztanak szét azon országoknak, amelyek saját hadseregük készleteiből küldenek fegyverzetet vagy lőszert Ukrajnának. Elméletileg a segélyként felajánlott fegyverek árát az Európai Békekeretből visszatéríti Brüsszel, ám a minap egy olyan csinos trükkre derült fény, amely nagyon súlyos aggályokat vet fel a brüsszeli pénzosztogatással kapcsolatban – még akkor is, ha az eddig ismert információk alapján törvényszegés nem történt.
Ahol az észt osztják
A Politico birtokába jutott adatok és számok alapján Észtország igen ügyes trükkel használja az európai adófizetők pénzét saját hadserege fejlesztésére. A dolog nem bonyolult és – mivel hiányzik a megfelelő szabályozás – nem is tűnik törvénytelennek, bár a tagországok, amelyek pénzét Kaja Kallas miniszterelnök lelkesen költi nemzeti célokra, eléggé ingerültek lettek a botrány kirobbanásakor.
Észtország a már egyébként is elavult és hadrendből a tervek szerint kivonandó, zömében a szovjet érából származó fegyvereit átadja Ukrajnának (Kaja Kallas a fegyverszállítások leghangosabban kiabáló támogatója), majd küld egy számlát Brüsszelnek, ám azon nem az átadott, régi fegyverzet valós értéke szerepel, hanem azé a vadonatújé és moderné, amelyet helyette venni akarnak. Így történhetett, hogy Észtország eddig 134 millió eurót zsebelt be az Európai Békekeretből, hogy abból nagybevásárlást csináljon saját hadseregének.
Elég puskaporos lett a hangulat Brüsszelben, amikor kiderült, Kaja Kallas kormánya milyen ócska trükkel zsebeli ki az Európai Békealapot.
Papíron rendben van
Észtország egyrészt azzal védekezik, hogy mindent szabályosan csinált (ez önmagában a mindenre kiterjedő szabályozások hiánya miatt igaz is), másrészt hazugsággal vádolta meg a Politicót, amiért az egy levegő-föld rakétás példán keresztül szemléltette az észt pénzcsinálás fortélyait, mondván, olyan fegyvert speciel nem is küldött Ukrajnába.
Miután az észt védelmi minisztérium egy példa miatt háborodott fel, a Politico hozott egy másikat, amelyet már Tallin sem tudott letagadni: Észtország egy rakás 122 milliméteres D-30 tarackot küldött Ukrajnának. Ez a típus finoman szólva sem mai darab, az 1960-as években kezdték gyártani, az észtek pedig egyébként is le akarták cserélni K9 Thunder dél-koreai önjáró lövegekre, amelynek sorozatgyártása az ezredfordulón kezdődött. Bár a csere és a D-30-asok hadrendből kivonása már a háború előtt eldöntött tény volt, Kaja Kallas és kormánya az új fegyverek árát kérte és kapta meg Brüsszeltől.
Ahogyan a lap is rámutat: a probléma elsősorban nem a szabályok kijátszásával van, miután Észtország éppen a szabályok hiánya miatt teheti meg azt, amit tesz. Hogy milyen morális következményei lesznek a történteknek, az már sokkal elgondolkodtatóbb. Ekkora pénzmennyiséget ugyanis egyetlen másik ország sem követelt magának a közös alapból, sőt: az egyik legnagyobb befizető, Németország egy centet sem igényelt. Berlin egyszerűen átadta a raktárban kallódó, ócska eszközeit az ukránoknak, és eszébe sem jutott ellentételezést kérni Brüsszeltől.