Európa versenyképessége végveszélyben

Az öreg kontinens eddig a kölcsönös globális függésre alapozta növekedési modelljét: a katonai védelmet az Egyesült Államokra bízta, az exportorientált gazdasági növekedését az ázsiai piacok növekedésére építette, a versenyképes ipari termelést pedig az olcsó orosz energiahordozók és nyersanyagok alapozták meg. A modell működését biztosító Kelet és Nyugat közötti egyensúly azonban felborult. Fény derült az eddigi védelmi ráfordítások elégtelenségére, a globális ellátási láncok sérülékenységére, a korlátozottan helyettesíthető orosz nyersanyagról való önkéntes lemondással pedig Európa jóval drágább energiaforrások vásárlására kötelezte el magát. Ezen események együttesen veszélyeztetik nem csak az európai ipart, versenyképességet, de az EU stratégiai szuverenitását is.

A korábbinál jóval magasabb energiaárak miatt az EU versenyképességi hátránya tovább erősödik, különösen az Egyesült Államokkal szemben. Az energiaválság, valamint az orosz–ukrán háború hatására kialakult geopolitikai változások eredményeként az európai tőzsdei gázárat az elsődleges importforrássá váló cseppfolyósított földgáz (LNG) ára határozza meg, amely az amerikai Henry Hub tőzsdei árhoz igazodik. Az európai tőzsdei földgázár legalacsonyabb elméleti értékét pedig a Henry Hub ár és az amerikai gáz Európába történő juttatásával járó költségek (cseppfolyósítás, szállítás, visszagázosítás) összege jelöli ki, amely 15–20 EUR/MWh-s áthidalhatatlan különbséget, európai felárat eredményez.

A többszörösére növekedett energiaárak miatt kialakult versenyhátrány már jól láthatóan megmutatkozik a különböző gazdaságok termelői árindexeinek alakulásában is: Európa versenyképessége egyre inkább elmarad a többi fejlett gazdaságtól.

Számos európai szinten is meghatározó német nagyvállalat, köztük a Volkswagen és a BASF is jelezte, hogy amennyiben Európa nem tud versenyképes energiaellátási alternatívát kínálni, kénytelenek lesznek jobb esetben leállítani az új európai beruházásokat, rosszabb esetben pedig teljesen elhagyni a kontinenst.

Ha ez még nem lenne elég, Washington a következő 10 évben legkevesebb 369 milliárd dollárt tervez a zöldtechnológiát alkalmazó iparágak támogatására fordítani az Inflációcsökkentési Törvény keretében, ami még vonzóbbá teszi a vállalatoknak, hogy a gyártást Európából áttelepítsék Amerikába. Kína sem tétlenkedik a tiszta energiát hasznosító technológiák gyártásában és fejlesztésében: a távol-keleti nagyhatalom már most is a világ legnagyobb napelemgyártója, emellett piacvezető a szélenergia és a zöld átálláshoz elengedhetetlen elektromos jármű-akkumulátorok exportjában is. Kína mellett Japán, Dél-Korea és India is aktívan fejleszti kapacitásait.

Európa komoly lemaradásban van a csúcstechnológiák piacképes alkalmazásában és a digitalizáció nyújtotta előnyök kihasználásában is. Kontinensünk a teljes ipart lefedő tíz élvonalbeli technológiából nyolc esetében lemaradásban van: a McKinsey friss kutatása szerint a vizsgált európai nagyvállalatok 40 százalékkal lassabban növekednek, és 40 százalékkal kevesebbet költenek K+F-re a mintában szereplő amerikai társaikhoz képest.

Európának tehát egyszerre kell megküzdenie a strukturálisan magasabb energiaárakkal, miközben az eddigi szabadkereskedelmi rendszerek a felbomlás jeleit mutatják, és a világ az ideológiai blokkok kialakulása felé halad. Ez veszélyezteti piacainkat, ellátási láncainkat, miközben két, a technológiai versenyben riválisnak számító gazdasági térséggel, az Egyesült Államokkal és a Távol-Kelettel kell felvennünk a versenyt. Márpedig versenytársaink jelenleg sikeresebben ültetik át a tudást piacképes termékekbe, miközben földrajzi adottságaik miatt képesek megküzdeni a tervezettnél jóval gyorsabb zöld átállás buktatóival is. 

A gazdaságpolitikának az a feladata, hogy ezekre a kihívásokra minél gyorsabban az európai versenyképességet és jólétet megőrző válaszokat adjon. A feladat összetett, mivel Európa eddig és ezután is a nyitottságból tud profitálni igazán, azonban, ha a kontinens lecsatlakozik Oroszországról és átáll a zöld technológiára, képesnek kell lennie megvédenie saját iparát a keletkező versenyhátrányoktól. Az európai szuverenitás a tét a beruházások és a legfejlettebb ipari technológiák megszerzéséért vívott küzdelemben.

A Makronóm Intézet elemzése ezen a linken érhető el.

Címlapfotó:123rf.com