Európa komoly lemaradásban van a csúcstechnológiák piacképes alkalmazásában és a digitalizáció nyújtotta előnyök kihasználásában is. Kontinensünk a teljes ipart lefedő tíz élvonalbeli technológiából nyolc esetében lemaradásban van: a McKinsey friss kutatása szerint a vizsgált európai nagyvállalatok 40 százalékkal lassabban növekednek, és 40 százalékkal kevesebbet költenek K+F-re a mintában szereplő amerikai társaikhoz képest.
Európának tehát egyszerre kell megküzdenie a strukturálisan magasabb energiaárakkal, miközben az eddigi szabadkereskedelmi rendszerek a felbomlás jeleit mutatják, és a világ az ideológiai blokkok kialakulása felé halad. Ez veszélyezteti piacainkat, ellátási láncainkat, miközben két, a technológiai versenyben riválisnak számító gazdasági térséggel, az Egyesült Államokkal és a Távol-Kelettel kell felvennünk a versenyt. Márpedig versenytársaink jelenleg sikeresebben ültetik át a tudást piacképes termékekbe, miközben földrajzi adottságaik miatt képesek megküzdeni a tervezettnél jóval gyorsabb zöld átállás buktatóival is.
A gazdaságpolitikának az a feladata, hogy ezekre a kihívásokra minél gyorsabban az európai versenyképességet és jólétet megőrző válaszokat adjon. A feladat összetett, mivel Európa eddig és ezután is a nyitottságból tud profitálni igazán, azonban, ha a kontinens lecsatlakozik Oroszországról és átáll a zöld technológiára, képesnek kell lennie megvédenie saját iparát a keletkező versenyhátrányoktól. Az európai szuverenitás a tét a beruházások és a legfejlettebb ipari technológiák megszerzéséért vívott küzdelemben.
A Makronóm Intézet elemzése ezen a linken érhető el.