A Nyugatnak nem sikerült meggyőznie a fejlődő országokat, pontosabban az úgynevezett Globális Dél országainak jelentősebb vezetőit arról, hogy fontos az ukrán háború. Azt a sok pénzt, amit az ukrajnai háborúra költenek, számos ország közvéleménye szerint sokkal jobban el lehetne költeni a klímaváltozásra vagy a szegénységre. Egy felmérés szerint a Nyugaton kívül élő 6,3 milliárd ember 66 százaléka pozitívan viszonyul Oroszországhoz, 70 százalék pedig ugyanígy tekint Kínára.
A minap felfigyelhettünk arra, hogy a Müncheni Biztonsági Konferencián (MSC) az elmúlt évekhez képest jóval több úgynevezett Globális Délhez tartozó ország vezetője vett részt. A szándék az volt, hogy meggyőzzék őket, Oroszország biztonsági fenyegetést jelent, és aggódniuk kell.
Melyek a Globális Dél országai?
A Globális Észak és a Globális Dél fogalmát az országok társadalmi-gazdasági és politikai jellemzők szerinti csoportosításának leírására használják. A Globális Dél kifejezés általában Latin-Amerika, Afrika, Ázsia és Óceánia régióinak országait jelöli. Fontos, hogy az emberiség nagy része, a mintegy 8 milliárd emberből 6,3 milliárd fő, a Globális Dél országaiban él. A Globális Dél számos országát alacsony jövedelem, sűrű népesség, rossz infrastruktúra, gyakran szélsőséges mértékű politikai vagy kulturális megosztottság jellemzi. A másik oldalon a Globális Észak áll (amely az Egyesült Államokat, Kanadát, Európát, Oroszországot, Izraelt, Hongkongot, Makaót, Japánt, Dél-Koreát, Szingapúrt, Tajvant, Ausztráliát, Új-Zélandot és – kontextustól függően – néhány más, fejlett országot foglal magában. Fontos, hogy a Globális Észak és a Globális Dél kifejezések nem pontosan a földrajzi észak-déli különbségekre utalnak, mivel a Globális Dél országai közül sokan földrajzilag az északi féltekén helyezkednek el.
Ehelyett kitűnt, az Egyesült Államok és a NATO vezetői fülig merültek saját maguk problémáiba. Kiderült, mennyire nem foglalkoznak az EU problémáival, és azt a sok pénzt, amit az ukrajnai háborúra költenek – aminek a vége sem látszik–, sokkal jobban el lehetne költeni a klímaváltozásra vagy a szegénységre.
Krishen Mehta tollából akadtunk rá egy érdekes cikkre ezzel kapcsolatban, amely számba veszi a Globális Dél szándékait, miért is nem áll be a Nyugat nagy oroszellenes szövetkezése mögé. Krishen Mehta, (ilyen civil szerveződés is van!) az Amerikai Egyesült Államok-Oroszország Megállapodásért Felelős Bizottság (ACURA) igazgatótanácsának tagja.
A szerző beszámol a brit Cambridge-i Egyetem által koordinált felmérésről, amely 137 országban végzett felméréseket, hogy az adott országok miképp viszonyulnak a Nyugathoz, valamint Oroszországhoz és Kínához. A felmérést 2022 októberében, körülbelül nyolc hónappal az ukrajnai háború kitörése után végezték.
Az átfogó felmérés megállapította:
- Az Oroszországgal kapcsolatban pozitívan gondolkodó 66 százalék között a megoszlás Dél-Ázsiában 75 százalék, a frankofón Afrikában 68 százalék, Délkelet-Ázsiában pedig 62 százalék.
- Szaúd-Arábiában, Malajziában, Indiában, Pakisztánban és Vietnamban továbbra is pozitív a közvélemény Oroszországról.
A Nyugat pedig meglepve áll, és dühösen reagál, nehéz elhinnie, hogy a világ lakosságának kétharmada nem állt a pártjára.
Krishen Mehta öt tényezővel magyarázza a Globális Dél viselkedését.
A szerző idézi India külügyminiszterét, S. Jaishankart, aki egy nemrégiben adott interjúban tömören így fogalmazott:
„Európának ki kell nőnie végre abból a gondolkodásmódból, hogy Európa problémái a világ problémái, de a világ problémái nem Európa problémái”.
Utalva arra a számos kihívásra, amivel szembe kell nézniük a fejlődő országoknak, legyen szó a világjárvány utóhatásairól, az adósságszolgálat magas költségeiről, az életüket sújtó éghajlati válságról, a szegénység okozta fájdalmakról, az élelmiszerhiányról, az aszályokról és a magas energiaárakról.
A Nyugat e problémák közül sok esetben alig-alig hallgatta meg a Globális Dél hangját, mégis ragaszkodik ahhoz, hogy a harmadik világ csatlakozzon hozzá Oroszország szankcionálásában.
A Covid-járvány tökéletes példa erre – annak ellenére, hogy a Globális Dél folyamatosan kérte a szellemi tulajdon megosztását a vakcinákkal kapcsolatban, egyetlen nyugati ország sem volt erre hajlandó. Afrika a mai napig a világ legkevésbé beoltott kontinense. Afrika képes volna a vakcinák előállítására, de szellemi tulajdon nélkül nem tudta megtenni.
A segítség Oroszországból, Kínából és Indiából érkezett. Algéria 2021 januárjában tudta beindítani az oltásokat, miután megkapta az első adag orosz Szputnyik V vakcinát. Egyiptom azután, hogy nagyjából ugyanebben az időben megkapta a kínai Sinopharm vakcináját. Dél-Afrika egymillió adagot szerzett be az AstraZeneca indiai szérumintézetétől. Argentínában a Szputnyik lett a vakcinaprogram gerince. Mindeközben a Nyugat a pénzügyi forrásait kihasználva, több millió adagot vásárolt meg előre, és gyakran megsemmisítette azokat, amikor lejárt a szavatosságuk.
Latin-Amerika, Afrika és Ázsia számos országa közül sokan a nyugati szövetség tagjaiban az egykori gyarmatosító hatalmakat látják. Az Oroszországot szankciókkal sújtó országok vagy az Európai Unió és a NATO tagjai, vagy az Egyesült Államok legközelebbi szövetségesei az ázsiai-csendes-óceáni térségben.
Ezzel szemben
mind a Nyugattal, és kerülni az Oroszország elleni szankciókat. Talán azért, mert történelmükből emlékeznek a Nyugat gyarmati politikájára, egy olyan traumára, amellyel még mindig együtt élnek, de amelyet a Nyugat többnyire igyekezett elfelejteni.
Nelson Mandela gyakran mondta, hogy a Szovjetunió erkölcsi és anyagi támogatása volt az, ami a dél-afrikaiakat az apartheid rendszer megdöntésére ösztönözte.
Emiatt sok afrikai ország még mindig pozitívan tekint Oroszországra. Amikor ezek az országoknak függetlenné válhattak, a Szovjetunió volt az, aki támogatta őket, annak ellenére, hogy maga is korlátozott erőforrásokkal rendelkezett. Az egyiptomi Asszuán-gát vagy a Bhilai acélmű, az újonnan függetlenné vált India egyik első nagy infrastrukturális projektje 1959-ből ikonikus, és más országok, például Ghána, Mali, Szudán, Angola, Benin, Etiópia, Uganda és Mozambik is részesültek a volt Szovjetunió által nyújtott politikai és gazdasági támogatásból.
Krishen Mehta idézi az ugandai külügyminiszter, Jeje Odongo 2023 februárjában elhangzott szavait:
„Gyarmatosítottak minket, és megbocsátottunk azoknak, akik gyarmatosítottak minket. Most a gyarmatosítók azt kérik tőlünk, hogy legyünk Oroszország ellenségei, aki soha nem gyarmatosított minket. Ez igazságos? Számunkra nem. Az ő ellenségeik az ő ellenségeik. A mi barátaink a mi barátaink.”
Helyesen vagy helytelenül, a mai Oroszországot a Globális Dél számos országa az egykori Szovjetunió eszmei utódjának tekinti. Ezeknek az országoknak mélyen gyökerezik az emlékezetük, ami miatt némileg más fényben látják Oroszországot. Tekintettel a történelmükre, talán nem lehet őket hibáztatni.
A hidegháború története megtanította a fejlődő országokat arra, hogy általában kevés előnnyel jár belekeveredni a nagyhatalmi konfliktusokba, ugyanakkor óriási kockázatokat rejt magában.
Ezenkívül a háborút drága figyelemelterelésnek tekintik az őket foglalkoztató legsürgetőbb kérdésekről, olyanokról, mint a magas üzemanyag- és élelmiszerárak, a magasabb adósságszolgálati költségek és a nagyobb infláció, amelyek mind súlyosbodtak az Oroszországgal szemben bevezetett nyugati szankciók miatt.
Az emelkedő energiaárak nemcsak az energiaszámlákra vannak közvetlen hatással, hanem az összes ellátási láncra és fogyasztási cikkre, köztük az élelmiszerekre és egyéb szükségleti cikkekre is. Ez még jobban fáj a fejlődő országoknak, mint a Nyugatnak.
A Nature Energy által nemrégiben közzétett felmérés szerint
A Nyugat fenntarthatja a háborút „amíg csak kell”, mivel rendelkeznek az ehhez szükséges pénzügyi forrásokkal, de a Globális Dél nem rendelkezik ugyanezzel a luxussal. Miközben az európai biztonság jövőjéért vívott háború az egész világ biztonságát rombolja.
A Globális Dél országait az is aggasztja, hogy a Nyugat nem igyekszik a tárgyalások folytatására, amelyek révén véget érhetne ez a háború. Elszalasztott lehetőségek voltak 2021 decemberében, amikor Oroszország olyan felülvizsgált biztonsági pontokat javasolt Európa számára, amelyek megakadályozhatták volna a háborút, és amelyeket a Nyugat elutasított. A 2022. áprilisi isztambuli béketárgyalásokat is elutasította a Nyugat, részben azért, hogy „meggyengítse” Oroszországot. Most pedig az egész világ fizeti meg az árát egy olyan inváziónak, amelyet a nyugati média előszeretettel nevez „provokálatlannak”, és amely elkerülhető lett volna.
A Globális Dél számos országa egyre inkább azokhoz az országokhoz köti a jövőjét, amelyek már nem tartoznak a nyugati befolyási övezetbe. Akár a felfogásuk az, hogy a hatalmi egyensúly eltolódik a Nyugattól, akár a gyarmati örökségük részét képező vágyálom, Krishen Mehta felsorol néhány adatot, amely releváns lehet.
Az USA részesedése a globális termelésből az 1991-es 21 százalékról 2021-re 15 százalékra csökkent, míg Kína részesedése ugyanebben az időszakban 4 százalékról 19 százalékra nőtt.
Kína a világ nagy része számára a legnagyobb kereskedelmi partner, és vásárlóerő-paritáson számított GDP-je már most meghaladja az Egyesült Államokét. A BRICS-országok (Brazília, Oroszország, Kína, India és Dél-Afrika angol rövidítéséből) együttes GDP-je 2021-ben 42 billió dollár, szemben a G7-ek 41 billió dollárjával. A 3,2 milliárdos népességük több mint 4,5-szerese a G7 országok 700 milliós együttes népességének.
A BRICS-országok nem vezettek be szankciókat Oroszországgal szemben, és nem szállítanak fegyvereket a szembenálló feleknek. Míg Oroszország a Globális Dél legnagyobb energia- és élelmiszer-beszállítója, addig Kína az Övezet és Út kezdeményezésen keresztül továbbra is a legnagyobb finanszírozójuk, és ő biztosítja az infrastrukturális projekteket is számukra. Oroszország és Kína pedig a háború miatt közelebb került egymáshoz, mint valaha. Mit jelent mindez a fejlődő országok számára?
Azt jelenti, hogy
A Globális Dél azt is látja, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet bővül, több ország akar csatlakozni a BRICS-hez, és sok ország most olyan valutákkal kereskedik, amelyekkel kikerülhetik a dollárt, az eurót vagy a Nyugatot.
Azt is látják, hogy Európa egyes országaiban a magasabb infláció mellett, a magasabb energiaköltségek miatt dezindusztrializáció zajlik. Ez eléggé nyilvánvalóvá teszi a Nyugat gazdasági sebezhetőségét, ami a háború előtt nem volt ennyire látható. A fejlődő országoknak is kötelességük, hogy saját polgáraik érdekeit helyezzék előtérbe, ezért ne csodálkozzunk, hogy jövőjüket már nem a nyugati vezetésű vagy amerikai dominanciájú országokhoz kötnék.
A „szabályokon alapuló nemzetközi rend” olyan fogalom, amelyre a Globális Dél számos országa úgy tekint, mint amit a Nyugat talált ki, és egyoldalúan rákényszerített más országokra. Kevés nem nyugati ország csatlakozott ehhez a rendhez. A Dél nem a szabályokon alapuló rendet ellenzi, hanem inkább e szabályok Nyugat által definiált jelenlegi tartalmát.
Krishen Mehta felteszi azt az alapkérdést is,
A Globális Délen évtizedek óta sokan úgy látják, hogy a Nyugat a saját feje után megy, tekintet nélkül bárki más véleményére. Több országot önkényesen megszálltak, többnyire az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélkül. Ezek közé tartozik a volt Jugoszlávia, Irak, Afganisztán, Líbia és Szíria. Milyen „szabályok” alapján támadták meg vagy pusztították el ezeket az országokat, és ezek a háborúk provokáltak vagy provokálatlanok voltak? Julian Assange börtönben sínylődik, Edward Snowden pedig száműzetésben van, sőt orosz állampolgár lett, mert ezeknek a szivárógtatóknak volt bátorságuk (vagy inkább talán merészségük) leleplezni az akciók mögött meghúzódó igazságot.
A Nyugat által több mint 40 országra kivetett szankciók jelentős nehézségeket és szenvedést okoznak. Milyen nemzetközi jog vagy „szabályokon alapuló rend” alapján használta a Nyugat gazdasági erejét e szankciók bevezetésére? Miért vannak még mindig befagyasztva Afganisztán vagyonai a nyugati bankokban, miközben az országot éhínség fenyegeti? Miért tartják még mindig túszként fogva a venezuelai aranyat az Egyesült Királyságban, miközben a venezuelai emberek a létminimumon élnek? És ha Sy Hersh leleplezése igaz, akkor milyen „szabályokon alapuló rend” alapján semmisítette meg a Nyugat az Északi Áramlat gázvezetékeket?
Úgy tűnik tehát, hogy valóban határozott paradigmaváltás zajlik a nyugati dominanciájú világtól egy többpólusú világ felé. Az ukrajnai háború pedig még nyilvánvalóbbá tette azokat a különbségeket vagy szakadékokat, amelyek ennek a paradigmaváltásnak a részét képezik. Részben saját történelme, részben pedig a kialakulóban lévő gazdasági realitások miatt
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A Nyugat legsúlyosabb válságát éli 1945 óta, Európa lemaradt, az „erős emberek” kora jön – mondja a partizános évértékelőjében Tölgyessy Péter, aki szerint ebben a korszakban Magyar Péter politikája üres ígérethalmaz, stratégia nélkül. Nem egyértelmű, hogy választást tudna nyerni.
A humántudományok jelentős része intellektuális farokméregetés, ami leginkább a farok tulajdonosának fontos, másodsorban meg néhány okos embernek valahol fent az elefántcsonttornyokban.
Az orosz elnök jól halad a céljaival az elemzők szerint, és átfogóbban gondolkodik, mint sokan hiszik.
Normális esetben ez nem is volna kérdés.
Ismerjük ezeket, ezeket a „független” bírákat. Ismerjük ezeket a „független” ítéleteket.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
