Innováció terén az oroszok leelőzték az ukránokat, és a Nyugat nagy részét
Kié az első huzalos drón? Amerikai? Nem, orosz, semmi sem tudja zavarni. Kié a Lancet? Orosz.
A legnagyobb közösségi háló, a TikTok – jó, ha tudják – a Kínai Kommunista Párt ellenőrzése alatt áll. Gyakorlatilag egy fegyver a nyugati társadalom befolyásolására. Ráadásul ebből a népszerű portálból/applikációból kettő is létezik: az egyik a kínai, hazai fogyasztásra szánt, a másik a nemzetközi terjesztésre. Mit gondolnak, vajon melyik épít arra, hogy a gyermeki tudásvágy ne fejlődjön semmit?
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Az Egyesült Államokban és Kínában a közelmúltban közvélemény-kutatást tartottak arról, melyik szakmát szeretnék űzni legszívesebben a 14 év alatti gyermekek. A hatalmas ázsiai országban az űrhajós győzött, Észak-Amerikában pedig az influenszer, ahogy erről mi is írtunk ebben az írásban.
A két hivatás között a különbség azért zongorázható. Az egyik egy magasan képzett szakember, tudós, aki hosszú évekig készül a nagy küldetésre, hogy felderítse a világűr rejtelmeit; a másik meg egy képzetlen önjelölt, aki jópofán tudja elütni az idejét a legkülönfélébb, meglehetősen haszontalan hétköznapi cselekményekkel, egy influenszer tevékenysége körülbelül annyi, hogy eladásra ajánl különböző termékeket, így biztatva követőit vásárlásra.
Milyen jó humorú eladó! – összegeztük véleményünket, ha a régi időkben egy ilyen emberrel összehozott a sors. Ez az a két szakma, amelyeket a két társadalom, a kínai és a nyugati bizonyos korosztálya példaértékűnek és követendőnek tart. Egy-két nemzedék múlva ennek minden bizonnyal tapasztalni fogjuk a lenyomatát.
De egyes hozzáértők szerint nem kell ehhez nemzedékeket várni – már jelenleg is ez a helyzet…
A Kínai Kommunista Párt felügyelete mellett létrehozott TikTok, a fiatalok körében most a legnépszerűbb, gyakorlatilag körükben legnagyobb közösségi háló szerepe ebben nem elhanyagolható – szögezték le a másik oldal kutatói. Arra viszont nem válaszoltak, hogy mikor és mit rontottunk el. A TikTok tavaly lépett a közösségi hálók „királyának” pozíciójába: 1,8 milliárd felhasználóval (750 millió aktív havi, regisztrált látogatóval) a fiatalok körében már maga mögé utasította a Facebookot és a Google-t, és ezt a sikerét változatlanul tartja.
Tehát az internet világában, a Nyugat „otthonában” győzedelmeskedett Kína, anyagi forrást nem kímélve, kitartó munkával – méghozzá pár esztendő alatt – maga mögé utasította és a saját fegyverükkel kerekedett felül a világháló „nagyfiúin”. Ez a maga nemében fényes sikernek tekinthető.
Az Egyesült Államok és Kína a világuralomért vívja küzdelmét, de ha valakinek így jobban tetszik, akkor vetélytársak a világ vezető posztjáért. Minden téren, a gazdaságban, a hadi gépezetben, a kereskedelemben, valamint az ideológia, a kultúra és a sport területén is.
El tudják képzelni, hogy anno, a hidegháború korában, amikor Amerika a Szovjetunióval állt szemben, mondjuk az 1980-as években, megengedte volna azt a mindennapos befolyást, amelyet a TikTokon keresztül Kína kifejt az amerikai társadalomra? Például egy vörös csillagos tévécsatornán, amelyen a szovjet elvtársak naponta tömték volna az eget verő sikereiket az amerikai nép fejébe? Már az ötlet felvetése is abszurd.
Kína mesterien műveli a „lágy erő”, a soft power politikáját. Nem azonnali, ráadásul nem is kiütéses győzelem kell Peking számára, amelyet amúgy sem tudna megvalósítani. Van idejük, hogy revansot vegyenek a Nyugaton, több mint százötven éve várnak erre, miután az ópiumháborúkat követően megalázó helyzetbe taszították Kínát.
A kínaiaknál egy-két évtized ide vagy oda nem játszik, de azért szeretnének az egészen túl lenni, átvenni a világ vezető helyét 2048-ban, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 100. évfordulóján. Jó lesz akkor is kiélvezni a győzelem édes ízét, és a kínaiak szempontjából sikerül majd visszazökkenteni az idő szekerét a helyes kerékvágásba. Mire kibontakozna egy mindent eldöntő összecsapás, addigra kicsontozva, kiklopfolva, megpuhítva ott fekszik előttük az ellenfél, amely csak arra vár, hogy a wokban sercegő olajban kisüssék.
Úgy gondolom, hogy ma ennek egyik eszköze a TikTok. A tizenévesek körében legnépszerűbb közösségi hálón futó tartalmakat vagy tízezer kiválóan képzett és kreatív kínai fiatal találja ki, akik időnként nem szabnak határt képzeletüknek.
Ha csak alig lenne eltérés a két változat között, hát spongya rá. De nem: ég és föld a kettő közötti különbség. A kínai gyerekeknek szánt TikTok inkább hasonlít ismeretterjesztő csatornára, mint egy elszabadult közösségi platformra.
A kínai változatban igyekeznek kielégíteni a gyerekek tudásvágyát: élvezhető és bevonzó tudományos kísérleteket is bemutatnak, múzeumlátogatásokra invitálják a tinédzsereket.
Nemrégiben egy kínai tanárnő-asztronauta előadást sugárzott az űrből, és válaszolt a diákok kérdéseire. Természetesen vannak hazafias, történelmi ismertetők is, például a párt hőstetteiről. Megragadni a gyermekek képzeletét, és megpróbálni kielégíteni mérhetetlen tudásszomjukat – ez a kínai TikTok lényege.
Ráadásul a kínai gyermekek naponta 40 percen át élvezhetik – meghatározott időben – a hazai platformot. A Kínai Kommunista Párt ügyel arra, hogy min nevelkednek a fiatal nemzedék tagjai. A szülők kérésére már korábban korlátozta a kisiskolások internethasználatát. Csak bizonyos időben, általában főként hétvégén férhetnek hozzá a gyermekek a vágyott tartalmakhoz. A szülő lerázza magáról ennek a döntésnek a súlyos felelősségét, a mindennapos vitákat, a haragszomrádokat, hogy
Az biztos, hogy a hatalom ügyel arra: olyan tartalmakat fogyasszon a tizenéves korosztály, amely anélkül elégíti ki igényét, hogy kárt okozna neki. Itt nem lehet szó szexualitásról, erőszakról, hibbant divatról, ez mind tiltott terület.
Arra viszont árgus szemekkel ügyelnek, hogy a kínai kiadásból nehogy átcsússzon valami a nemzetközi forgalmazásba. Nekik jó lesz az önfeledt naivitás, a debilséggel határos tartalmak, mindent támogatnak, ami nem a gyermek tudásbeli gyarapodását célozza.
A nemzetközi TikTok milliónyi felhasználója azért küzd, hogy néhány másodpercre felkerüljön valami hülyeséggel a hálóra, és ott learassa a méltó „sikert”. Példakép lett tehát az influenszer, aki erre napjában többször is képes: csak ül a kamera előtt, mond valami vicceset, és a forgalmazóktól dőlnek hozzá a dollármilliók – ahogy azt az egyszerű tiktokozó nyugati tinédzser elképzeli.
Semmi intellektuális fejlődés, semmi tudásbeli előrelépés, meg kell hagyni a nyugati generációt azon a szinten, ahol most van. Így majd üres tekintettel néznek, ha véletlenül nekik szögezik a kérdést, vajon mit is jelent az az összetett szó, hogy haza meg a szeretet.
(Címlapkép:123rf.com)