Hétfőn kezdődik a davosi Világgazdasági Fórum, hogy újra megmutassa, mennyire okos a globális gazdaság krémje, az „elit elitje”.
Öt napon át a világgazdaság legnagyobb problémáit vitatja meg az üzleti és gazdasági élet uralkodó osztályának mintegy 1500 képviselője a Világgazdasági Fórum (WEF) éves randevúján Davosban. A kormány- és államfők, jegybankelnökök, kereskedelmi és külügyminiszterek, a legnagyobb pénzügyi alapok és a legmeghatározóbb globális vállalatok képviselői ismét azonosítják a legfenyegetőbb várható gazdasági veszélyeket, hogy aztán a néha tűpontosan eltalált, néha pedig teljesen mellétrafált prognózisok mentén megoldási alapirányokat vázoljanak fel – amelyek aztán vagy eltűnnek a naponta változó világgazdasági folyamatok örvényében, vagy hosszú távon az agytrösztök és a folyamatdiktátorok eszköztárában maradnak. A svájci luxustalálkozót egyes elemzők komplett diliházhoz hasonlítják, mások a globális elit diktatórikus hajlamainak legnyilvánvalóbb eseményeként tartják számon, a legtöbben azonban mégis az ott született kezdeményezések, ötletek, viták jogosságát és hasznosságát emlegetik.
Az idei évben a fórumot a globális együttműködés csökkenő hatékonyságát, az ebből kialakult széttöredezettséget, valamint az azonnali reagálás fontosságát hangsúlyozva hirdették meg. A megosztottság – mondják a WEF-ben – a Covid-járvánnyal és az ukrajnai háborúval még nyilvánvalóbb lett, ez pedig tovább gyengítette az amúgy is gyengélkedő globális rendszert.
A WEF éves jelentését a rövid és hosszú távú globális kockázatokról a találkozó előtt néhány nappal tették közzé. Az előbbi kategória egyértelműen a megélhetési válságot állítja középpontba, míg utóbbi az éghajlatváltozási tervek és a klímacsúcsokon kitűzött eredmények kudarcba fulladását jelöli meg a legnagyobb aggodalomra okot adó forrásként. A problémát éppen a kettő megoldásának együttes folyamata jelenti, hiszen az infláció, az energiaválság, a gazdasági lassulás eredményei éppen a hosszú távú terveket írják felül drasztikusan – a rövid távú problémák megoldásának eszközeivel.
A Davosba igyekvő tanácsadók, elemzők, kockázati szakértők, előkészítők és döntéshozók egybehangzó véleménye az, hogy a kollektív válaszokat igénylő problémák esetében kritikus módon fogy az idő. A példátlan energiaválság kapcsán a legfontosabbnak annak az egyensúlynak a megteremtését tartják, amely egyszerre ad lehetőséget a háztartási, illetve ipari fogyasztások megfizethető energiabiztosítására és a megújuló, tiszta energiákra való zökkenőmentes átállásra.
Az Európai Bizottság várhatóan márciusban fogja bejelenteni az EU energiapiaci átalakítására vonatkozó, a válság miatt újragondolt elképzeléseit. A jelek szerint a megújuló energia árát leválasztják majd a tavaly azt felfelé húzó földgázéról. Ezzel alacsonyabb lesz ugyan a megújulók nagykereskedelmi ára, ám az a veszély fenyeget, hogy jelentősen csökkenni fog a befektetési kedv a területen, a kedvezmények és támogatások ellenére is lelassítva az átállást, amelyet minden ország prioritásként kezelt.
Az energiaválsággal párosult infláció és élelmiszerválság okozta globális problémák a recesszió rémképével (a tavalyi davosi csúcson többen jósolták Európa recesszióba zuhanását, ez azonban még nem történt meg), az USA-Kína, illetve a záros határidőn belül kirobbanó USA-EU gazdasági háborúval társulhatnak rövid távon, míg az ábrán látható tíz éves előrejelzés szerint a következő dekád a klímaváltozás mérséklésének kudarcáról, az abból fakadó természeti katasztrófákról és azok katasztrofális gazdasági hatásairól fognak szólni.
A válságokat egyfelől generálják, másfelől erősítik a folyamatos geopolitikai konfliktusok és átrendeződések, amelyek – a szociális ellátórendszerre, az adózásra és gazdasági befektetésekre gyakorolt azonnali hatásukkal – alapjaiban változtathatnak meg társadalmi struktúrákat, és alakíthatják át egyes régiók (beleértve az EU-t is) gazdasági berendezkedését is – figyelmeztet a WEF.
Az Európai Bizottság Macron francia elnök ötlete nyomán – válaszul az USA zöld átállást segítő inflációcsökkentő, erősen protekcionista törvényére – hamarosan egy, az amerikaiéhoz hasonló eszközökkel operáló, belső piaci támogatási rendszert fog javasolni. Ez ismét kétélű fegyver lehet: erősítheti az EU belső iparát, megakadályozhatja a vállalatok USA-ba vándorlását a külön támogatásokért, ám kirobbanthat egy olyan gazdasági háborút, amelynek a világkereskedelem lehet a hősi halottja.
A davosi elsődleges témát tehát idén nem is annyira a problémák azonosítása, hanem azok együttes kezelése jelenti. A kockázati jelentésből világosan látszik, hogy a rövid távú prognózisok mindegyikét megnyugtatóan kellene kezelni ahhoz, hogy a zéró kibocsátás elérésének folyamata ne induljon meg a lejtőn, visszahatva azzal annak minden egyes (többek között konszenzus hiányában) nem kezelt elemére, gyorsítva az összeomlást. A WEF szerint a fő feladat tehát a globálisan kötelezőnek tekinthető lépések és az egyes országok, régiók válságkezelési politikája közötti üvöltő különbségek suttogássá szelídítése, egyben a köz- és magánszektor együttműködésének robbanásszerű erősítése kell, hogy legyen.
A találkozó kezdetére megjelentetett jelentés kiemeli: az együttműködés kényszere erősebb, mint valaha – a klímaváltozás kihívásainak kezelése és annak összes részterületének, egyben alapfeltételének megerősítése érdekében. A találkozó mottója az idén az ezt a gondolatot erősítendő „Együttműködés a széttöredezett világban” lett.
Fotó: 123RF
Jövő hét szerdán Brüsszelben kerülhet sor a találkozóra Mark Rutte NATO-főtitkár és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között, amely a békefenntartó erők Ukrajnába küldésének lehetőségeiről fog szólni.
Átnevezték az orosz költőkről elnevezett utcákat az ukrán fővárosban.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
Egy 10 milliós ország vezetője közvetítő szerepet játszik Amerika és Oroszország között, békemissziója hozzájárul az ukrajnai helyzet rendezéséhez: ez kulcsállami szerep.
Didier Reynderst akár öt év szabadságvesztésre is ítélhetik.
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
