A nemzetközi kapcsolatok eszkalálódása, a folyamatok romlása az elmúlt hetekben is folytatódott. Mire számíthatunk? Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő cikke a Makronómon.
A G20 országok Bali csúcstalálkozójára az orosz államfő el sem ment. Megnyitó beszédében az indonéz államfő hangsúlyozta, hogy távollétében nyilvánvalóan nem lehet tárgyalni Putyinnal, de ez a résztvevők egy részére semmilyen hatással sem volt.
Ha igen, akkor milyen konkrét változásokkal, és ebből globális téren mi fog következni? Sodródunk tehát egy újabb hidegháború felé – a nagy kérdés most az, hogy az emberiség képes lesz-e ezt a folyamatot megállítani? Harald Kujat négycsillagos német extábornok, aki a NATO erőknek volt az európai főparancsnoka, a minap kijelentette: egy atomhatalommal, így Oroszországgal szemben, egész egyszerűen nem lehet háborút megnyerni.
A volt tábornok ennek megfelelően az azonnali fegyverszünetet követelte és azt, hogy ne szállítsanak Ukrajnának támadó fegyvereket. Javaslatát persze ugyanúgy nem fogadták el, ahogyan a volt japán kormányfő hasonló nyilatkozatát sem igazán hallották meg a mai döntéshozók.
Az ukrán vezetés – a fentiek dacára – az elmúlt napokban többször is kihangsúlyozta, hogy
Az elnöki hivatal vezetője úgy fogalmazott, hogy a békekötés kapituláció.
Új elem, hogy
Amíg a német lakosság, mintegy fele szimpatizál az oroszokkal – a legfrissebb felmérések szerint – és ugyanennyi az ukránokkal, eközben a németországi sajtó, a rádió és a televízió csak az ukrán barát állásfoglalásoknak ad helyt.
Az orosz kérdés mai megítélésénél érdemes néhány dolgot a múltból is felidézni. Helmut Kohl német kancellár gyakran emlegetett ókori eredetű mondása úgy hangzott, hogy az érmének mindig két oldala van. (Az ókori közmondás így hangzott: Minden történetnek két oldala van, ez az ókori mondás pedig eredetileg Aesopus görög meseíró (i.e. 620-564) Öszvér című meséjében hangzott el ekként: „minden igazságnak két oldala van” – a szerk.)
Az érem két oldala Kohl narrációjában a német egység és Európa egysége. A német egység 1990-ben bekövetkezett a két Németország egyesítésével, amiben Kohl kancellárnak elévülhetetlen érdemei vannak, de Európa egysége, bármilyen oldalról is nézzük, egy sokkal bonyolultabb, összetettebb folyamat, illetve kihívás maradt azóta is.
A hidegháború vége után, az 1990-es londoni NATO-csúcsértekezleten, még az volt az álláspont, hogy a szervezet, politikai jellege fog erősödni, és ebben együtt kell működni az oroszokkal. 1997-ben, a NATO az „Európai Ház” koncepcióját hirdette meg, szintén közösen Moszkvával.
Bő egy évtizeddel később, 2009-ben Obama az amerikai haditengerészet és légierő jelentős részét közelebb telepítette Kínához, és ekkor már úgy fogalmazott: Oroszország immár csak egy középhatalom.
Ennek kapcsán 2009-ben a világ legfontosabb biztonságpolitikai fórumán Münchenben Putyin már arról beszélt – és a világ alig figyelt fel erre –, hogy Oroszország ettől kezdve konkurense lesz a NATO-nak.
Németországban, ahol a hárompárti koalíció jelenleg nagyon döcög és új párt is létrejött, mivel a lakosság véleménye szerint a meglévő pártok nem tudják a valós igényeit lefedni, napi politikai feszültségek vannak. Ez a helyzet hasonlít Európa legtöbb országához, csakhogy Németország – eddig legalábbis – Európa vezető hatalma volt.
Kérdés, hogy figyelembe véve a francia konkurenciát, mit fog ez jelenteni Berlin és Európa jövőjére nézve. A német külügyminiszter, a zöldpárti Annalena Baerbock két nagyon szerencsétlen kifejezéssel hívta fel magára a figyelmet.
Először is, az ukrán háború kapcsán, megsemmisítési háborúról beszélt, a tél közeledtével pedig a „téli segély” kifejezéseket használta. Mindkettőt, ebben a formában, Hitler mondta, nyilván más történelmi összefüggésben, de azért a történelmet alaposan ismerők mégis felszisszentek e fordulatok hallatán.
Mindeközben Európa gazdasági versenyképessége tovább csökkent. Ebben benne van az ukrán háború energiaárakra gyakorolt hatása, a nyersanyagárak drasztikus emelkedése, az európai nagytőke menekülése elsősorban az USA irányába, de benne van az is, hogy Földünk GDP- jéből az EU 25 százalékkal részesedik, míg a jóléti kiadások aránya 48 százalék. Az Unió számára létkérdés volt az olcsó orosz nyers és alapanyag. A szankciós politika után ez teljesen megváltozott. Gyakorlatilag az az évtizedes amerikai félelem csökkent most jelentősen hogy amennyiben Németország és Oroszország egymásra talál, ez a két nagy állam bármit meg fog tudni oldani Európában. Ez a folyamat az USA kiszorulását jelentette volna, ám most jó időre lekerült a napirendről. A világ nyersanyag-kereskedelmének óriási aránya orosz eredetű, de jelenleg az export útvonala változik, és Európa helyett Ázsia vált a fő iránnyá.
Ukrajnában ez idő alatt a katasztrófális következményekkel járó háború folytatódott. Ráadásul a konfliktus befejezésének egyelőre még a jelei sem láthatóak. Mihajlo Podolják, az ukrán elnök politikai tanácsadója nemes egyszerűséggel bejelentette, hogy a háború után Ukrajna lesz a térség meghatározó katonai hatalma.
Ukrajna továbbra is követeli a legmodernebb nyugati fegyverek átadását gyakorlatilag ingyen. Így a Patriot rakétákat és az izraeli „vaskupola” rendszert. (Ez utóbbi Kippat Barzel néven futó izraeli légvédelmi rakétarendszer, amelyet elsősorban tüzérségi lövedékek és rakéták ellen fejlesztett ki a RAFAEL hadiipari vállalat – a szerk. )
Eddig Nyugaton 68 milliárd dollár (közel 27 ezer milliárd forint, ami a hazai költségvetés közel egy éves bevétele) értékű orosz vagyont fagyasztottak be, ennek jövőbeni alakulása, jogi helyzete egyelőre kérdéses.
Az ukrán államfő kijelentette, hogy az országában megszűnt a korrupció, és Ukrajna rövid időn belül az Európai Unió és a NATO teljes jogú tagja lesz. Meglátjuk. Mindenesetre most a balti államok, a négy skandináv ország és Belgium is támogatja ebben Kijevet. Mihajlo Podoljákazt is lenyilatkozta, hogy az ukrán erők 6 hónap alatt elfoglalják a Krímet is. Meglátjuk – mondhatjuk erre is.
Zelenszkij jelenleg már az orosz befolyás csökkentését követeli az élet minden területén. Mostani célja Oroszország kizárása az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetből (az EBESZ-ből, angolul Organization for Security and Cooperation in Europe, OSCE).
Ukrajna tervezett katonai kiadásai 2023-ra, a helyi GDP 18,2 százalékát emésztik fel. Az ukrán honvédelmi minisztérium kiadásai, a 2022-es 133-ról, 2023-ra sokszorosára, 857 milliárd hrivnyára növekednek. A belügyminisztérium esetében 99-ről 209 milliárdra, míg a felderítő csoportfőnökség esetében 4,4-ről 11,6 milliárd hrivnyára emelkednek a tervezett kiadások.
Az elmúlt napokban az Ukrajnába szállított több mint 3 500 tüzérségi eszköz egyharmadáról derült ki, hogy hibás. Az USA kérése az volt, hogy Lengyelországban javítsák ki ezeket.
Bár amerikai-orosz csúcstalálkozóra nem került sor, de legalább Ankarában a két titkosszolgálat, a CIA és az FSZB főigazgatói egyeztettek.
Hasonló találkozókra került sor a Roszatom és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vezetői között Isztambulban (nyilván a Zaporizzsjai atomerőmű volt a tárgyalások fókuszában), és az orosz vezérkari főnök és a NATO Katonai Bizottságának elnökei között is volt egyeztetés. A visegrádi államok az elmúlt napokban Kassán a csúcstalálkozón hitet tettek a béke folyamata mellett.
Reméljük a V4-ek e vágya mielőbb valósággá lesz.
(Fotó: MTI/Mohai Balázs)
„A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa” – hangsúlyozta összeállításában a Transzparens Újságírásért Alapítvány.
Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.
Karácsony Gergely támogatja a Tisza Párt adópolitikáját, azt azonban nem tudja ő sem, hogy mit titkol Tarr Zoltán, pedig rendszeresen egyeztetnek.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője azt is elárulta a Rapid Extrában, hogy mi lesz jövőre a meghatározó a választói döntésekben.
Lebukott a Tisza Párt. Kiderült, hogy hazudnak. A Tisza-adó botrány lehet a végzetük? Exkluzív interjú Deutsch Tamással Strasbourgból.
Közben az európai érdekeket szem előtt tartók joggal aggódnak amiatt, hogy az Európai Unió „a világ balekjává” vált – írta elemzésében a Nézőpont Intézet.
Köves Slomó szerint Bóka János személye reménykedésre ad okot.
Könyörtelen dróntámadást indított az ukrán elnök az éj leple alatt.
